Ahol jól megfér egymás mellett az avantgárd festészet és a sör

Az intézmény a ’70-es években lehetőséget biztosított a rendszer ellenzékének számító „megtűrt” képzőművészek, a hazai avantgárd bemutatkozására. Ebben az időszakban vette fel a Hatvany Lajos nevét, miután a híres mecénás özvegye jóvoltából számos alkotással gyarapodott a gyűjtemény. A múzeum több költözés után, 1996-ban foglalta el végleges helyét a Grassalkovich Antal építtette Sörfőző-házban. 2020-ban a Munkácsy-kiállításnak adott otthont, amely kiállítást az ország minden tájáról felkerestek. A művész több világhírű alkotása, az Ásító inas és a Hímző leány is megtekinthető volt az intézményben. Nézzük, milyen élmények várnak ránk, ha most tervezzük meglátogatni!

Lesznai Anna a 20. század magyar irodalmának egyik jelentős alakja, képző- és iparművészeti, illetve grafikai alkotásai is magas színvonalúak, korai művei a magyar szecesszió tipikus példái. Hagyatéka országos jelentőségű, amelyhez Gergely Tibor képzőművész ajándékaként jutott hozzá 1974-ben a múzeum, amely egyedülálló az országban.

A néprajzi gyűjtemény jellemzően Hatvan környéki tárgyi anyagot tartalmaz, de feliratos falvédők tekintetében például a Kárpát-medence egyik legteljesebb kollekciójával rendelkezik, és érvényes ez a gyékény- és egyéb rostos anyagú népi fonott termékekre is. A régészeti gyűjtemény kiemelkedő értékei a hatvani kultúra tárgyi emlékeihez kötődnek, amely a kora bronzkorhoz köthető hatvani kultúra leletei.

A történeti gyűjtemény bővelkedik a város történetét fémjelző tárgyi anyagban, valamint dokumentumokban: I-II. világháborús katonai felszerelések, naplók, családi levéltárak iratai, oklevél ritkaságok, 1945 előtti hatvani képeslapgyűjtemény, cserkészanyag, a ferences rend felszámolásáról szóló iratok, internálások emlékanyaga, a Hatvany családra vonatkozó iratok és levelezések, melyeket XVII. századi  rézkarcok, városlátképek, a Hatvany-kastély szobortöredékei, és a felújítás során előkerült freskótöredékek egészítenek ki.

Hatvan történelmi épületekkel díszített főterén eredetileg sörházként és vendégfogadókent üzemelt ez az emblematikus épület, amely kiegészítette a Grassalkovichok által építtetett, a központ díszeinek tartott kastély, templom és posztóház együttesét. Az uradalmi sör- és pálinkafőzés, mint tevékenység ráépült Hatvan és környékének adottságaira, az uradalom gazdaságára. Hizlaldák, élesztőkészítés, árpa- és komlótermesztés, favágás, fuvarozás, mint tevékenységek, mind az uradalmi feladatok közé tartoztak. A sörfőzés után visszamaradó mellékterméket, a malátát a hizlaldák állatai fogyasztották el, húsuk egy részét a vendégfogadóban használták fel. A források XIX. század elejéig említik a sörfőzést. 1801 után az uradalom birtokosa bérbe adta a sörfőzdét a vendégfogadóval együtt. Egy bejegyzés szerint azonban a vendéglő látogatói inkább a bort részesítették előnyben. 1809 után nincs arról tudósítás, hogy a sörfőzést folytatták volna. A városi nagyvendéglő vendége volt több alkalommal Kazinczy Ferenc, valamint Petőfi Sándor is, aki először 1845-ben járt a városban. Felélesztve a hagyományt, a múzeum épületében söröző is működik, ahol a helyben főzött söröket négy fajta íz világban (világos-, búza-, barna illetve meggysör) kínálják a látogatóknak. 2017-től a meggy sör kivételével minden sört palackoznak is, amelyeknek díszdobozos változata is kapható.