A természet szerelmesei: a legnagyobb magyar vadászok

Talán a leghíresebb magyar vadász Széchényi Zsigmond: igazi kalandor volt, és írói tevékenységének köszönhetően azok is rákaptak a vadászat ízére, akik korábban még sosem tartottak puskát a kezükben. Az egyik legjelentősebb magyar főnemesi család sarjaként született, ükapja alapította a Nemzeti Múzeumot, dédapja pedig Széchenyi István testvére volt. Zsigmond belenőtt a vadászat szeretetébe, tizenévesen már a Bakonyban leste a gímszarvasokat. Első afrikai útjára pedig 1927-ben került sor, ahová még számtalanszor visszatért, hogy a legnemesebb állatokra vadásszon. 1935-ben egy akkora addaxot (mendeszantilopot) lőtt, hogy még ma is ő tartja a világrekordot. Bár igazi szenvedélye mindig Afrika maradt, megfordult többek közt Indiában és Alaszkában is. Ezekről az élményekről több regény és útleírás is született.

Széchenyi Zsigmondhoz hasonlóan, a hazai vadászat másik emblematikus alakjaként Kittenberger Kálmán is papírra vetette tapasztalatait, emellett fontos megemlíteni, hogy kutató zoológus volt. Mivel egyszerű iparoscsaládból származott, nem volt könnyű finanszíroznia még a tanulmányait sem, távoli utazásokról pedig sokáig csak álmodozhatott. Végül a szerencse akkor mosolygott rá, mikor egy kelet-afrikai expedícióhoz preparátort kerestek, amihez Kittenberger kiválóan értett. A magyar csapathoz azonban végül nem tudott csatlakozni, mert leterítette a malária a lábáról, amibe kis híján bele is halt. Lábadozás közben megtanulta a helyi nyelvet, majd, végül mégis kijutva, teljesen magára maradva egyedül végzett tudományos kutatásokat. Kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenhat évet töltött Afrikában. Ez idő alatt felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt állított össze a múzeum és a fővárosi állatkert számára. Mindeközben nem csupán elejtette az állatokat, hanem igyekezett őket a legapróbb részletekig megismerni. Életéről nemrég film is készült Kittenberger – Az utolsó vadászat címmel.

A 20. század elejének egyik legfontosabb figurája volt Magyarországon, az író, Esterházy Péter nagyapja. Tanulmányait az Oxfordi Egyetemen végezte, ahol megismerkedett Viktória királynővel és a fiatal Churchillel, de Ferenc Józseffel is értekezett. Az utolsó magyar király koronázásán is jelen volt, aki 1917-ben miniszterelnökké nevezte ki. Mellette a vadgazdálkodásról lett híres, amit családi örökségként kapott hatalmas, mintegy százezer hektáros birtokán gyakorolhatott. Az általa a vértesi uradalmon lefektetett alapok ma is fontos példaként szolgálnak a szakembereknek. Jó meglátásainak köszönhetően szépen fejlődött a helyi szarvasállomány a világháborús orvvadászat után, 1925 után olyan impozáns trófeákat produkáltak itt, hogy még Széchenyi Zsigmond is kiemelte egyik könyvében.  A díjnyertes példányokat általában Móric maga, vagy a fia lőtte ki.

Egy újabb gróf, akit nemcsak a vadászok tisztelnek. Teleki Sámuel igazi nyughatatlan kalandortermészet volt: osztrák útitársával, Ludwig von Höhnellel a XIX. század egyik legeredményesebb expedícióját hajtották végre Kelet-Afrikában. Jó viszonyt ápolt Ferenc Józseffel és Sissi fiával, Rudolf trónörökössel, akit gyakran hívott medvevadászatra a Görgényi-havasokba, és az utazásain elejtett nagyvadak trófeáival díszített sáromberki kastélyába. Rudolf biztatására vágott neki az afrikai expedíciójának is, amit a felfedezés vágya mellett elefántok, kafferbivalyok, rinocéroszok elejtésének szándéka motivált. Az ő érdeme a Rudolf- tó és a Stefánia-tó felfedezése, a Teleki-vulkán pedig a mai napig az ő nevét viseli.