Szelek szárnyán, avagy miért kezdjük el a vitorlázást már holnap

A vitorlázás számos vonzó aspektusa közül az egyik legmegkapóbb talán a szabadság érzése. Amikor a hajó elhagyja a kikötőt, a vitorlák megtelnek széllel és a hajó szinte súlytalanná válik a víz felszínén: az ember ekkor érzi igazán, hogy ő is a természet része.

– jegyzi meg Holczhauser András, a Magyar Vitorlásszövetség (MVSZ) Főtitkára, megindokolva, miért lehet olyan népszerű ez a hobbi-sporttevékenység szerte a világon, beleértve hazánkat is. „Magyarországon folyamatosan nő az érdeklődés és lelkesedés e sport iránt, egyértelműen mutatja ezt a kikötőkben lévő hajók számának 15%-os bővülése: évente nagyságrendileg 50-60 nagy hajó érkezik a magyar tavakra, és van még további mozgástér – kiváltképp, ha a kisebb méretű (és sokak szerint még inkább nagy sportélményt nyújtó) uszonyos hajók használatát nézzük. Az is szembetűnő, hogy a Balatonon a hajók penetrációja a tó keleti medencéjében nagyobb, a nyugati medencében még bőven van tere a fejlesztésnek. Kisebb tavainkra és a magyar tengerre is fér még el hajó. Persze nem mindegy, mekkora. Átlagosan 4 hajó/hektárral szokás számolni, jelen pillanatban ennek a tizedénél vagyunk.” A főtitkár szerint 1500 férőhellyel bővült az elmúlt 3 évben a kikötői kapacitás, s jövőre még átadásra kerül még cca.  600 hely. „A Balatonon például 55 kikötő áll rendelkezésre vitorlások számára, s hogy hova lehet továbbiakat építeni, az igen vitatott téma és számos tényezőtől függ. Fontos, hogy tájbaillő legyen, megfeleljen a környezetvédelmi reguláknak, áramlástanilag sem mindegy, hova épülhet, s a vitorlázókon kívüli egyéb vízhasználókat (például evezősök, horgászok, kite-osok, fürdőzők ki-ki más-más igénnyel) is figyelembe véve kell egy konszenzusos stratégia mentén döntést hozni. (És akkor még nem említettem az olyan rendezőelvet, mint a mögöttes infrastruktúra, amely elérhető az adott településen, ahol a kikötő épülne.)”

Holczhauser András szerint a vitorlázás egy élethosszon átívelő sportág, és sokan felnőtt fejjel kezdenek bele. „Érdemes ugyanakkor gyerekként, 8-9 éves korban megismerkedni vele, lehetőség szerint ne önállóan, hanem csapatban elsajátítva az alapokat. Javaslom a Magyar Vitorlás Szövetség által akkreditált 22 vitorlásiskola egyikét. Egy hét alatt már meg lehet tanulni az alapokat. Ha belegondolunk, a legkisebb hajó is egy autó méretével vetekszik, s egy közlekedési eszközt vezetni ebben a korban hatalmas felelősség és kihívás. Ám épp emiatt ez a sport összpontosításra, fegyelmezettségre, csapatmunkára sarkall. A vitorlázók nagy felelősségük van a környezetvédelem terén. Fontos, hogy már a gyerekek is tisztában legyenek az ökoszisztéma sebezhetőségével, és megfelelően kezeljék a vízi környezetet, ne szemeteljenek, figyeljenek oda, hogy ne okozzanak kárt a növény- és állatvilágban, ne közelítsék meg túl közel a nádasokat és a vízi élőhelyeket. Mindeközben a sport, maga hatalmas élményt ad. Könnyű beleszeretni, és folytatólagosan űzni, életkor, magasság és súly alapján váltva a különböző hajóosztályok között. Évente nagyjából 4000 gyerek ismerkedik meg a sportággal, s aki versenyezni kezd, annál 17-18 éves korban kiderül, bevállal-e egy olimpiai kampányt. Sokan 20 év körül abbahagyják, hogy aztán – tapasztalataink szerint – 30-40 évesen visszatérnek a sportba. Idén – s az elmúlt években nagyságrendileg sikerült ezt a szintet tartani tartani – 700 fő a 18 év alatti versenyzőink száma. A lányok aránya emelkedő tendenciát mutat, most már a legkisebb hajóosztályban 30-35 % körüli, s reméljük, hogy például Érdi Mária sikereit látva még többen döntenek e sport mellett. A gyerekek sok időt töltenek együtt a felkészülés ideje alatt is, a közösség nagyon erős – ez egyben már a felnőttekre is igaz: versenyzés közben együtt gondolkodunk és dolgozunk a teljes csapattal. Minden embernek megvan a saját szerepe és feladata a hajón, és a pontos begyakorlása a mozdulatoknak elengedhetetlen. Folyamatosan változó környezetben vagyunk, ahol az érzékek másképp működnek. Amikor vitorlázunk, az olyan, mintha egy másik tudatállapotba kerülnénk.”

