Az Óvodamúzeum Martonvásáron, nem csak családosoknak

A martonvásári kastély egykori lakója volt Brunszvik Teréz, a kisgyermeknevelés nemzetközi hírű hazai úttörője, aki a világon elsőként Angliában nyíló óvodák mintájára létrehozta Magyarországon is a kisdedóvókat. A legelsőt még akkori budai házukban, 1828-ban. Ez Közép-Európa legelső óvodája volt. Hamarosan sorra nyitotta intézményeit Budán és Pesten, majd vidéken, de az ő közreműködésével jött létre az első osztrák óvoda Bécsben, és az első dél-német óvoda Augsburgban és Münchenben is. Brunszvik Teréz volt az egyik első gondolkodó, aki rájött arra, hogy az egyén, az ország és az emberiség jövője azon múlik, hogy minél előbb módszeres nevelés körébe kerüljön a gyermek, mert ez meghatározó egész életútjára. A grófnő nemcsak a hazai és nemzetközi óvodaügy úttörője, hanem a magyar nőnevelés egyik megteremtője is volt. Elképzelése szerint a gyermekek nevelése mellett az anyákat is meg kell tanítani nevelni.

A múzeum kiállítása a kezdetektől az 1960-as évekig mutatja be nemzetközi kitekintéssel a magyar óvodáztatás történetét. A tárlat elején találkozunk az első magyar óvoda makettjével, melyen szembetűnik, hogy berendezése inkább iskolához volt hasonló, mint egy mai óvodához. A XIX. század elején nagyon kevés ismerettel rendelkezett a pedagógia az óvodás korú gyermekekről, és csak a korosztály későbbi megismerésével változott mindez. Játékok itt is voltak, a négy fa játékpuska volt a legfontosabb, azt a legjobb gyerekek kapták meg. Megtudhatjuk, hogy az első évtizedekben nem nők voltak az óvók, hanem férfiak. Az óvói pálya a nők részére csak 1870 körül nyílt meg – kezdetben elnevezésük „gyermekkertésznő” volt –, de húsz év leforgása alatt teljesen ki is szorították a férfiakat az óvodából. Külön kiállítási részben ismerkedhetünk az óvodapedagógus képzés történetével. Hazánkban nyílt 1837-ben a világ egyik első óvóképzője, ahol az elején csak férfiak tanultak. Ez a képző 1900-ra a világ legnagyobb ilyen jellegű intézménye lett. Megismerkedhetünk az egykori növendékek tanításával, melyben elvárás volt a hegedülni tudás, sőt még a fafaragás is vizsgamunka volt.  A kiállítás enteriőrökön, korabeli képeken, tárgyakon és elsősorban játékokon keresztül mutatja be az elmúlt korok óvodáinak életét. Megtudhatjuk, hogy a XX. század elején az óvodák többségében volt külön játszó- és munkaterem. Az óvodai játékok akkor javarészt termésekből készültek, a legkedveltebb alapanyag a kukorica volt, mert annak minden részéből lehetett valami jó dolgot készíteni: csutkababát, hegedűt vagy egy egész ökrös szekeret is.

Ebből a korból származik a múzeumnak a látogatók körében legnépszerűbb tárgya is, a padra szerelt bádog éjjeli edények sora, a „téli ürülde”. Az 1900-as évek első felének magánóvodáját bemutató rész erős kontraszttal jelenik meg az azonos korú csuhébabák mellett. Az 1910-es évektől a módosabbak is kezdték járatni óvodába az addig nevelőnők mellett cseperedő gyerekeiket, de kis létszámú magánóvodába mentek. Itt a korszak legszebb és legjobb játékait láthatjuk: étkészleteket, drága babákat, társasjátékokat. Ezekben az óvodákban általában az olasz orvos-pedagógus Maria Montessori érzékekre ható fejlesztő módszerét alkalmazták, eszközeiből láthatunk is egy válogatást, egymás mellett a 70 évvel ezelőtt készült, egykor magyar óvodákban használtakat, valamint a legújabban gyártottakat. A második világháborút követően a magyar óvodai rendszer átalakul. Míg azt megelőzően az óvodákban nem ebédeltek és aludtak ott a gyerekek, az új típusú „napköziotthonos” óvodákban már kaptak ebédet, és volt délutáni pihenő is. Megnézhetjük, hogy az első ilyen óvodákban milyen tányérokból ettek, milyen ágyakon feküdtek az akkori óvodások. Az 1950-es és 60-as években már normatíva szabályozta, hány gyerekre, hány kisautónak, babának, homokozó vödörnek kell jutnia az óvodákban. Az akkori játékok látványa akaratlanul is retró érzetet keltenek a látogatóban. A korszak óvodai életét bemutató képek külön értéke, hogy mind a múzeumnak otthont adó óvodában készült egykor, néhány lépésre – és 50-60 évre – a képek előtt álló nézelődőtől.

Az egykori óvodai csoportszobákban berendezett oktatóteremben interaktív eszközök segítségével folytathatjuk a kiállításban megkezdett időutazásunkat. A digitális tükörben megnézhetjük magunkat óvóúrnak vagy 100 évvel ezelőtti óvodásnak, de felölthetjük Brunszvik Teréz ruháját is. Berendezhetjük az óvoda csoportszobáját, úgy ahogy az 1960-as években volt, virtuális szemüveggel bejárhatjuk az egykori óvodai termet, egy képernyőn lapozgatva pedig végignézhetjük a martonvásári óvodában készült régi fényképeket, azt is láthatjuk, hogy tartózkodási helyünkhöz képest hol készült egykor a felvétel.

Az Óvodamúzeumban egy másik kiállítást is láthatunk, mely a Brunszvik család tagjainak és leszármazottjainak, többek között Teleki Blankának állít emléket. A Brunszvikok nem csak a zenében voltak tehetségesek – ennek köszönhetően kerültek barátságba Beethovennel –, hanem a képzőművészetben is. A múzeum egyik termében a családi ősgalériából származó általuk alkotott rajzokat, festményeket láthatjuk, köztük Teleki Blankáét is. A magyar nőnevelés elindítója, a szabadság mártírja Brunszvik Karolina grófnő gyermeke volt, neveltetését nagynénje, az óvodaalapító Brunszvik Teréz szervezte, aki a tizenéves Blankából festőművésznőt szeretett volna nevelni. A neves mesterek által tanított Blanka tehetségéről a korabeli bútorokkal berendezett kiállításban győződhetünk meg.