Nem Balaton Szelet

Gyerekkori földrajzatlaszainkban Kiskörei-víztározó néven volt fellelhető, az 1975-ben átadott – vízmérnöki szakkifejezéssel illetve – műtárgyat az élet és a marketingtudomány ruházta fel ezzel, az amúgy sokkal rokonszenvesebb, és végső soron kifejezőbb névvel. Tulajdonképpen a Tisza folyó duzzasztott mellékágait jelenti, átfolyó (de minimális áramlású) víztömeggel, melynek köszönhetően a vízi közlekedési szabályok is folyamiként értendők, hazánkban egyedülálló módon, tónak tűnő medencében is használható robbanómotoros vízijármű (magyarán motorcsónak). Nem hagyományos tó abban az értelemben sem, hogy nem egy összefüggő vízterület, hanem négy nagyobb medence – valamint holtágak, lagúnák, szigetek, nádasok, vízi rétek, kacskaringós élő vízfolyások -, melyek (úgy is mint az abádszalóki, sarudi, poroszlói, valki) nincsenek is feltétlen közvetlen összefüggésben egymással.

Az élet azzal járult ehhez hozzá, hogy ha az ember (és az élővilág) vizet talál, rögtön elkezdi élvezni, mindegy hogyan került az oda. A létesítményt megalkotó aktuális ötéves terv mérnökei minden bizonnyal álmukban sem gondolták, hogy a funkcionalitáson – árvízvédelem, öntözés, vízerőmű – túl az ország egyik legtöbb vendégéjszakáját produkáló víziturisztikai desztinációját hozzák létre, valamint Közép-Európa legnagyobb madárrezervátumát, és valaha természeti csodák, mozgalmas hajós és biciklis élet lesz a rajzasztalok tervgazdasági meghatározottságaiból.

Egykoron, a kilencvenes években itt jegyezték fel a „tó” körüli turizmus aranykorát, strandját akkoriban tízezrek látogatták hétvégenként, saját füves repülőtere volt, ingatlanjaiért sorban álltak a németek, hollandok, belgák (akik ma is számos nyaralóval bírnak, de rendesen itt élő kolóniát is kitesznek). Aztán jött egy kis mélyrepülés, Tiszafüred ellopta a show-t, de ez volt – és maradt persze – a Tisza-tó Siófokja, népszerű és olcsó desztináció ma is, bár az ingatlanok táblái szerint az Eladó üzletlánc konkurenciája, a Kiadó hálózat újra versenybe szállt, és ez meglátszik az árakon is. Vízi adottságaiban messze a legjobb, húsz négyzetkilométer és a nyári vízszint szerint két és fél méter mély. Motoros vízisportolni (vízisí, wakeboard, banán, víziejtőernyő, jet-ski) itt lehet a legjobban Magyarországon, de bérelhetünk 210 lóerős sporthajót is. Komoly vitorlásélet is van, chartercéggel, akár nyolc méter hosszú vitorlással, vagy épp megtanulhatjuk az alapokat néhány óra alatt kalózokon a Szalók Yacht Klub kikötőjében.

Hogy aztán megnézzük ugyanitt a naplementét az ország talán legjobb fekvésű vízparti teraszán, a rendes, nagyvárosinak mondható bisztrókonyhát vivő Amúgy Bistro-ban, ahol a nap simán belekortyol a fröccsünkbe, mielőtt lenyugodna pihenni. Napközben – és vacsora után – a legjobb választás a körmóló végére épült, vízről is megközelíthető Sunset Pizza & Cocktail Bar, faszénen sült, kovászos tésztájú, autentikus nápolyi pizzájával, saját DJ-vel és karibi hangulattal péntek és szombat este. A parton szabályos kis falu is kialakult dizájnos vízparti házakból, saját stéggel, de mivel ártéren (tehát a gáton belül) vagyunk, az árvíz ellen motorral felemelhetően. Az öböl másik kikötőjében, az Abádiban, egy remek büfé leledzik, ahova úri módon, akár hajóval kikötve, rögtön a kocsmaasztalnál találhatjuk magunkat. Kenut és jogosítvány nélkül is vezethető csónakokat bérelhetünk, és nem utolsósorban aludhatunk a vízen úszó Tündérfátyol névre hallgató boatelben.  

Ha van időnk még egy vacsorára, azt feltétlen a Lilaakác egyedülálló kerthelyiségében ejtsük meg, ahol egy hihetetlen hangulatú, rejtélyes eredetű százötven éves folyondár árnyékolásában vehetjük magunkhoz a remek báránycombot vagy tócsniba göngyölt lecsós harcsát. (Május elején, mikor a televény ki is virágzik, és alkalomadtán ehető virágként a tányérunkba hull, úgy hihetjük, hogy egy Szinyei-Merse festmény szereplői vagyunk).  A frissen újjáépített strand mindent tud, amit ma kell, plázsostul, csúszdástul, büfésorostul. Ellenben, ha igazán jó lángosra vágynánk, ne hagyjuk ki az amúgy is idevezető főutcai egységet. A Mi Lángosunk igazi családi projekt, ahogy a handmade címfestésben is feltüntetve vagyon, Mesi, Magdi, Feri, Mami, Tata, Aurélia, Martin kalákája. A lángost úgy kérhetjük, ahogy szeretnénk, tésztásra, vagy olyannyira roppanós közepűre, hogy még a saját pucolású, méregerős fokhagymás kenetet is csak az épp harapnivalóra szabadjon kenni (ezen és són kívül bűn is rátenni bármi mást, de ez személyes vélemény).