Az idei szezon megkezdődött, a Balatonnál május 13-án a hagyományos Vitorlabontó Ünnepség és Évadnyitó Vitorlásverseny keretein belül 235 jegyzett hajó és 1042 versenyző rajtolt el. „Nem kevesebb mint 181 verseny van betervezve idénre, 6 tavon” – jegyzi meg a főtitkár, kiemelve, hogy a Balaton mellett a szintén csodálatos turisztikai értékkel bíró Fertő-tó, a Tisza-tó, a Velencei-tó, továbbá az Orfűi-tó és a nyékládházi Gólem-tó is vitorlázható, ráadásul van, ahol ezt még novemberben is megtehetjük (és a közelben remek szállásokat és vendéglátóhelyeket is találunk). Elmondása szerint a vitorlázáshoz nemcsak sok színtér és négy évszak, hanem színes eszközpark is rendelkezésre áll, beleértve a különböző típusú vitorlásokat, például yollékat és tőkesúlyos hajókat, egytörzsű klasszikus vitorlásokat, valamint gyorsabb, karbonból épült modern szerkezeteket. Az MVSZ jelentős lépéseket tesz a sztereotip kép lebontása érdekében, kiemelve többek közt annak megfizethető jellegét.

„Azok a sportolók, aki éves szinten legalább 30-35 napot vitorláznak, már meglehet, el-elgondolkoznak a hajóbeszerzésen, A kikötőhelyi díj, az eszközfenntartás, javítás-karbantartás költségei azonban valóban jelentősök lehetnek. Ha valaki viszont úgy dönt, hajót vesz, érdemes előzetesen jól körüljárnia a témát: mire, milyen céllal használja majd a hajót (versenyzésre vagy inkább túravitorlázásra), hány emberrel a fedélzeten, aludni is szeretne-e rajta, tényleg kell-e klíma etc. Az elmúlt időszakban a charter hajók száma is nőtt, és ilyen szolgáltatást igénybevéve, azt mondhatom, egy-egy vitorlázás fejenkénti költsége nem drágább, mint egy jó éttermi élmény. Mindemellett a vitorlázás túlnyúlik a vízen, jó érzés megismerni a kikötői életet – ami szintén nem egy zárt klubrendszer, ahova lehetetlen bekerülni.” S hogy akkor kik számára nyitott? Meglehet sokak számára újszerű, ám az akadálymentesítés itt is megjelenik: bizonyos fogyatékkal élők is becsatlakozhatnak. „Létrejött a Mozgáskorlátozottak Vitorlázó Sportegyesülete, létezik kerekesszékkel megközelíthető hajó Scholtz Imre hajóépítőnek köszönhetően, s a Kékszalag Portban idén július 24-28. között szervezünk nyári tábort mozgáskorlátozott gyerekeknek, akik konduktorral tanulhatják és élvezhetik a vitorlázást.”

Holczhauser András felhívja a figyelmet a vitorlázásra épülő, pontosabban szólva az azt lehetővé tevő szakmákra is: „Sok ember találhatja meg a számítását például a vitorlavarrás, a hajókarbantartás, motorszerelés, elektromosság, árbóc, saválló fém megmunkálás, asztalosság területén.” Az MVSZ főtitkára szerint fontos e szakmák promóciója, hogy megerősítse az iparág presztízsét, vonzóvá téve azokat a fiatalok számára, hiszen a magas minőségű termékek gyártása, a karbantartás és a szolgáltatások nyújtása a hajógyártásban és a hajókiegészítők területén kereskedelmi és foglalkoztatási lehetőségeket teremt. „Nagyon jó hazai példa karbon hajógyártásban a Pauger, de szintén komoly magyar műhelyekben – a teljesség igénye nélkül – a Code, Nautic és a Flaar motorosok és vitorláshajók, valamint a T-Yacht műanyag túrahajók – nem csak itthonra, de külföldre is. A Bravo Boats Fehér Péter vezetésével mára nagyságrendileg 50 motorost gyártott csapatával, Schaffer Elemérék Tamásiban szintén kiemelendőek, és végül, de nem utolsó sorban a korábban már említett Scholtz Imréék is, Veszprém mellett.

Akár a háttérben a szárazföldön, akár a vízen – szeressünk bele a vitorlázásba, buzdít Holczhauser András. Kezdhetjük azzal is, hogy nézőként élőben nyomon követjük az idei, immár 55. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjat, július 6-8. között. Ebben a cikkünkben tippeket is adunk, honnan érdemes megfigyelni.