Különleges állatok és megfigyelésük II.

A Körös-Maros Nemzeti Parkban több olyan látnivaló is akad, amelyért megéri autóba pattanni. Ezer Ádám, a Körös-Maros Nemzeti Park munkatársa szerint a nemzeti park címermadara, a túzok az, ami mindenképpen kiemelendő. Szerinte a tavaszi magyar puszta leglátványosabb mozzanata e pompás megjelenésű madár násztánca: a dürgés. A látványos párkeresés március végétől május elejéig zajlik a kora reggeli és a kora esti órákban. A násztánc csúcsa általában április 10-20. közé esik, ilyenkor akár napközben is láthatunk dürgő kakasokat.

Közép-Európa legjelentősebb túzokállománya – több mint 600 példány – Dévaványa térségében él. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság ezért itt üzemelteti egyik legfontosabb bemutató-, oktató- és szálláshelyét, a Sterbetz István Túzokvédelmi Látogatóközpontot, mely minden évben április 1. -október 31. között várja vendégeit. Az itt kialakított Réhelyi tanösvény mentén egy volierben élő túzokok (önálló életre képtelen, bemutatási céllal tartott példányok) a nyitvatartási időszakban garantáltan megtekinthetők. A tanösvényen található megfigyelő toronyból kiváló rálátás nyílik a pusztai élőhelyükre.

Mindemellett az igazgatóság minden május elején megrendezi a Túzokfesztivált, melyen számos szakmai és kulturális programmal várják a természetbarátokat. Az innen nem messze működő Túzokvédelmi Állomás életébe, illetve az ott folyó szakmai munkába csak ezen a napon nyerhetnek betekintést a helyszínen regisztráló vendégek.

A teljes egészében nemzeti parki védettséget élvező Fülöpházi-buckavidék különleges hely hazánkban. Májusban lélegzetelállítóak a hullámzó árvalányhajmezők, és speciális túlélési stratégiákat alkalmazó állat- és növényfajokra is bukkanhatunk. Az alföldi homokterületeken járva találkozhatunk hazánk egzotikus kinézetű, dekoratív hüllőjével, a homoki gyíkkal. Még a forró nyári napokon is szinte egész nap a felszínen mozog, és apró gerinctelenekre vadászik. Testhossza mindössze 6-8 cm, ám a farka teste kétszeresét is elérheti. Háta közepén egy világoszöld sáv fut végig, ami a nőstényeknél fakóbb, a hímeknél a nászidőszakban élénkebb, később sötétebbé válik. A hímek hasa nászidőszakban narancsvörös színű. A zöld sávot mindkét oldalon egy-egy barna, a szélein csipkézett sáv határolja. Kiss Mónika, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztály vezetője szerint ez a gyíkocska nem fog a kertünkben felbukkanni – a homoki gyík nevéhez híven nyílt homoki gyepeken érzi jól magát. Sok ragadozó fogyasztja, ezért rendkívül óvatos, ha megijed, gyorsan menekül, és villámgyorsan eltűnik egy közeli üregben. Elsősorban a gyepen portyázó ragadozómadarak ejtik zsákmányul, de a róka és a borz is megeszi, ha el tudja csípni, vagy kiássa üregéből. Fontos tápláléka lehet a rákosi viperának is.

Ha homoki gyíkot szeretnénk látni, érdemes a Kiskunsági Nemzeti Parkba, a Fülöpházi-buckavidékre látogatni, és figyelmesen végigjárni a Báránypirosító tanösvényt. Az ösvény a félig kötött homokterületek geológiai, növény- és állattani jellemzőit mutatja be. Kiinduló helye a Naprózsa Ház és Erdei Iskola parkolója. A tanösvény egy fitnesz gépekkel felszerelt erdei tornapályát elhagyva egy ideig együtt halad a piros sáv jelzésű túraútvonallal. A hurokszerű út egy rövidebb és egy hosszabb szakaszra tagolódik, a 7. állomása a déli területrész egyik magasabb buckáján helyezkedik el, ahonnan szép kilátás nyílik a futóhomokos tájra. A rövid körtúra hossza 1722, a hosszú körtúráé 3270 méter.

A mecseki térség egyik legjelentősebb látnivalója az Abaligeti-barlang, és a barlangban lakó kis- és nagy patkósdenevérek. A barlang 466 méteres főága, valamint három, nehezebben járható mellékága hosszú évtizedes kutatások nyomán vált ismertté. A járat teljes hosszában patak folyik, amely máig észrevétlenül alakítja a barlangot. Hőmérséklete szinte egész évben 12 °C fokos, levegője pedig a légúti, allergiás és asztmatikus betegségekben szenvedőknek is kedvez. A téli időszakban kis- és nagy patkósdenevérek százai figyelhetők meg.

Míg a barlang kiépített főága egész évben látogatható szakvezetés keretében, úgy a mellékágakat csak a kutatók látogathatják. A járatrendszer különleges formájú képződményei közül több nevet is kapott, így látható itt többek között a Pisai ferde torony, a Flórián-kút, a Kálvária, az Elefántfej, a Karthágó romjai, vagy a Niagara-vízesés.

A bugaci puszta lakója az egyik legkülönlegesebb hazai egyenesszárnyú faj, a fűrészlábú szöcske. Kiss Mónika, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztály vezetője szerint ez a röpképtelen, ragadozó szöcskefaj a legnagyobb termetű rovar hazánkban, amelynek jelen ismereteink szerint az Alföldön csak bugaci előfordulása ismert. Testhossza tojócsővel együtt 10-14 centiméter. A faj szűznemzéssel szaporodik, vagyis csak nőstény egyedei vannak. Tojásait 3-6 cm mélyre rakja le a talajba augusztus-szeptemberben. A tavasszal kikelő lárvák a hetedik vedlésre fejlődnek imágóvá, azaz kifejlett egyeddé. Ragadozó életmódot folytat, elsősorban sáskákkal és szöcskékkel táplálkozik, de semmit sem vet meg, ami megfelelő méretű számára. 

A fűrészlábú szöcskével közelebbről is megismerkedhet az, aki ellátogat a nemrég megnyílt Puszta Kapuja Információs Központba, Bugacra. Augusztusban szakvezetéses túrát is tart a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága, amelynek keretében mi is a fűrészlábú szöcske nyomába eredhetünk!

Fűrészlábú szöcske fotó: Kiss-Czakó Imre