Oázis az Észak-Alföldön

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó Nemzeti Botanikus Kertet Fráter Erzsébet biológus vezeti, aki több évtizede nemcsak kutatja hazánk egyik legjelentősebb botanikus gyűjteményét, hanem az otthonának is tekinti. Az évről-évre egyre több turistát vonzó történeti kert titkairól beszélgettünk vele.  

Időben távolra kell visszamennünk. Annyit tudunk, hogy 200 évvel ezelőtt itt már volt valamilyen kisnemesi kert, de a mai kert alapjait 150 évvel ezelőtt a széles látókörű, nagy műveltségű Vigyázó Sándor rakta le, aki nagyon szerette a természetet, fiatalként végig látogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját. Felesége, Podmaniczky Zsuzsanna számára szeretett volna méltó otthont biztosítani. Ekkor találta meg Vácrátóton az éppen eladó uradalmat, amelyet 1871-ben meg is vásárolt. A birtokon álló kúria helyén egy eklektikus, historizáló kastélyt építtetett fel. Abban a korban természetes volt, hogy a kastélyhoz kertet is építenek. Vigyázó Sándor, az akkori Magyarország egyik legnagyobb adózója pedig a kor egyik leghíresebb kerttervezőjét, a József főhercegnek is dolgozó Jámbor Vilmost bízta meg, akinek nevéhez olyan kertek fűződnek, mint az alcsúti és margitszigeti tájképi kertek. Vácrátóton egy szentimentális, tájképi kertet képzelt el, amely a 19. század végére, 20. század elejére már teljes pompájában virított. 

A Sződrákosi-patak vízének felhasználásával tórendszert, a váci Naszályból hordott kövekkel pedig sziklás szurdokvölgyet alakítottak ki, és olyan kertművészeti elemeket építettek, mint a mű rom, mű vízimalom és sziklaalagút. Ezekkel a jellegzetes építményekkel is a tájképi kertekre jellemző hangulatot fokozták. Mindemellett botanikus gyűjteményünk az élő növények leggazdagabb magyarországi tárháza. A 27 hektáros kertben csaknem 13 000 növényfaj, illetve -fajta található, négy nagy gyűjteményben. Az egyik maga a fák és cserjék gyűjteménye, amellyel a nagyközönség találkozik, amikor a kertben sétál, de mellette van egy rendszertani gyűjteményünk, egy évelő- és sziklakerti gyűjteményünk, valamint egy nagyon komoly üvegházi gyűjteményünk. 

Ahogy az első korai virágok megjelennek, a látogatók is nagy örömmel érkeznek. A kertünkben, pont amiatt, hogy ezt a sokféleséget képviseli, tényleg egész koratavasztól késő őszig mindig virágzik valami. Az első koratavaszi virágok a patakmenti ligeterdőben vannak, ahol még sok a fény ilyenkor, és megjelennek az úgynevezett geofiták, tehát a gyors életű, hagymás, gumós növények: többek között téltemető és tőzike, galambvirág, hóvirág, hunyorok, keltikék, nárciszok, szellőrózsák és sáfrányok. Nagyon szép tarka virágszőnyeg van ilyenkor a még lombtalan fák alatt, fehéren virít a hóvirágmező, lilállik a sáfrány, sárgállik a sok szellőrózsa, majd jönnek a keltikék, nagyon szép és látványos, ahogy besüt a nap a fák ágai között. Mindenkit nagyon bíztatok, hogy jöjjön koratavasszal is. 

