Helyszín címkék:
A fröccs
Szabó Sára
Fölfelé megy borban a gyöngy, jól teszi. Tőle senki e jogát el nem veszi. Törjön is mind ég felé az, ami gyöngy, Hadd maradjon gyáva földön a göröngy.
- Vörösmarty Mihály, Fóti dal
Az anekdota szerint a fröccs 1842-ben Fáy András fóti présházában látta meg először a napvilágot. Az ártatlan szüreti bulinak induló baráti összejövetelen Jedlik Ányos okozta a legnagyobb meglepetést, aki váratlanul előkapott egy palack szódavizet, hogy „kellemes csípősséget” kölcsönözzön a vendégek poharában várakozó bornak. Ezzel Jedlik, aki mellesleg az elektromosság nagytudója, a dinamó és a villanymotor feltalálója, legújabb találmányát, a „savanyúvízi készületet” mutatta be az asztaltársaságnak. Szó szót követett, az elvarázsolt Czuczor Gergely nyelvtudós és Vörösmarty Mihály költő azonnal nevet is adtak a nemes vegyületnek. Ki-ki a maga szakterületén jeleskedett aznap este. Hogy hogyan alakult az este további része, nem tudjuk, de elmesélése lehet nem is tűrne nyomdafestéket. Mindenesetre Vörösmartyt annyira meggyőzte az ital, hogy nem sokkal később a Fóti dalt is papírra vetette.
Isten ments, hogy leromboljuk a fröccs eredettörténetének tekintett legendát, ám írásos emlékek alapján tudhatjuk, hogy Jedlik már évekkel az ominózus buli előtt kínálgatta tudóstársait borral dúsított szódavízzel. Tudniillik a feltaláló a gimnázium elvégzése után felvételt nyert a bencés rendbe Pannonhalmán, egy olyan társaságba, ahol a minőségi borkészítésnek több száz éves hagyománya volt. Az is bizonyos, hogy a bencések már az 1820-as években fogyasztottak fröccsöt, csak nem volt egy Vörösmartyjuk, hogy nevesítse az italt.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és még talán annál is több fröccs a magyar torkokon. A fröccs hatalmas karriert futott be hazánkban, népszerű lett a szerényebb körülmények között élő földművesek, és a nemesi családok körében is. Az ital lényege ugyanis nem a bor minőségében rejlik! Hírnevét elsősorban két dolognak köszönheti. Az egyik, hogy ásványi sók nélkül a szóda nem zavarja meg mellékízével a bor élvezetét, a másik, hogy kellemes arányaival pont tökéletes mértékben bódítja fogyasztóját. Ihatjuk fehér, rozé vagy akár vörösborból. Bölcs, és óvatos, aurea mediocritas a merész képzelőerő és a szelíd mámor között. Nem csoda, hogy oly sok magyar szívet hódított meg.
Nagy talány az arány
Fröccsből kérhetünk kicsit, nagyot, hosszúlépést, vagy lórúgást. Gyakori a házmester, aki néha vice, itt-ott még a polgármester is feltűnik. Ha bátrak vagyunk, maflást is kérhetünk, de hónap végén inkább a sóherfröccs hasít.
A bor és frissen fröccsentett szikvíz arányának és mennyiségének változatásával közel ötvenféle italt jegyez a magyar gasztronómia. Megbabonázta József Attilát, aki „egy füttyre” itta a kisfröccsöt, és Krúdy Gyulát is, aki 9 deci bort egy deci szódával „ijesztett meg”. Léteznek meghökkentő párosítások is: a századelő egyik legnevesebb gourmandja, Újházy Ede a szikvizet kovászos uborka levére cserélte. De ne feledkezzünk meg az Aranycsapatról sem, hisz Puskásnak és társainak is favoritja volt a fehér kisfröccs, duplán.
Vannak nemzetek, ahol ismert párosítás a szóda és bor, de sehol a világon nincs ekkora fröccskultusz, mint hazánkban. A magyar gasztronómia szerves része, nincs vendéglátós, aki ne fújná kívülről a legnépszerűbb arányokat. Az élményt Magyarország 22 fantasztikus borvidéke, és több mint 1000 szikvízkészítő mestere szavatolja, így méltán nevezhetjük nemzeti értéknek a fröccsöt.
Kiemelt kép: Fortepan / Ráday Mihály
