Mi terem, mi fő a Pannonhalmi Apátságnál?

A szőlőtermelés és a borászat nagyjából azonos ideje van Pannonhalmán jelen, mint maga az apátság, megközelítőleg ezer éve. A széles, lankás, jobbára napos dombokon a rómaiak után a bencés szerzetesek is folytatták a szőlőtermelést. A szőlőtermesztés a vidék főfoglalkozásává vált. A bencéseknek a török hadjáratok és fennhatóság idejében kétszer is el kellett hagyniuk otthonukat, de amint tehették, 1639-től azonnal visszaköltöztek, és újra elkezdték gondozni a szőlőültetvényeiket, később pedig még több szőlőtáblát vásároltak hozzá. A török hódoltság vége felé épült meg a főapátság nagypincéje is. 1802-ben, a rend visszaállításakor a szőlők egy részét kapta csak vissza a monostor, de arra törekedtek, hogy az eltörlés ideje alatt idegen kézre került területeket is visszaszerezzék. A múlt században a történelem szele újra megtépázta a bencés rend életét, de a kétezres évektől újult erővel néznek előre.

Az Illatmúzeum különlegessége, hogy az alapoktól indítja az ismerkedést. Először a növényeket, és az itt megtermeszthető alapanyagokat tekinthetjük meg. Utána végig haladva az épületeken láthatjuk az illóolajok lepárlását, előállítását, végül eljutunk a végtermékig és a csomagolásig. A bejáratnál az öt kiemelt pannonhalmi illat fogad: a levendula, az orvosi zsálya, a kakukkfű, a citromfű és a borsmenta. Az illatokba bele is szippanthatunk. Az emeleti tárlókban pedig a hét szakrális illatot: az ámbrát, a pézsmát, a pacsulit, a rózsát, a rozmaringot, a mirhát és a tömjént szimatolhatjuk meg. Ezek az illatok végigkísérték az emberiség történelmét. Bemutatják a 17-18. századi szerzetesi gyógyászati hagyományait, amelyeket Reisch Elek és kortársai műveltek. Láthatunk jónéhány olyan korabeli tárgyat, eszközt, amelyet ők is használhattak.

A parfümőr asztalanál azt a pillanatot élhetjük át, mintha ez a 18. századi szerzetes épp elhagyta volna a munkaterületét. Asztalán minden olyan tárgya, alapanyaga ott pihen, amelyeket a mindennapi munkája során hasznosított és használt. A lépcsőházban az illóolajak és a parfümipar kronológiába rendezett történelmét ismerhetjük meg.

A trappista apátságokba tett látogatás nagy hatással volt a pannonhalmi bencés rend tagjaira. Első lépésként a belga sörfőző kolostorokban elsajátíthatták a habzó ital készítésének fortélyait. A Pannonhalmi Apátsági Sörfőzdében betartották a fokozatosság elvét, először egy egyszerűbb, alapkészítményt főztek, majd saját receptúra szerint kezdtek egyedi söröket készíteni. A saját portfóliót kitevő sörök a belga típusú, a felsőerjesztésű, valamint az apátsági sörök. A Blonde világos sör, amely 5%-os alkoholtartalmával egy könnyű, fűszeres, gyümölcsös nedű. A Dubbel barna sör kicsit krémesebb habbal társul, banános, mazsolás ízvilággal. A 10%-os Tripel világos és a még erősebb Quadrupel a gyakorló sörösöknek kedvez. A nem régen elkészült fűszeres búzasör a Witbier, ahol egy kicsit keleties ízekhez nyúltak, mint a narancshéj, koriander és a kamilla. A neveket mind a Belgiumban ismert alaptípusok után kapták.