Folytatjuk idén is hagyományainkat. Vannak olyan állandó elemei a programjainknak, amelyet már várnak a látogatók, ilyenek a nyáresti koncertek, amelyeket ugyanúgy a kúria előtt rendezünk meg. A terasz adja a színpadot és a nagyréten foglalnak helyet a nézők. Idén is két komolyzenei koncertünk lesz. A növényekhez fűződő eseményeink közül kiemelem a tulipánvirágzást. Főkertészünk vezetésével élményséták indulnak, amelyek során látogatóink betekintést nyerhetnek a tulipánok történetébe is. Április, május folyamán iskoláscsoportokat várunk a fenntarthatósági témahét kapcsán is, a növényi sokszínűséghez kötjük új, családi programunkat, melyen a festőnövények lesznek a központban. Népszerű eseményünk a lótuszvirágzás, amely a nyár második felére esik, az augusztusi lótusznapon ez a látványos virág lesz a fókuszban. Majd jön az ősz, amely szintén főszezon nálunk, épp a biodiverzitás miatt. Nagyon sok faj van a dendrológiai gyűjteményben, azok őszi színeződése változatos tarkaságot kölcsönöz a kertnek. Erre őszi levélnéző sétákat fogunk építeni. Október elején van hosszú múltra tekintő őszi vásárunk, a „Földi javak asztalunkon”. Ezen kívül tervezünk még természetművészeti műhelyt. Minden év augusztusában kéthetes alkotótáborban vesznek részt a Képzőművészeti Egyetem szobrászhallgatói, akik a természetből inspirálódva természeti alapanyagokkal képeznek nagyon szép alkotásokat, amelyek hónapokon keresztül díszítik a kertet. Ezzel is azt hangsúlyozzuk, hogy Kertünk egy komplex művészeti alkotás.

Nehéz évtizedeken vagyunk túl a Kárpát-medencében, amely nem kedvezett a történeti kerteknek. Ennek részint történelmi okai vannak. A II. világháborút követően a kertek teljesen elhanyagolt területei voltak a kultúrának, művészetnek, illetve nem helyesen értelmezték őket, legfeljebb haszonelvű gondolkodás mentén. A másik ok a Nyugat-Európaitól teljesen eltérő éghajlat: aszályos nyarak és nagyon hideg telek nehezítik a kertészkedők, díszkertészek életét, bár ez az utóbbi években lassan változik. Számomra Anglia az abszolút a minta, ahol sokkal nagyobb érték a társadalom szemében a kert. Hazánkban, ha kis lépésekkel is, de haladunk előre. Ha visszatekintek a néhány évtizeddel ezelőtti gyakorlatra, ahhoz képest a mi látogatóink teljesen máshogy viselkednek. Először is jóval több az érdeklődő. Különösen megnőtt a kertturisták száma a Covid óta, évi 50-60 ezerről több mint 100 ezerre ugrott a látogatószám.

 Minőségi változást is tapasztalunk, melyre csak egy egészen apró példát említek: 15-20 évvel ezelőtt, ha valaki betért hozzánk, hozott magával labdát, mert azt gondolta, hogy focizni fog a réten, és talán nem is tudta, hogy hová jön. Most már ilyen elő sem fordul, mindenki értékén kezeli a helyet. Tájékozódnak a programokról, bejelentkeznek a kifejezetten botanikai és kerttörténeti programjainkra, mindig teltház van az élménysétáinkon, tudóstúráinkon és a hangversenyeinken, tehát az emberek szemében is most már más egy kert. Reméljük, elődeinkhez híven mi is jó példával szolgálunk az ideérkezőknek, az itt látottatokat, ha kisebb léptékben is, de hasznosítani tudják. Fontos számunkra a közösségi kommunikáció, felületeinken szoros kapcsolatot tartunk látogatóinkkal.

Egy kert életében nagyon sok idő 20-30 év, hazánkban pedig különösen nagyon sok fejlődést lehetett látni e téren. Igaz ez Vácrátótra is, amely számomra és néhány kollégám számára is nem csak a munkahelyet, hanem az otthonunkat is jelenti. Az itt eltöltött több évtized alatt napról napra szembetűnő a változás, különösen igaz ez olyan kertek esetében, ahová ritkán jut el az ember. Elhatároztam, hogy két év alatt bejárom az összes kertet. Majdnem mindet sikerült is. Tanulságos volt látni, hogy amelyik jó gazda kezeiben van, az él és virul. Példának említhetném Füzérradványt, amely 30 évvel ezelőtt elhanyagolt volt, most pedig pompázik, és az egyik legszebb tájképi kert. De olyan kertek is vannak, ahol korábban volt az ott álló kastélynak funkciója, például szállodaként működött, amelynek megszűnése után a kert is hanyatlásnak indult. Több mint 70 kertet foglaltam bele a kötetbe, földrajzi fekvés szerint rendezve őket. Kifejezetten az volt a célom, hogy ösztönözzem a kertlátogatást, hiszen tanulságos és egyben élvezetes a kertekben sétálni és nézelődni. 

A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert programjai.