A régi sváb receptekben még mindig vakon bízhatunk

A svábok takarékosságra való törekvése közismert. Mindennapjaikban – s így a háztartás vezetésben is – az egyszerűség és a jó tervezés alapfeltétel volt. A zöldségeket, gyümölcsöket a család takarította be, az állatok a ház végi ólban nevelkedtek. A napjainkban hangoztatott és trendi fogalmak, mint „szezonalitás” és „helyben előállított alapanyag” esetükben adott volt, evidenciaként, s száz százalékban meghatározta a mindennapi étkezést. Ugyan a hazai németek gasztronómiája rengeteg jó húsos ételt is adott nekünk, mégsem ezeken volt a hangsúly.

A parasztcsaládok mindegyike tartott szárnyasokat és tehenet, de a birka vagy a kecske is megjelent a konyhán alapanyagként. Ma egészséges, tudatos étkezésnek neveznénk, ami a sváboknak természetes volt: hús csak hétvégén és ünnepi alkalommal került az asztalra. Tavasztól télig leginkább csirke, kacsa vagy nyúl volt a jellemző, a disznóhús a téli időszakot jellemezte. A klasszikus magyar konyhához képest a svábok több krumplit használtak. Ennek is megvolt az oka: a veremben a burgonya jól eltartható volt, hosszabb időre előre be tudták biztosítani a család számára a táplálékot, nem kellett azon aggódni, hogy a téli szezonban nem jut semmi az asztalra.

Hozzávalók 4 személyre

300g töpörtyű

3 főtt tojás

mustár

só

paprika

Mikor a farsangi időszakban lesütött töpörtyű tavaszra kicsit megereszkedik, elveszti ropogósságát, nem kell megijedni: akkor válik ideálissá a tökéletes sváb hidegvacsorához, a töpörtyűs kenőkéhez. Nagyon egyszerű fogás, eszközt is alig igényel. Ha nincs otthon húsdaráló, akár egy éles, ívelt pengéjű késsel is lezúzhatjuk krémmé a töpörtyűt. Aprítsuk bele a főtt tojást, az apróra kockázott hagymát, majd mustárral, sóval ízesítjük és pirospaprikával színezzük! Fokhagymás pirítóssal tökéletes élményt ad – ahogy a forró kenyérre kicsit odaolvad a zsír, az a szemnek is csodás.

Hozzávalók négy személyre

500 g sertéstarja

300 g sertésmáj

2 fej vöröshagyma

paradicsompép

só

bors

fűszerpaprika

babérlevél

liszt

tejföl

zsír

Eredetileg ez is disznótoros fogás volt, de az év bármelyik időszakában jóleső: a hagymát apróra vágjuk, kevés zsíron megpirítjuk, hozzátesszük a pirospaprikát, a felkockázott húst, a borsot és a paradicsompépet – természetesen az előrelátó háziasszony még nyáron megtömte a spájz polcait ilyen finomságokkal, de ha már véletlenül elfogytak volna, nyúljunk a boltihoz. Megsózzuk, borsozzuk, babérlevelet dobunk bele, majd egy kevés vizet löttyintve alá addig főzzük, míg a húskockák meg nem puhulnak. Az apróra vágott májat csak ezt követően dobjuk bele: pár perc főzés után liszttel és tejföllel behabarjuk. Gerslivel vagy krumpligombócokkal tálaljuk.

Hozzávalók négy személyre

400 g burgonya

120 g liszt

1 tojás

só

150 gramm répa

zsír

A szobahőmérsékletűre hűtött főtt krumplit összegyúrjuk annyi liszttel, hogy rugalmas, nem ragadós tésztát kapjunk - az arány általában a kétharmad-egyharmadhoz közelít. Az egy tojással, sóval, kis zsírral összedolgozott tésztából két centi vastag kígyókat formázunk, majd kisebb hengerekre vágjuk föl. Hogy igazi supfnudli legyen belőle, kézzel egyenként gyöngéden átsodorjuk mindent, hogy orsó alakúra vékonyodjanak. Kifőzzük a tésztát. (Tipp: a vizét ne öntsük ki! Pirított szalonnakockával, kolbászkarikákkal, hagymával, fokhagymával és gyökérzöldségekkel egy remek levest dobhatunk össze. A lepirított hozzávalókat a főzőlével felöntjük, s mikor a répák már megpuhultak, tejföllel behabarjuk. Tálaláskor a tányér aljába néhány kifőtt nudlit teszünk, se erre merjük a kész levest.) A nudlihoz nem jó az újkrumpli: az előző évi szedés tavaszra már ideális, pont egybeér a szezonja a friss répákéval – a kismarosi sváb fogás éppen ezért a szezon egyik kedvenc húsmentes fogása lehet. Ugyan a nudli sósan, káposztásan, tejfölösen is remek, de most próbáljuk ki frissen reszelt, kinyomkodott répával! Zsíron megpirítjuk, megfuttatjuk mézzel, és beleforgatjuk a supfnudlikat!