Tisza-tó környéki gasztro-kitekintő II.

Az álmos nagykunsági mezőváros, Kunmadaras mindez idáig legfeljebb az egykoron atomtöltetekkel megtűzdelt, elhagyatott szovjet katonai repülőtér, és az éves rendes motoros gyorsulási versenyek révén került be a köztudatba. Mindaddig, amíg meg nem nyitott a Ferdinánd Bisztró.  Igazi, családi és családias étterem ez, ahol a família apraja-nagyja áll a konyhában, a pult mögött, és a hangulatos teraszon. Éva, a háziasszony elkötelezett kovászoló, így a névadó helyi nevezetességgel, a mazsolás Ferdinánd kaláccsal – amivel már a fővárosi Babkában is vendégszerepeltek – egyetemben a házikenyértől a pizzatésztáig minden kovászos alapból készül. Nem hiányozhat a menüből a nagykun gasztronómia alapvetése, a birkapörkölt sem, ami, ahogyan a kötöttgaluska leves és a csülkös pacal is, szigorúan környékbeli beszerzésű hozzávalókat tartalmaz. A sült kacsacombot kacsamájas rizottóval dobják fel, a hamburger hortobágyi angus marhát feltételez, de a legizgalmasabb fejlemény, hogy rendes olasz ünnepi kalácsot, panettonét is rendelhetünk, melyet saját baracklekvárral tálalva tesznek a kézzel horgolt terítős asztalunkra. Komoly gasztro-zarándokhely ez a bisztró, így a legokosabb, ha a kívánt fogásokat előre, telefonon lebiztosítjuk.

Folytassuk utunkat Kisköre felé a gáton, kerékpáron. Hamarosan megérkezünk a vadiúj, Lépcső névre hallgató intézményhez, mely a Kiskörei Hallépcső belépőkapuja. (Ez a hallépcső Európa legnagyobb ökológiai halfolyosója, és remek látványosság. Egy gyors vizű patak – amelyen hamarosan raftingolni is lehet – az Alföld közepén, hogy a halak le tudják győzni a közeli vízlépcső által keltett tízméteres szintkülönbséget. Ehhez bő egy kilométeren 27 kis vízesésen kell átugorjanak. A medencébe vezető építményben pedig monitorablakon nézegethetjük a fel, vagy lefelé igyekvő vízi életet. A modern kis épület ötvözi a szomszédos erőmű hangulatát a steampunkba oltott Kraftwerk életérzéssel, mindezt feloldva és lágyítva a felhasznált természetes anyagokkal, és helyi relikviákkal, varsacsillárral és mennyezetre függesztett tiszai ladikkal. Az étlap nincs túlbonyolítva, de bel- és külcsínben minőségi. A hamburger bucija helyben sül, a húspogácsa angus marhából készül, a sütemények háziak és extrém megjelenésűek: akár csavarok és csapágyak is lehetnének a turbinakamrából, legalábbis formára.

A rákövetkező stáció Sarud, ahol az elmúlt évek látványos vízparti fejlesztéseinek megkoronázása lett a Sulyom nevű éttermi egység diadalmenete. A névadóról tudnivaló, hogy az egykori halász-pákász életmód alapélelmiszere, mondhatni gabonája, alkalomadtán pedig méregbe mártott, gyilkos parittyatöltete volt. Manapság tüskés mivolta révén nem a strandolók szíve csücske, de a térség emblematikus és szigorúan védett vízinövénye. Újkori kultusza okán Szabó István pralinétöltetet gyárt belőle Abádszalókon, de Fekete Kincs néven kisüzemi sörkülönlegesség is készül belőle. A Sulyom, mint vállaltan „falusi bisztró” igazán érdemleges egy lelassulásra. Van benne dinamikus egyensúly, kívül modern izgalom, belül egy békebeli köznemesi kúria kényelme. A menüsor helyesen nem túl számos tételű, de a helyi beszerzés minden sorában fellelhető. Az étlap akár hagyományosnak mondható is lehetne, ha nem keverednének benne a consommé, remulád, avokádó, bagel, batáta, chutney kifejezések a kovászos veknivel, házi gyúrt gyufatésztával, csicsókapürével, tépett óhalászi vadkacsahússal, bikavéres lilahagyma lekvárral, tepertős nudlival, vízibivaly pofával, és jól van ez így, de nagyon. A séf, Berecz Ádám – akinek a nagymamája helyi születésű volt – személyes kedvence pedig mi más lenne itt, a Hortobágy és a Tisza metszéspontjában, mint a füstölt szürkeharcsás hortobágyi palacsinta tejfölhabbal.