Hogy izzadjunk meg elegánsan? – Interjú Krisztina és Uwe Zimmermannal a lovaspóló misztikumáról

A lovaspólónak Magyarországon komoly hagyománya van, az első pólócsapat 1896-ban állt fel Gróf Andrássy Géza közreműködésében, s egészen a II. világháborúig sok magyar űzte és jól, az akkoriban még olimpiai sportágat. A történelem alakulása ezután évtizedekig nem kedvezett a lovaspólónak, mígnem újraéledt hamvaiból, és kezdték felütni a fejüket a kisebb-nagyobb klubok, 1993-ban pedig újra megalakult a Budapesti Polo Klub, ahol a sport tanulható, és profi szinten, versenyszerűen is játszható. „A nemzetin kívül 3 privát klub létezik ma Magyarországon, ezek egyike a mienk” – mondja Uwe Zimmermann, a La Estancia Polo Club tulajdonosa, aki feleségével, Krisztinával egy Etyek melletti majorságban látta meg a potenciált 1997-ben, s nem telt bele sok idő, pólópálya, gyakorlópálya, karámok, és egy 16 box-os istálló is létesült a területen, illetve egy klubház, ahol alkalmanként több száz vendéget látnak vendégül. „A lovaspóló klubunk idén 25 éves. Szemtanúja volt rengeteg kupának, annak, ahogy a fiaink is megtanultak pólózni, s teret szolgáltatott annak, hogy megmutathassuk, akár a versenyeket kísérő partijainkon is, hogy a gazdagság és stílus nem egy és ugyanaz” – teszi hozzá Zimmermann Krisztina, eloszlatva azt az általános nézetet is, mely szerint a nem egyszer a „királyok sportja, a sportok királyaként” aposztrofált lovaspóló a legtöbb földi halandó, s főleg a nők számára elérhetetlen. „Manapság, úgy tudom, a profi játékosok 25%-át hölgyek adják. Kevesen tudják, hogy a lovaspóló az egyetlen koedukált kontaktsport, amit versenyszerűen űznek. Mint minden lovas sportnak, ennek is vannak eredendő költségei, de el lehet kezdeni egyetlen lóval, vagy akár klubtól bérelt lóval is. Arra azonban fel kell készülni, hogy aki egyszer belevág és megszereti, az jellemzően egy életen át rabja lesz. Számomra az a legszebb, amikor és ahogy egy csapattá válunk a családommal pólózás közben.” 

Azt meg kell hagyni – mondja Uwe nevetve –, hogy ott kinn a gyepen nincs demokrácia. Mindenkinek megvan a helye és a szerepe a pályán. Sokan mondják, hogy azért űzik ezt a sportot, mert annyira magas koncentrációt igényel, hogy lehetetlen közben másra figyelni, s ezáltal stresszcsökkentésként is kiváló. Ugyanakkor felelősségre, tiszteletre és bizalomra tanít. Rá kell szánni az időt, már eleve arra is, hogy megfelelően elsajátítsuk. Nem lehet egy délután alatt megtanulni, és nagyjából 4000 óra gyakorlás szükséges ahhoz, hogy jók legyünk benne. De kell idő és elhivatottság a lovak gondozásához is. Az nem úgy megy, hogy játszom egyet, aztán bedobom az ütőt a csomagtartóba és hazamegyek. A lovaink az igazi társaink és partnereink ebben a sportban, elő- és fel kell őket készíteni, majd a játék után is gondoskodni kell róluk. 

Egy nagyjából kilencszer akkora területen, mint egy futballpálya, 8 játékos vágtázik, néha akár 50 km/h sebességgel, jobb kezükben (még akkor is, ha balkezesek!) egy hosszú ütővel, egy fehér labdát kergetve. Veszélyesnek tűnik, és az is – a játékosok arc- és térdvédőt, kesztyűt viselnek.

„A játék gyorsasága, és dinamikája miatt rendkívül izgalmas és látványos. Négy, hétperces szakaszból áll, ezek az úgynevezett chukkerek. Ha a mérkőzés döntetlennel végződik, az utolsó negyedet addig hosszabbítják, amíg valamelyik csapat gólt nem szerez” – mondja Uwe. „A chukkerek közt a játékosok lovat cserélnek, hiszen számukra igen megterhelő a folyamatos sprintelés, a gyors, éles kanyarok, hirtelen megtorpanások és hátraarcok. Sok profi versenyző négynél is több lovat tart, viszont, ha megfelelően gondját viselik, egy póni (ebben a sportban így hívják, bár teljes méretű ló) hozzávetőlegesen két évig edz, de akár 20 éven át is versenyezhet.”

„A póló az egyik legrégebbi sport, eredete 6. századra nyúlik vissza. Perzsiában, azaz a mai Irán területén részben sportként, részben pedig háborús edzésként űzte a nemesség és a katonaság” – magyarázza Uwe. „Maga az elnevezés is ázsiai, a „labda” szó tibeti „pulu” szóból származik. A modern póló viszont Manipurból, India északkeleti államából származik, ahonnan hamar begyűrűzött Angliába, s onnan a 19. században futótűzként tovább Ausztráliába és az Államokba. Abban az időben egy csapat nyolc emberből állt, kevesebb szabály volt érvényben, és sokkal lassabb is volt. Ugyanakkor változatlanul a nemesség sportja volt, s mint ilyen, világos nadrág dukált. Ennél van egy földhözragadtabb válasz is: a nyár elején kezdődő, körülbelül 26 hetes szezonban, a melegben kellemesebb világos nadrágot viselni.”

Szintén Winston Churchill mondta, hogy a hendikepszám (amely a lovaspólóban a versenyzők eredményességét méri) voltaképp útlevél, amellyel a világ legfelsőbb köreibe léphetünk be. Már 821-ből fennmaradt írásos emlék arról, hogy Kína és Japán összemérte erejét lovaspólóban, tehát e sport nemzetköziségéhez nem fér kétség, s Krisztina és Uwe is gyakran kelnek útra (lovaikkal egyetemben), nemzetközi versenyekre – amelyekre akár olyan hollywoodi hírességek is beneveznek, mint Tommy Lee Jones. „Az általunk, hazai pályán rendezett mérkőzéseken is rendkívül sok a külföldi játékos, ezzel azt gondoljuk, Magyarország jó hírét öregbítjük. Vonzó az ideérkezők számára Budapest közelsége, de Etyek és környéke is páratlan adottságokkal bír, melyeket érdemes felfedezni” – jegyzi meg Krisztina. „Sok manufaktúra, borászat és pezsgőpincészet látogatható a La Estancia Polo Club közelében, szívből ajánljuk többek közt az Etyeki Kúriát, a Haraszthy Pincészet Matador Éttermét, a Hernyák Birtokot, valamint a Rókusfalvy Fogadót, kezdetnek.” Azután, ha elrabolja a szívünket e vidék, érdemes időről-időre visszatérni, más-más helyekre betérve.