Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Utópisztikus elképzelés, hogy a belvárosban földet műveljünk – vagy mégsem?

  • Szabó Sára
Mennyivel barátságosabbak és élhetőbbek lennének a városok akkor, ha minden utcasarkon lennének közösségi kertek, igaz? A városlakóknak könnyebben menne a paradicsomtermesztés – mint annak számos erkélyen vitt formája –, a vendéglátóegységeknek több lehetősége lenne helyi komposztálásra, és a több ízben sajnos betondzsungelre hajazó települések is fellélegezhetnének. A koncepció azonban egyelőre gyerekcipőben jár: hiányt mutat úgy a motiváció, mint a jó példák.
Mennyivel barátságosabbak és élhetőbbek lennének a városok akkor, ha minden utcasarkon lennének közösségi kertek, igaz? A városlakóknak könnyebben menne a paradicsomtermesztés – mint annak számos erkélyen vitt formája –, a vendéglátóegységeknek több lehetősége lenne helyi komposztálásra, és a több ízben sajnos betondzsungelre hajazó települések is fellélegezhetnének. A koncepció azonban egyelőre gyerekcipőben jár: hiányt mutat úgy a motiváció, mint a jó példák.

Pécsett immár négy éve működik a Zöld Folt Közösségi Kert projekt, amely egy alig 330 négyzetméteres, évtizedeken át érintetlen és elhanyagolt belvárosi területbe lehelt új életet. Ez az ingatlanok közé ékelődött, sajátos megközelítésű, zárványszerű beltelken működő terecske olyan, mint egy zöld oázis. Vegyszerezés nincs, közösség, és széleskörű társadalmi együttműködés viszont van. A minta példaértékű, ám nagy kérdés, hogy miként integrálható mindez a nagyvárosok hulladékkezelési és növénygazdálkodási rendszerébe, már a fenntarthatóság jegyében.

Sok mindent kipróbáltak, volt, ami nem illett a képbe

Ezen a darabka földön 2018 óta önkéntes városi kertészek megosztva termelhetnek élelmiszert, és nevelhetnek dísznövényeket anélkül, hogy elhagynák a városhatárt. Tökéletes kompromisszum azoknak, akiket a sok beton és por ellenére a lehetőségek vonzottak a városba. A kert 36, 3 négyzetméteres földdarabkáin jelenleg 41 aktív tag művel, állandósultan a tagságkapacitás határán. A kezdeti koncepció vajmi keveset változott a projekt ötletgazdája szerint, ugyanakkor jó pár sallangokkal terhelt elképzelést elengedtek. Így történt a helyi termelői piaccal összevont üzemeléssel, közösségi büfé létrehozásával, illetve a heti rendszerességű workshopokkal. „Megtetszett, kipróbáltuk, de a működés logikájából fakadóan ezek a projektek nem passzoltak egy ilyen kicsi területhez” – mondja Hajba Gergő.

Ami azonban biztos, az a bővítés: nemsokára pergola kerül a szőlőültetvény fölé, illetve felépül a telek délkeleti sarkában található víztározó is. Idei őszi terveik egyike az ingatlan előkertjét is részint művelés alá vonni, de megszépül a színpadként funkcionáló flaszter is, amely majd rendezvényeknek ad otthont.  Bővítés ide vagy oda, a Zöld Folt így is túltermel, a parcellabérlők jóval több élelmiszert „szüretelnek”, mint amennyit el tudnak fogyasztani. Bár konkrét mérések hiányában nehéz hiteles képet nyújtani arról, hogy 41 tag 36 talpalatnyi földdarabka segítségével mennyi élelmiszert termel meg, Hajba Gergő elmondja, hogy a szezonalitásnak megfelelően április végétől október közepéig leveles zöldségekből, fűszernövényekből, illetve paprikából, paradicsomból és tökfélékből is többet termelnek, mint amennyi a tényleges szükségletük. A többletet a tagság egyénileg konzerválja (fermentálja, ritkábban aszalja), van aki lefagyasztja, és van, aki felajánlja, eladományozza, vagy elcseréli.

Ám ezek a kertek leginkább nem a megtermelt élelmiszer mennyisége miatt fontosak, hanem a környezeti nevelési céljuk, illetve társadalmi-szociális szerepük miatt. Közösséget formálnak, a magányos embereknek társaságot nyújtanak, és nem utolsó sorban megismertetik a városi környezetben élőket a földműveléssel.

Különlegességeket is találni a belváros szívében

Belvárosi körülményekhez mérten mindenképp kiemelhető a perui földicseresznye-ültetvény, a csillagtök, rég elfeledett ehető növényünk a kerti laboda (vagyis botspenót), a batáta, illetve a medvehagyma, noha utóbbiban a Mecsek lankái is igencsak bővelkednek tavasszal.

Aranyos kezdeményezés, vagy fenntartható városi minta?

„A fenntarthatóság fogalma évről-évre gondterheltebb diskurzusok része. Sajnos egyre kevésbé látom részünket és tudatos szerepvállalásunkat ebben a vitában. A mintaszerepre – oly tekintetben, hogy ösztönözzük városszerte hasonló kertek létesülését – törekedtünk egy ideig, aztán motiváció hiányában elengedtük” – mondja a kertkoordinátor, aki szerint ma Magyarországon ezek a kertek inkább a szabadidő konstruktív eltöltésére, a növénytermesztéssel való megismerkedésre, környezeti-nevelésre, és városi komposztálásra nyújtanak megoldást. Mint mondja, a helyi vendéglátóhelyektől is kaptak az első évben kávézaccot, de annak felhasználhatósága is véges egy ekkora kiskertben.

Ha rendszerelvűen, programszerűen felkarolnák például az önkormányzatok, a nagyvárosokban jelentősen megnőhetne a szerepe ezeknek a kerteknek. Ennek köszönhetően pedig több, jól gondozott, programot kínáló kertet lehetne létrehozni a hulladékterületeken. Bizonyos vonzerők, például az épített örökségek kertjeiben, parkjaiban, a haszonkertek életre hívása különösen jó lehetőség volna. Akár önkéntességi alapon, helyi edukációs intézményekkel – óvodákkal, iskolákkal – karöltve ezek a kertek kedvező hatással lehetnének az érintett közreműködőkre, sőt, akár gazdaságilag is előnyös kooperáció születhetne. Csak remélni tudjuk, hogy a jövő változást hoz, és erősödő, mikro-makro városi közegekben is alkalmazható minták születnek majd.