Generációk cukrászdája a Marján

Szinte páratlan ma már, hogy majd három évtizeden keresztül ilyen minőségben, a kor és a szakma elvárásait követve tud egy iparos működni. Mi volt az a vértezet, ami ilyen erős indíttatást ad a szakmához?

Mondhatni előre elrendeltetett volt, hogy vendéglátós leszek. Már nagymamám is cukrászként végzett, de ő még csak háztartásbeliként sütögetett. Ám édesapám már hamar beírta magát a cukrászat nagykönyvébe. A 60-as években nyitott meg a szintén híres Dobos cukrászda, amelyben édesapám alapító volt, az ott töltött négy éve adott alapot a cukrászdáról szóló legendáknak. Később a vendéglátásba kóstolt bele, ami már engem is értintett. Gyermekként az Eger belvárosában található, sokak által ismert Vadászkürt étteremben szívtam magamba a vendéglátás rejtelmeit.

Mikor lett világos, hogy a cukrász szakma a fő irány?

Valójában egy véletlen műve, hogy a vendéglátáson belül cukrász lettem. Édesapám 1998-ban kibérelte a jelenlegi cukrászda üzlethelyiségét és itt született a döntés, hogy nem étteremként, hanem cukrászdaként fog működni, itt már én is elkezdtem tevékenykedni.

Mi volt a fő koncepció hosszú távon?

Mikor belekezdtünk, akkor teljes átalakítást kellett végezni, és mindenünket eladtuk, hogy az álmunkba fektessük. Bíztunk azokban az értékekben, ami mai napig meghatároz és éltet minket: a szülőktől kapott hagyatékban és a család összetartó erejében. Valahogy időközben változtak a cukrászati trendek is, újra társasági eseménynek, vagy üzleti megbeszélés helyszínének számított beülni a cukrászdánkba. Szép lassan ismerté váltunk. Azt gondolom, hogy a minőség és a kitartás mindenképp meghozta gyümölcsét. Azt fontos megemlítenem, hogy munkámat nagyban segítette a családom, a feleségem támogatása és a felmenők örökségét nem csak én, hanem testvérem, Tünde is tovább vitte, ő társam a vállalkozásban, mindenben számíthatunk egymásra.

Gombamód szaporodnak a cukrászdák, fagylaltozók, de gyakran csak tiszavirág életűek. Mi az az eszencia, ami több évtizeden keresztül viszi előre a Marján cukrászdát?

Tudatosan és szakmailag felkészülten, emellett szeretettel és kitartóan tesszük a dolgunkat. A pandémia idején, bár a rendelet szerint be kellett zárni, de én hajóskapitányként nem tudtam elhagyni a hajómat. Akkor is itt tevékenykedtem, ha kellett, inkább takarítottam. Amint lehetett, hívtak az egriek, környékbeliek, hogy lesz egy születésnap, egy keresztelő, kell a torta, a sütemény, rögtön sütöttünk nekik, nem maradhattak anélkül. Ma, amikor bejön a vendég, egy napfényes, nagy üvegportálos helyre érkezik, ahol hosszan mutatjuk meg a bő kínálatot. Folyamatosan képezzük magunkat, például fontosnak tartottam Olaszországban elvégezni a Carpigiani Gelato University képzését, amely nemzetközi szinten is illusztris képzésnek számít, Európában és a világon is az egyedüli fagylalt iskola, ahol elsajátíthattam az olasz fagylaltkészítés titkát. Ennek gyümölcsét szeretném átadni a vendégeimnek, és talán ez a titkunk, hogy itt a Marján cukrászdában a lehető legmagasabb minőséget, kedvességet kapják a vendégek.

A harmadik évtizede üzemelő Marján cukrászdába betérve hatalmas tér, világos színek, fények és cukrászati remekek hosszú sora várja az édességért rajongókat. A pultban tettre kész, mosolygós kiszolgáló hölgyek várják a vendégeket. Ifj. Marján Sándor cukrász öltözékben érkezik az interjúra, még öt perce is a sütő mellett tevékenykedett. Ritkán látni ilyen elkötelezettséget, a szakma és a vendégek szerete iránt. A beltér harmónikus színei átfolynak a fákkal övezett teraszra, ahol egy finom kávé és egy habos sütemény mellett lehet megpihenni egy várbeli sétát követően. Reméljük, Sándor és testvére Tünde gyermekei is beleszeretnek ebbe az édes szakmába és tovább örökítik a felmenőik hagyatékát.