Az üveghegyen túl – avagy az üveggyártás lenyomata hazánkban

„Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl, még az üveghegyen is túl” – a gyermekkorunkból ismerősen csengő népmesei bevezető akár a Kelet-Mecsekre is utalhatna. A 17. század legvégén ugyanis német származású hutamester-dinasztia érkezett a térségbe, akik egy virágzó manufakturális iparág, az üvegművesség alapjait tették le a baranyai „üveghegyen”. Választásuk nem véletlenül esett erre a csodás régióra: a korai telepesek célzottan olyan területet kerestek, ahol az üveg előállításához szükséges nyersanyagok mind megtalálhatóak. Az ominózus erdőségben pedig bőven volt bükkfa, kvarchomok, nátrium-karbonát és mész. Az üvegesmesterek megállapodtak a területet birtokló püspökséggel, majd letelepedtek. Az üveghuták köré irtástelepülések jöttek létre: Óbánya, Kisújbánya és Pusztabánya. Ezeken a településeken kapott helyet maga az üvegcsűr, a békasótörő malom, a fűrészmalom, a szódafőző és a hamuzsírkészítő-műhely – de itt lakott a hutamester és a többi mesterember is: az olvasztó, a szódafőző és az inasok.

Az erdővidéki hutákban úgynevezett káliüveget készítettek, amely során a kvarchomok (régies nevén békasó) zúzalékát a bükkfa hamujából készült hamuzsírral (szalajka) és mésszel keverték. Az üveggyártás első fázisában összekeverték a porrá őrölt alapanyagokat, majd mintegy 800 fokon előolvasztották a masszát. Ezt követően 1200–1400 fokon tovább hevítették az elegyet, melyhez különböző adalékanyagokat adtak, majd többször megtisztították a salaktól. A keverés során átlátszó üveg jött létre, amelyet különféle fém-oxidokkal színtelenítettek vagy éppen színeztek meg. Ezután lassan lehűtötték, majd üvegfúvással formázták az anyagot.

A szinte boszorkányságnak tűnő mesterség megismerésére különleges, 23 kilométeres körtúra is épül. Az Üvegesek Útja tanösvény tábláin keresztül megismerhetjük az üveg történetét, alapanyagait, az üvegkészítés eszközeit, a lakosság életmódját, végül a Kelet-Mecsek 18. századi hutáit. A túra a hosszúhetényi üvegkiállítástól indul, a Zengő alján, a Réka-völgyi hutahelyen folytatódik, majd Óbányán, Kisújbányán és Pusztabányán áthaladva ér vissza a kiindulási helyre. Ha a 23 kilométer túl sok volna és inkább andalgósabb napot terveznénk, vagy családosan, kisebb gyerekekkel érkezünk a térségbe, kiváló választás Óbányától indulni egy sétára. Az Öreg-patak völgyében található bűbájos falu fehérre meszelt, takaros, tornácos házai csodásak, lakossága mai napig döntően német nemzetiségű. A falu végében található pisztrángos tavaktól hangulatos út kanyarog egészen Kisújbányáig. A völgyben izgalmas sziklaformációk (Csepegő-szikla), oldalra billent mészkőrétegeken lecsorgó patakvíz (Ferde-vízesés) és egyedi mésztufa-képződmények szegélyezik utunkat. Ha visszaértünk Óbányára, megszállhatunk a hangulatos vendégházak egyikében, de meleg szívvel ajánljuk a Forellezz étterem sült pisztrángját, amihez a hal a szomszédos tavacskából érkezik.

A közelben további érdekesség is akad: Mecseknádasdon találjuk a Hetényi pincészetet, amely immár hatodik generációs borászcsalád pincészete. Ide betérve kérhetünk borkóstolót, amelynek keretében akár 12 éves borkülönlegességeket is töltenek poharainkba a gazdák. A poharazáshoz a Kilátó pince és a Kóstoló kápolna szolgál helyszínül. A helyi pisztráng a Hetényi pincészet étlapján is helyet kapott.

Ha erre járunk, szembetűnhet a Vasgyúró óriás is! A baranyai mondavilág szerint ez a mesebeli alak olyan irdatlan erővel bírt, hogy puszta kézzel bányászta a Zengő-hegy érceit, a vasat pedig úgy formázta, akár a háziasszonyok a tésztát. A mecseknádasdi óriás egy akácfából készített, mintegy 4 méter magas installáció, amely Dechandt Antal keze munkáját dicséri. A kolosszus egy izgalmas, nem csak gyerekeknek szóló kincskereső játék része, ami során az „elcsatangolt” óriásokat kell megkeresni a Kelet-mecseki településeke.