Az egyetlen négyévszakos hely Brumbauer Tibor Pedro Grillterasza, ahol remek, amerikai módon prezentált grilltálakat vehetünk magunkhoz. A hely specialitása a hatalmas Majdnem Amerika feliratú BBQ- kemence, ahol a tulaj érlelt húsokat, velőscsontokat és halakat hajlamos nekünk akár 36 órán keresztül is lassú, meleg füstön abszolválni. Tibor móri sváb fiú, a nyolcvanas években, sikeres állattenyésztőként disszidált az USA-ba. Lehúzott ott tizenöt évet, limuzinsofőrként, ingatlanügynökként, szakácsként, de leginkább lazachalászként, saját hajóval Alaszkában. Aztán visszajött, hogy befektessen nagyszülei szülőhelyén, Abádszalókon egy motelbe és étterembe. A szomszédos, szintén saját üzemeltetésű Faház Motel ma az egyik leginkább ár-érték arányos szállás helyben.

Tibort rögtön felismerjük a hangjáról és ha okulni akarunk három válás és négy házasság, valamint a Bering-tengeri hajózás nehézségeiről, feltétlen elegyedjünk szóba vele, nem lesz nehéz.  Nyaranként legfőképp itt találkozhatunk a helység rosszcsontjával is. Ha, a finoman szólva is harsánynak mondaható, „Helló nyúl”, köszönés elhangzik, tudhatjuk, hogy helyben vagyunk. Kevésbé ismert polgári nevén Major László ugyanis így szólít mindenkit, de legfőképp önnönmagát. A folklór eredete a történelem homályába vész, de Nyúl ezen kívül is a kisváros különös tüneménye. Vérprofi vendéglátós, 2006-ban ezüstöt nyert a Milánóban bartenderségből, télen Ausztriában keresett főpincérségéből bővíti legendásan hülye ruhatárát. Legkönnyebb a Pedróban fellelni, pincér, pultos, szakács, koktélos, minden is munkakörben, de szabadnapjain bármelyik kereskedelmi egységben felbukkanhat. Szóval ne lepődj meg, ha a nyári kánikulában szembe jön veled egy matyóhímzéssel gazdagított, tiroli bőrnadrágos, térdig érő téli zoknis, piroskockás inges csávó, tűzpiros JBL fejhallagatóval a fején, és azt mondja, „Helló nyúl”.

A legkülönösebb „abádszalókium” ugyanakkor minden bizonnyal Szabó István sulymos bonbonja. Oké, de mi is az a sulyom? Egy vízinövény, mely egykoron a helyi halász-pákász életmód alapélelmiszere, mondhatni (gluténmentes!) gabonája volt, ugyanis a termésben lévő, lisztszerű, kicsit édeskés, gesztenyés ízű magocskáiból sütötték a kenyérpótló lepényt. Neve még – szintén az ízére hangoltan – a vízidió, vad mandula is, de legfőképp a vízigesztenye, mert szúrós tüskéi nem éppen a strandolók kedvencei. A környéken burjánzik is rendesen, de mivel pont itt van utolsó élőhelye Európában – ázsiai rokona jól elvan, és kötelező wok-zöldségnek számít -, szigorúan védett. A török időkben még istennyila volt a neve, mert a lápokban bujkáló népek méregbe mártva használták fegyverként a betolakodók ellen. Nos, ebből a sokat megélt növényből csinál bonbont István, minden évben kikért környezetvédelmi hozzájárulással. Foglalkozására nézve, mint szakács – de legfőképp elkötelezett Tisza-tó hívő és közösségi tényező –, kezdte el bosszantani, hogy ha van Balaton Szelet, miért nincs az ő tavának hasonlója. Addig kísérletezett, amíg ma már évi háromszáz kiló sulymot gyűjt be zölden, júliusban és feléből a spanyol csokiba töltött szörp lesz, mintegy négy mázsa bonboniert eredményezve.  A másik félből pedig szintén különös, utánozhatatlan ízű pálinka (nem mellesleg a pralinékban is megtalálhatóan). Az „Egy csepp Tisza-tó” nevű márkából év végén szaloncukor is készül, pipacsszirmos, búzavirágos, vadrózsás, csicsókavirágos, csipkebogyós, kamillás ízesítéssel, a hagyományos, helyi alapanyagok kreatív felhasználása eszméjének jegyében. A legegyszerűbb fellelési hely a Vitorlás Vendégház – melynek konyháján Pista tényleg kézművesként gyártja a csokoládét –, de a tó összes településén találhatunk viszonteladókat.

Öt nagyobb medence, melyből a Sarudi és az Abádszalóki hajózható ajánlottan. Hatalmas vízfelület, 126 km2, ebből 47 alkalmas vízisportra. (Plusz az élő Tisza persze). Az Abádszalóki medence 5-6 km széles, a nyári vízszint 250 cm, a Sarudi 8-9 km, 150 cm mélységgel (nincsenek közvetlen összeköttetésben, van köztük vagy öt folyamkilométer a Tiszán). Az Alföld közepén lévén kifújt, egyenletes, leginkább nyugatias szelek jellemzőek. A változó vízmélység és a helyenként meglévő tuskók miatt helyismeret hiányában kérdezősködés ajánlott.