Az orfűi élménykör

Az Orfűi Desztináció Körtúra még azoknak is tud újat mutatni, akik régóta rajongói és „törzsvendégei” a régiónak. Számomra külön élvezetes volt, hogy a 16 kilométeres, 12 állomásos útvonalon nem csak a menetelésen volt a fókusz. Feltöltekezhettünk a helyi termelők finomságaival, sokat tanultunk a tanösvényeken a vidék ökoszisztémájáról, és még a föld alá is bemerészkedtünk.

A körtúrába voltaképpen bárhol becsatlakozhatunk, a pedáns énem azonban sikított volna, ha nem az első megállótól indulunk. Ezért a Szomjas Vándor büfénél tettük le a négykerekűt, ahonnan északnak tájoltunk, és útnak eredtünk a sárga kereszt jelzésen. A Pécsi-tó gátját elhagyva beértünk a tóvidék egyik legszebb településére, Orfű-Tekeresre. A falu egyetlen utcácskából áll, ahol két oldalról versengenek figyelmünkért a meseszép porták, századfordulós parasztpolgár házak és téglaépületek. Utunk során a temetőt jobbról érintjük, majd becsatlakozunk a 600 méter hosszú, nemrég kiépített Csermaaljai tanösvény útvonalára. Hármas pontunk a Herman Ottó-tó gátjánál lesz. Itt rátérünk a sárga négyzet turistajelzésre a Kovácsszénájai-tó mentén, amely egyenesen bevisz a faluba. A buszmegálló után kell befordulnunk jobbra, egy kétes statikájú, de azért stabil fahídon át. (A férjem alatt sem szakadt be a fiammal a hátán!) 

Innen az Orfűi-patak mutatja az utat, amelyet végig jobbról követünk egészen addig, amíg be nem érünk Husztótra. Itt tehetünk egy kitérőt Csendes Ildikó „földi paradicsomába”, ahol előzetes bejelentkezés után feltankolhatunk a színes zöldségből, és a birtokát is végigjárhatjuk. Ugyanezen az útvonalon visszatérünk Kovácsszénájára, ahol a Novák Sajtműhelybe érve ejthetjük meg az első pihenőnket. A látványfarmon simogathatunk kiskecskét és malacot, ízlelőbimbóinkat pedig kézműves sajtokkal kényeztethetjük. Csak bízzuk magunkat Péterre, a falu polgármesterére. Frissen és üdén folytathatjuk utunkat. Először a Magyarok Nagyasszonya Kápolnát, majd a temetőt érintve vesszük az irányt keletnek. Dimbes-dombos terepen vezet földutunk, amely a hetes pontunkba torkollik. 

Haladjunk tovább délnek, ahol művelt földek mellett menetelünk egészen a Várhegyig, végül a Mecsek Zöldút útvonalára csatlakozunk be. Erre lesz a nyolcas pontunk, ahonnan délnyugatnak fordulunk Abaliget irányába. A temetőnél érjük el a várost, majd a főúton keresztül az Abaligeti-barlangot és a Denevérmúzeumot. Eddig a kisfiam aludt a hordozóban, de itt megálltunk, és pihentünk egy nagyobbat. A barlangba minden egész órakor indul szakvezetés, ami gyerekként és felnőttként is szuper élmény. Kipihenve folytathatjuk utunkat: a Denevér Bisztró mellett elhaladva térünk az erdőbe. Ugyanitt kezdődik a Denevér-tanösvény is, de mi a kék kereszt jelzésen indulunk el a kemping kerítése mellett. A Kis-Paplika forrást érintve kacskaringózunk először a bükkösben, majd a vizenyős völgyben. Egy idő után a kék kereszt átvisz a főúton, ahol rátérünk a Zipernowsky-forrás felé vezető kék körre. Nemsokára elérjük a Pécsi-tavat.

Ha délidőben érkeznénk a tóhoz, tegyünk egy uszkve 50 méteres kitérőt, és üljünk le a Mediterrán Étterem teraszán: nem bánjuk meg! Pizzában nagyok (eredeti olasz vékonytésztás pizzát készítenek olasz lisztből!), de a séf ajánlata is pazar. A kajakómára jól fog esni az utolsó, egyben első állomásunkhoz vezető maradék három kilométer, amit a tó partján andalogva tehetünk meg.