Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Aktív

19. századi gőzfürdőből lett csodás erdei menedékhely Annafürdőn

  • Szabó Sára
Rejtett kincsekre bukkanni sokszor úgy a legjobb élmény, ha az ember nem is számít rá. A fenséges falatok sokszor akkor esnek a legjobban, ha nincsenek elvárásaink. Az élmények pedig gyakran akkor tapadnak meg a legjobban, ha nem is számítunk érkezésükre. Lengyel-Annafürdő minden, a semmi közepén: egy csodás 19. századi erdei menedék a Tolnai-hegyhát déli részén, ahova misztikus út vezet be: vissza pedig nem is nagyon akaródzik menni.
Rejtett kincsekre bukkanni sokszor úgy a legjobb élmény, ha az ember nem is számít rá. A fenséges falatok sokszor akkor esnek a legjobban, ha nincsenek elvárásaink. Az élmények pedig gyakran akkor tapadnak meg a legjobban, ha nem is számítunk érkezésükre. Lengyel-Annafürdő minden, a semmi közepén: egy csodás 19. századi erdei menedék a Tolnai-hegyhát déli részén, ahova misztikus út vezet be: vissza pedig nem is nagyon akaródzik menni.

Az Apponyi grófok varázslatos hagyatéka

Annafürdő ma egy kevésbé ismert desztináció, de ez nem volt mindig így: a 19. században az Apponyi család közkedvelt pihenőhelye volt. Az itt található fürdőnek és a pompás rendezvényeknek köszönhetően gyakran az újságok címlapjára került! Köszönhető mindez elsősorban gróf Apponyi Józsefnek, aki felesége reumás betegségét igyekezett kezelni lengyeli kastélyuk szomszédságában. A ma Annaforrásként ismert patak mentén 1846-ban létesített gőzfürdőt, amelyet halála után a lengyeli lakosság számára is hozzáférhetővé tett. A létesítményt gróf Apponyi Rudolf örökölte, akinek felesége, egyben a fürdő névadója, Anna, szintén a fürdő nagy rajongója volt.

A grófnőnek köszönhetően messze-földön elterjedt az erdei forrásvíz gyógyító híre, a fürdő pedig az évek során tovább épült-szépült. Csak úgy özönlöttek a vendégek, hogy a fürdőkúra, valamint a bálok, majálisok, pompás rendezvények csodájára járjanak, mulassanak és dézsában fürdőzhessenek.

Anna halála után fiuk, Sándor a II. világháború alatt rehabilitációs kórházat létestett itt, amelyet később az Állami Erdőgazdaság örökölt meg. A területet 1975-ben védetté nyilvánították, pár évvel később pedig új épületet létesítettek az egykori fürdő helyén. Ma a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. kezelésében Turisztikai és Természetismereti Központ üzemel itt, ahol kicsik és nagyok ismerhetik meg közelebbről a térség természeti kincseit. A történet főszereplője pedig az öreg bükkösök, szelídgesztenye fák és platánok ölelésében nyugvó Annaforrás, amely egy béka szájából csörgedezik nyugodalmasan.

Ökoház, erdei iskola, vaddisznók és szarvasgulyás

Ahogy befutunk Lengyel felől az erdőbe, már sejthető, hogy itt különleges élmények várnak ránk. Égig érő fák alatt kanyargunk, mígnem lassan feltűnik egy apró erdei menedékhely. Bal kéz felől étterem, jobbra különleges, fából készített kültéri játékok, és a 2020-as „Év turistaháza” címet viselő Annafürdő Vendégház. A 110 hektáros Annafürdő Parkerdő látványosságai közül ez csak néhány a sok közül: van még itt lombkorona-tanösvény, vadaspark, erdei iskola, interaktív oktató játékok, szabadtéri kemence, erdei büfé, ökoház és egy horgásztó is. A létesítmény minden szeglete tükrözi az környezetbarát látásmódot, találkozhatunk rovarhotellel, ahova az erdő ízeltlábúi fészkelhetik be magukat kényük-kedvük szerint, de Annafürdőn királyi dolgunk lehet ott is, ahova még a király is gyalog jár. A komposzt vécék egy fenntartható, és példaértékű megoldást kínálnak; meglehet van- aki mintegy inspirációt is merít majd a kreatív ötletből.

 

A skanzen jellegű Szentkúti kunyhó-Ökoházban az ökogazdálkodással is megismerkedhetünk; kipróbálhatjuk a vályogtéglavetést, a fűzfavessző-építést és megtapasztalhatjuk azt is, hogy milyen búbos kemencében kenyeret sütni, vagy csikótűzhelyen főzni (a programokhoz előzetes bejelentkezés szükséges).

Miközben a parkerdő a maximális komfortot nyújtja, a természettől nem távolít el egy percre sem. Érdemes felfedezőutunkat a Lengyel-annafürdői Lombkorona Tanösvényen kezdeni, amely 30 méter hosszan, mintegy 9 méteres magasságban mutatja be a térség flóráját és faunáját. A szurdok áthidalásával a sétány követi a domborzati viszonyokat, mindeközben az érdeklődők az interaktív eszközök révén megismerhetik az erdő élővilágát. Ha szerencsések vagyunk, a vadasparkban megfigyelhetjük a szundikáló őzeket, arra járőröző vaddisznókat, gím- és dámszarvasokat. A vadaspark határát követve, pár perc kaptató után, a Sasfészek-kilátóban páratlan panorámában részesülhetünk (és még több vadat megfigyelhetünk lábaink alatt).

Pár jóleső falat a Bükkfaló Erdei Kisvendéglőben

Akár egyedül, párosan, barátokkal vagy családdal érkezünk, a felfedezés után érdemes megpihenni a Bükkfaló Erdei Kisvendéglőben. Ősöreg gerendák, padlástégla, hangulatos asztalok díszítik az egységet, vendégmarasztaló minden egyes szeglete. Hidegebb hónapokban a kandalló előtt falatozhatunk a svájci húsfondüből, a nyári napokon pedig általában szarvasgulyás készül, túrós rétessel. Rendszeres tétel az étlapon a házi briós és a szarvasburger is, de bármi legyen a napi menü, az égig érő fák árnyékából nehéz lesz felkelni. Amíg mi ücsörgünk, és esetleg azon morfondírozunk, hogy végigkóstoljuk-e a desszertlapot, szemközt a gyerekek önfeledten játszhatnak a megannyi izgalmas erdei fajátékon. Amikor már tele a gyomor, érdemes a napot a völgyben megbúvó horgásztónál zárni. A domboldal csak úgy hívogatja a kalandort, hogy pihenjen meg az oldalában, és szenderüljön álomra a harsányan kuruttyoló békák szimfóniájára.