Szolnokra, a göröghöz!

Túlzó kijelentés lenne, hogy Szolnok a világ köldöke. Az országé már inkább, főleg szállítmányozási értelemben. Ez a város olyan, mint pályaudvara a büfékocsi múzeummal és a hetvenes évekből itt maradt restivel: szocreál skanzen, ugyanakkor polgári, hangulatos elemeket is tartalmaz. Vannak fantasztikus épített örökségi emlékei (az egykori zsinagóga, a mai Galéria és a református templom), legújabbkori építészeti csúcstermékei, úgy is mint a legmagyarabb felhőkarcoló, ami 81 méterével az ország legmagasabb lakóháza, és a modern város jelképévé vált Tiszavirág gyaloghíd, valamint van két folyója is (itt torkollik a Zagyva a Tiszába, annak különleges holtágával). A városban pedig, egy girbegurba, árnyas utcácskában találhatunk egy másik azíliumot is.

A valamikori, kétes hírű kocsma helyén ma kéken-fehéren, árnyékos udvarral hívogat egy szépen felújított épület. A vízpart sincs messze, na de hogyan került a Jón-tenger helyett a kies Tisza mellé egy görög taverna? Az úgy kezdődött, hogy többgenerációs, rokonságilag is vendéglős krétai család sarjaként 1969-ben megszületett Evangelos Tzortzis (itteni nevén leginkább Vangi). Nem akart ő vendéglátós lenni, de a nagycsalád kötelez, végigstázsolta Agia Pelagis majd összes éttermét, s nem volt mit tenni, „minden kettő étterem rokonok volt”. Gyerekkora még a hőskorszak ideje, petróleumlámpákkal, jégtömbös hűtőkkel, később persze megszerzett egy kereskedelmi diplomát is „éjszakai tagozaton”.  Aztán csörgött a telefon. „Jön egy család, gondoskodom egész nyaralásuk. Magyarok voltak, „egyik lett a feleségem”.  1995-ben jött először Magyarországra, és megtetszett neki a tél, a hó, a karácsony hangulata (Cirill és Metód országában nem központi családi ünnep, a boltok is nyitva tartanak este tízig). Költözött hát Győrbe, 1997-ben megnyitotta a város első gíroszosát: „még nem is tudták, mi a „gyros”, kértek inkább egy „gyors” pitát”. Nem volt egyszerű, Vangi is nagyon görög, imád filozofálni, elmélkedni a világ folyásáról, csillagászok tanmeséiről, a vehemens véleményalkotás bár összeér a mediterrán udvariassággal és az ókori bölcseleti gondolkozásmóddal, de „én Magyarországba jöttem, miközben görög a gondolkozásom.”

A vendéglátás viszont olyan, mint a legősibb mesterség, nem lehet abbahagyni (görög közmondás), a megtakarításból 2016 elején megnyitott a szolnoki egység. Lévén itteni a barátnő (Bernáth Orsi, aki azóta a felesége lett, és immár együtt igazgatják a Tavernát), másészt itt volt olcsó, felújítható ingatlan. Már első nap „teleház volt, kiért a kígyósor az utcára”, és azóta is tanácsos asztalt foglalni. A konyha igazodott a helyi tudásbázishoz, eleve a krétai gasztro – köszönhetően a velencei behatásnak – bőven tartalmaz olaszos elemeket (vannak például pasták), de az alap azért a görögös hagyomány. Otthonról jön a pita, a feta, az olívaolaj, és az oregano. A gírosz persze itt is pitába csavart és sültkrumplit tartalmazó, a fűszerezés és a szószok saját keverésűek. A truváj viszont a kreatív séf, azaz Vangi innovációja, „ez a hely jellemző a tulaj karakter”, „én vagyok régivágású, de modern”, a görög és magyar konyha merész fúziója és a helyi ízek beépítése az étlapba. Olyan eredményekkel, mint például – a messze legnépszerűbb – görög cigánypecsenye (csípős, lecsós, gazdagon fokhagymás, szalonnás, fehérboros grillezett sertéskaraj), vagy az Idra-szűz (grillezett sertés szűzpecsenye, lecsós feta sajtos, enyhén tejszínes pikáns mártással).