Önmagát ellátó kert: ezért egyre nagyobb divat a permakultúra hazánkban is

Már nem csak évről-évre, szezonról-szezonra, hanem napi szinten is jól érzékelhetők a klímaváltozás hatásai. Ebből fakadóan az emberek egy részében nő a feszültség, egyre többen keresnek alternatívnak számító, természetközeli, természetkímélő megoldásokat; mint például a megújuló energiahordozók, fenntartható divat, és a permakultúrás gazdálkodás. Ez utóbbi egy olyan rendszer, amely kevés energiabefektetéssel jár, és egy kis megfigyeléssel, józan ésszel és tervezéssel hatékonyan munkára foghatjuk a természetet – így mindenki jól járhat!

Rengeteg meghatározása létezik, ám első körben talán az a legfontosabb, hogy a permakultúrás tervezés nem csak a gazdálkodásról, kertészkedésről szól. Valóban ezeken a területeken tudjuk a leglátványosabban alkalmazni a természetkímélő elveket, de a permakultúra ennél jóval több. Simon-Bojta Péter permakultúra tervező szerint ez leginkább egy látásmód, ahol az embert a természet szerves részének tekintjük, így nem is lehet attól elkülönítve kezelni: minden, amit teszünk, annak kihatása van, mind természeti, mind pedig társadalmi környezetünkre.

Egy világhírű permakultúrás oktató, Rosemary Morrow meghatározásával élve a permakultúra olyan elvek és technikák sokasága, amely lehetővé teszi számunkra, hogy helyreállítsuk a tájat és a társadalmat oly módon, hogy az mindkettőnek előnyére váljon. Ennek nagyon fontos eleme, hogy regeneratív, helyreállító, gyógyító praktikákról van szó, a fenntarthatóság sajnos már nem elég. Ugyanígy a reziliencia (ellenálló képesség) helyett már inkább az adaptációra (alkalmazkodóképesség) kell törekednünk Simon-Bojta Péter szerint.

Az elmúlt pár évben hatalmasat fejlődött Magyarországon a permakultúra tervezés, és az azt behálózó szakmai közeg. Évről-évre egyre több képzés indul, klubok, csoportok és szakmai szervezetek jönnek létre, valamint egyre több magyar szakirodalom elérhető az interneten a témában. Mindezek mellett nő a permakultúrás tervezők, és a szolgáltatások száma is. A Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER) remek munkát végez oktatás, kutatás és tervezés terén is, de más szervezetek (például az Életfa Permakultúra) is gazdagítják a palettát.

Simon-Bojta Péter szerint a monokultúra és intenzív mezőgazdaság okozta nagyfokú talajrombolás és ennek hatásai (vízhiány, biológiai sokféleség hanyatlása, állati élőhelyek megszűnése, kiszámíthatatlan és extrém időjárás), már most intenzíven érzékelhető Magyarországon.

"A talajra, mint élő szervezetre kell gondolnunk. Ha folyamatosan forgatjuk és kihasználjuk, akkor a talajnak életet adó, és a talaj funkcióit ellátó legfontosabb élőlényeket (mikrobák, gombák, férgek) pusztítjuk el. Ha pedig megszűnik a tápanyag-körforgás, nekünk kell külső (sokszor mesterséges) erőforrásokból pótolni. Az élettelen talajban növényeket igyekszünk termeszteni, abból is csak egy fajtát, egy egész éven át (monokultúrás gazdálkodás). Ezek a növények kevésbé lesznek ellenállóak, ami újra beavatkozást igényel a gazdáktól. A termény nem tud mélyre nyúló, szövevényes gyökérhálózatot kialakítani, aratás után pedig ott áll csupaszon, a talajeróziónak kiszolgáltatottan" – fogalmaz a szakember.

Ha csak kertben gondolkodunk, akkor már egész kis léptékben lehet alkalmazni a permakultúrás gondolkodást: növénytársításokkal, házi komposztálással is kezdhetjük, de rengeteget teszünk már akkor is, ha ügyelünk az élőhelyek kialakítására a madarak, sünök, gyíkok és beporzók részére. Ha pedig erre sincs lehetőségünk, akkor érdemes körbenéznünk, hogy a környékünkön milyen közösségi kertek működnek.

Klasszikus példa a már korábban említett növénytársítás, aminek keretében olyan növényeket ültetünk egymás mellé, amelyek védhetik egymást a kártevőktől, segíthetik egymást a növekedésben, tápanyag kihasználásban és beporzásban. Hasonlóan hasznos, és bárki számára elérhető módszer a komposztálás. Ha nincs hozzáférésünk földterülethez, akkor is vannak szuper megoldások beltéri komposztálásra, például a gilisztakomposzt, vagy a bokashi komposzt. A konyhai szerves hulladékainkat közösségi komposztálóba, vagy közösségi kertbe is vihetjük, de akár az online komposztmegosztó platformokon is szétnézhetünk.

A permakultúrás gondolkodást a mindennapi fogyasztói szokásainkban is alkalmazhatjuk helyi, szezonális alapanyagok vásárlásával, helyi kistermelőket támogatva (kosárközösségek, piacok). Így nem csak finom és tápanyagdús termékekhez jutunk, de jó esetben még vegyszermentesekhez is. Végső soron pedig lelassíthatjuk a globális és lokális szinten is érezhető, káros környezeti hatásokat.