Tujázás Debrecenben: a belvárostól a Nagyerdőig

Ne nyeljen el minket a belváros nagyvárosi kavalkádja. Villamosunk a Bem teret elhagyva végigfut a debreceni Rózsadomb, a Simonyi utca villanegyedén. Ne legyünk restek barangolni egyet a környező utcácskákban is, historizáló nagypolgári miliő, bauhas és art deco váltogatja egymást lépten-nyomon. A vonal innentől egyirányúvá válik, és tesz egy varázslatos kört Debrecen szívcsakrája, a Nagyerdő városi része körül.

Debrecen közelmúltjának (nem szándékoltan) játékos összefoglalása a Hotel Óbester recepciója felett. A 2010-ben átadott, méretes freskó naív huszárként ábrázolja a város akkori vezetőit, híres történetként. Kordokumentum, remek szórakozás és ingyenes.

Hamisítatlan keleti hangulatú és illatú étterem a Kashmir, Észak-India ízeivel, szaftos húsokkal, vegetáriánus fogásokkal, autentikusan, elsőkézből a kasmíri séftől, gazdagon fűszerezve. Fokhagymás naan-kenyeret mindenhez kérjünk, ha beülünk enni. A csilis-fokhagymás-gyömbéres vindaloo bárány pedig a legjobb – és kapszaicin tartalmára nézvést a legmerészebb – választás. Ez itt a türelem szigete, várjuk ki, mire frissen elkészítve kihozzák az ételeket, meditáljunk vagy beszélgessünk egy nagypohár joghurtos lassi mellet. Az éttermet 2006-ban nyitotta meg az európai eleganciájú Steve Diwan. A kuvaiti születésű, pakisztáni származású Steve rövid műegyetemi kitérő után Karachiban szerzett szakácsképesítést, és budapesti tapasztalatok alapján, 28 évesen költözött a városba (ahol életében soha nem járt), hogy éttermet nyisson.

Gyalogosan közelítve a hatalmas fürdőkomplexumot, elhagyjuk a Leveles Csárdát, a város leglombosabb kerthelyiségét, a kihelyezett egyetemi szemináriumok kötelező tavaszi helyszínét. A termálrészleg főbejárata mellett az Óvigadó épülete számottevő, a reformkori építmény a hajdani mondén élet korszakos lenyomata. A gyógyfürdő is izgalmas ellentmondás, a brűgölésre tökéletes medencék retro hangulatát kiválóan ellenpontozza a modern szaunaközpont, a szombat esti szeánszaivalal. A gyermekes látogatások kihagyhatatlan eleme az élményfürdő gigantikus, ételtakaró burokra emlékeztető attrakciója. A vadiúj szabadtéri strand nagyon merész, futurisztikus épület. Külön figyelmet érdemel a bejárata mellett létesült, válogatott szereplőgárdát felvonultató büfésor, különös tekintettel a Csakhal névre hallgató egységre, belvízi halételek helyi Mekkájára. Őszinte konyhával, a szemed előtt elkészítve, tiszai halak kárásztól a harcsáig, halászlétől a kötelező tételű haltepertőig, kovászolt kenyérrel és házi kulimásszal.

A strandi éttermecskékkel éppen szemben magasodik ez az ipari műemlék-hidroglóbusz-bulihely. Sejtelmesen szürreális esti fényfestéssel, alterzenei programokkal, kilátóval a Nagyerdőre, mászófallal az energiák levezetésére. Evés-ivás és zenehallgatás garantált a változatos programszervezésnek és a neves fellépő zenekaroknak köszönhetően.

Ezek az épületek is megérnek egy történelmi hangulatú mászkálást. Az emléktábla szerint IV. Károly avatta fel uralkodásának legvégső napjaiban, ez volt az utolsó magyar király utolsó nyilvános szereplése.

Eklektikusan impozáns, hatalmas épület, érdemes körüljárni, mielőtt bemegyünk. A díszudvar megannyi gólyabál és diplomaátadó emlékét, a kerengők tanszéki szobái generációk vizsgadrukkját idézi fel. Mindenképp nézzünk be a templomszerűen szertartásos, könyvtári olvasóterembe is. Nagy szerencse, hogy felépülhetett a két háború között.

A Nagyerdő és az Egyetem, mint két debreceni toposz helyileg és szellemileg is összefügg. Már Csokonai is tartott itt kihelyezett verstan-órát, de a Békás-tó környéke, a Főépület melléke és a parkos Klinikák bejárása felér egy esti tagozatos természet- és tudománytörténeti kurzussal. Ha szerencsénk van, épp elkapunk egy jó fesztivált is a Nagyerdei Szabadtéri Színpadnál, amit néhány éve profi erdei rendezvényhelyszínné alakítottak. Ha jókor érkezünk, borozhatunk, csúcspálinkát ízlelhetünk, dzsesszt hallgathatunk, keményrockra csápolhatunk, vagy csak elheverhetünk a fűben mindezek előtt, közben, vagy után.