Ámulatba ejtő egyházi kertek

A római birodalom bukása és szétesése után nemcsak az építészet, de a kertművészet is óriási átalakulások színhelye lett. Az ókori társadalmak kertkultúrája a népvándorlások pusztításai nyomán megsemmisült. A középkori Európában nem volt lehetőség az erődített településen kívül villák és kertek építésére, sem parkok létesítésére. A kora-középkor kertészeti kultúrájának első előhírnökei a kolostorkertek, amelyek főként a termesztést és a kolostorok élelmiszerrel, gyógyító füvekkel való ellátását szolgálták, de már a kezdetektől esztétikai funkciókat is betöltöttek.

A kora-középkor legrégibb és legnagyobb hatású nyugati szerzetesi mozgalma a bencés rend volt. Európa szerte hasonló mintára épültek kolostoraik, így hazánkban is. Az ország egyik leglátogatottabb pontja a Tihanyi Bencés Apátság, ahol magunk is bepillantást nyerhetünk a középkori kertkultúrába. A kolostorok különleges tere volt az épületek szabályos négyszögalakú ölelésében kialakított kerengő és a kvadrum, amely nem csupán udvar, hanem egy olyan szakrális tér, amely nagyon jelentős üzenetet hordoz: hogyan vélekedik az európai keresztény ember a természetről, a teremtett világról, hogyan vélekedik a saját szerepéről az univerzumban.

A szimbólumokra más terekben is rálelhetünk: a déli kert gyümölcsöskert jellegét díszkörték, a fal mellé ültetett kordonos körték, birs, gránátalma és fügefa adja. A rendház kőkapuján a jobb oldali angyalka kezében körtét tart, amely a keresztény ikonográfiában Krisztus szimbóluma. A Rege udvar közepét kavicsból kirakott, minden kultúrában megtalálható „életmag” motívum díszíti, mészkő keretben. A templom előtti burkolatban jelenik meg – szintén kavicsokból megformálva – a kereszténység ősi szimbóluma, az egymásba fűződő három hal motívuma.

A kereskedelem felvirágzásának köszönhetően megerősödött polgárság a 14. századtól fokozatosan az antik görög és római filozófiában és tudományban, művészetben fedezte fel saját gyökereit, és ezekre a hagyományokra építve teljesen új világképet teremtett: a reneszánszt. Mátyás reneszánsz udvara Budán és Visegrádon messze földön híres volt, de a török pusztítás miatt sem ezek, sem pedig az ezeket másoló főúri és egyházi kertek nem maradtak fenn. Valójában csak a 18. században kezdett újra pislákolni a kertek iránti komolyabb érdeklődés, az európai minták követésének igénye és lehetősége. Ez már azonban a barokk kertek megjelenésének a korszaka. Korabeli források, kerttervek, útleírások bizonyítják, hogy az ún. „francia kert” státuszszimbólumnak számított, nemcsak a Bécshez közelálló főnemesség, hanem a főpapság körében is. Néhány nagy szabású egyházi együttes Egerben, Győrben, Kalocsán és Majkon európai szintű barokk parkjaival jól példázza ezt a törekvést.

A Komárom-Esztergom vármegyei Majkon található a némasági fogadalmáról elhíresült Kamalduli szerzetesrend egykori otthona, amely Európa-szerte kuriózumnak számító barokk műemlékegyüttes is egyben. A kolostoregyüttest egy középkori templomrom mellett kezdték építeni, a kamalduli rend igényeinek megfelelően. A szerzetesek cellaházainak privát kertjein, valamint a templomot körülvevő kerten túl az 1756-ra falakkal körülépített kolostor mellett a 18. század második felében egy jellegzetesen barokk elrendezésű, teraszos kialakítású, támfalakkal és lépcsőkkel felosztott, fasorokkal és szobrokkal ékesített kert épült. Kisebb építmények, kápolna, kutak és örökzöldek díszítették ezt a kertet, melynek néhány eleme még ma is fellelhető. 

A teraszok alatt üvegház és kertészet működött. Szabályosan kiültetett gyümölcsöskert is csatlakozott az épületegyütteshez. Volt itt malom is, halastó sok hallal, és a tó felőli feljárat mentén nagylevelű „méltóságos” szilfák díszlettek. 1806-tól fokozatosan romlott a kert állapota, felbomlott a szerkezete. Az 1860-as évek elejétől Esterházy Móric nagyobb átalakításokat végeztetett a kastélyegyüttesben és a kertben egyaránt: az akkori tulajdonos különleges egzótákkal gyarapította a növényállományt. A kastélyhoz felvezető utat vadgesztenyékkel szegélyezték, a homlokzat előtt nagyméretű kolorádói jegenyefenyő és fehérluc figyelmezteti az utazót a hely szellemére ma is: akkor érdemes megszólalunk, ha az értékesebb, mint az általunk megtört csend. A Vértes lábánál található remeteség nemcsak egyedülálló látvány, kulturális élmény, egyben jó kirándulóhely is.

A barokk korszak a nagy felfedezések és filozófiai felismerések kora is. És ahogyan a földbe vetett mag is sarjadásnak indul, a gondolat szabadságának sem lehetett útját állni. Újabb szellemi irányzat hoz friss levegőt Európába: a polgárság igényeiből táplálkozó felvilágosodás, amely nyit a természet, a természetesség felé. A barokk kerteket felváltják a tájképi kertek. A zirci Ciszterci Apátság körül 1722–1752 között épült tájképi park. Mai formáját azonban évszázadok során nyerte el. 

Az apátságot 1182-ben alapította III. Béla királyunk francia szerzetesekkel. Az apátsági kert az első időben vadaskert volt, ahol a 15. század elején a Cuha-patak mellett halastavat is kialakítottak. A bakonyi erdő gondosan alakított területét 1759-ben körülkerítették, s ekkor épültek a patakon átvezető hidak is. Az 1840-es évektől folyamatosan telepítettek a kertbe ritka fajokat. A 20 hektáron elterülő arborétum az ország legmagasabban fekvő gyűjteményes kertje. A nyár eleji szentjánosbogár séták egyik helyszíne. Az Európa-hírű juhar-, vörösfenyő-, hárs- és egyéb gyűjtemények, botanikai értékek, a patak, a hidak és a tó alkotta látvány egyedi szépségét, az apátsági kert minden évszakban megkapó élményét tovább gazdagíthatjuk Zirc és a Bakony egyéb más kincseinek felfedezésével.

Fotók: Darabos György, MKA