Tujázás Szegeden: a város éjjeli arca

Ha leszállt az este, érkezzünk meg a modern egyetemi negyedbe, ahol is a futurisztikus építészeti megoldásokat kellően kontrasztolt romkocsmák enyhítik. A színes-szagos-hangos Nyugi Kert bátran ajánlható minden Amsterdam-barát világutazónak, kistestvére, a Campus pedig minden fapados hátizsákos időturistának. A kulturáltan szórakozó egyetemi fiatalság Bermuda-háromszögének belváros felé mutató csúcsaként pedig nyugodtan megcélozhatjuk a Cirmi névre keresztelt, gasztropubként becécett, rendes italkimérést is. S hogy befejezzük a tökéletes szegedi nap sztoriját a burek, és a dalmát borok után jöjjön a csevap. Egykoron a Búza-Béke-Bárka korcsmai szentháromság után sokáig nem lehetett szerb kaját enni a városban. Ezt a vállalhatatlan helyzetet oldotta meg a Classic Grill.

A Széchenyi tér sarkában, kiváló balkáni választékossággal támad a délvidék egyedülálló Parázskonyhája. A csevap (és a pljeskavica) itt keveredik, szenvedélyen, parázson és lávakövön sül, az ajvár, a kajmak és a lepény hozzá totál házi eredetű, és ha még bírjuk, egy baklava felér egy mohácsi csatanyeréssel.

Valószínűleg a kanadai tulajdonos személye a megfejtés, hogy hogyan jött létre az amerikai-orosz különbéke egy szegedi étterem asztalán. Ahol is véget ért a hidegháború, merthogy a new york-i szendvics, a deli pastrami után egy hamisítatlan áfonyás szirnyikit tehetünk magunkévá. Harapj bele New York-ba és kóstolgasd Moszkvát (persze csak mértékkel), a Móresben. 

Mint az alkimisták, zártkörű, rejtélyes és misztikus. Csak csütürtöktől szombatig van nyitva, kevés asztallal, foglalni kötelező. Az Alkimista Kulináris Műhelyt sokfogásos degusztációs menü, modern és független szabadkonyha, kulináris történetmesélés, házi főzetek és az idő képlékenysége jellemzi. 

Kis magyar kocsmakörútunk alapján az éjszakai, beszélgetős időtöltésre a legalkalmasabb Szeged városában. Napfény már nem lesz, de a műtermi részt érdemes megvizsgálni, különös tekintettel a nagyszámú, csapolt kézműves söritalra, szeretettel visszagondolva Sztahanov elvtársra, mint a helyi DIPA keresztapjára.

Forog-e a sírjában néhai Kass János, aki 1898-ban megnyitotta a fénykorában 6800 m2 összterületű, grandiőz báltermét és mulatóját, 67 szobás szállodáját a Tisza partján? A viszontagságos évtizedek és életveszélyessé nyilvánítás után 1977-ben bezárt Hungária ugyanis újra üzembe állt. A majd 7 méter belmagasságú, 600 m2-es nagyterem (az eredeti állapot visszaállításához szükséges fedezet hiánya és a műemlékvédelem partnersége okán) ugyanis a közel 40 év amortizációját konzerválva, kreatív, de stíluskötött belsőépítészettel kiegészülve, a legkülönösebb hangulatú romkocsmaként született újjá. Három, igencsak ambiciózus, harmincas szegedi fiatalember (Dr. Gálosi Gyula, Dr. Farkas-Molnár Tibor, Orosz Balázs, két gyakorló jogász, plusz egy vállalkozó) egyszer jókor volt jó helyen, kapott egy kulcsot, hogy nézzék meg az épületet. Szerelem lett első látásra, s bérleti szerződés. A statikailag a Csipkerózsika-álom alatt egyébként teljesen felújított, amúgy Quaestor tulajdoni hátterű épületet néhány hónap alatt, rohamtempóban („az első generál-kivitelező jelölt első látásra kifordult”) és rengeteg önkéntes felajánlással puccba vágták – ahogy a 400 m2-es teraszt is.  A legtöbb munka a nem látható beruházásokkal volt: nem volt víz, csatorna, fűtés, de lett ez is, meg high-tech világítás. Először inkább csak diszkóban gondolkodtak, de ma már van közéleti kávéház, irodalmi est, könyvbemutató, borkóstoló, villásreggeli, napi menü és igényes street food is a Hungi Vigadóban, egyetemista árakra pozícionálva. Ugyan egyikük sem vendéglátós, de szerintük ez a sikerük titka: „nem tudjuk, mit hogy lehet elspórolni”. A bulinegyedben persze a hétvégi klubhangulat a nyerő, de a célcsoport széles, mivel „minden szegedinek van valami Hungária-élménye, összeérnek a generációk”. Jelentjük, néhai Kass János, akinek jegye volt rá, de rendezvény miatt lemondta a Titanicot, nem forog a sírjában.