Ezt látni kell! Mintha milliónyi mécses világítana az erdőben!

Történt egy késő tavaszi napon, hogy elszámoltam magam, és a délutáni tekerés jócskán belenyúlt a szürkületbe. A kezdődő kétségbeesésemnek, hogy nem készültem megfelelő kivilágítással, valami csodálatos jelenség vetett véget. Ahogy teljes erőmből tekertem a Pécs és Orfű közötti kacskaringós, vadregényes erdei szakaszon, valami felkeltette a figyelmem. Mintha vibrált volna az avar, ezer apró világító pötty szálldogált a fák között. Félretettem a bringát, és leültem csodálni a jelenséget. Csak ültem ott, egy fa tövében, és alig hittem a szememnek. Azóta nem láttam ennyire intenzív szentjánosbogár-rajzást, holott minden évben szemtanúja vagyok a rovarok násztáncának. A látvány viszont minden évben varázslatos, így mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy kerekedjen föl, és próbáljon szerencsét.

A világításnak több célja is lehet, például a ragadozó elijesztése, a táplálék csalogatása, vagy, ahogy a szentjánosbogarak esetében is: a párkeresés. A hazánkban megtalálható fajok potrohuk elülső részén világítanak, a luciferin nevű kémiai anyag segítségével. Ahogy ez a szerves vegyület oxidálódik, úgy képesek a rovarok kibocsátani a jellegzetes, sárgás vagy zöldes színt. Céljuk, hogy fel-felvillanó fényükkel felkeltsék egymás figyelmét; míg a hímek ide-oda repkedve, a szárnytalan nőstények az avarban lapulva jelzik hollétüket. Nem csak a kifejlett példányok „morzéznak”. A lárvák, illetve bábjaik is tudnak világítani. Az ő fényük már akár áprilistól látható, és a ragadozóknak hivatott üzenni: „hagyj békén, mérgező vagyok!”   

Sajnos a rajzás kezdetét rengeteg tényező befolyásolja. A szentjánosbogaraknak elsősorban melegre van szükségük a párzáshoz, – lévén hidegvérű állatok – méghozzá alkonyatkor minimum 18-20 fokra. Gyakran ez már csak júniusban következik be, ám ha enyhébb a tavasz vége, akkor korábban is érdemes felfedezőútra indulni. Érzékenyek továbbá a légmozgásra és a páratartalomra is, ahogy a legtöbb rovar. Ha a körülmények adottak, nedves, nyirkos erdőrészeken, vagy lápos, mocsaras vidéken keressük őket, hiszen ezeken a területeken érzik legjobban magukat. Amint elkezdődött a rajzás, szürkületkor, vagyis este 8-9 óra fele érdemes keresni a repkedő „lámpásokat”. Szinte biztos, hogy 10 órára már „lekapcsolják a fényeiket”, így mindössze egy óra áll rendelkezésünkre, hogy megleljük a jelenséget. Ha nem járunk sikerrel, ne adjuk fel egykönnyen, hiszen a szentjánosbogár-felhők vándorolnak, így ha egyik este csak néhány példánnyal találkozunk, másnap akár belefuthatunk egy intenzívebb násztáncba is. A párzás egyébként 2-3 hétig tart, általában június végéig.   

Hazánkban több helyen is szervezett „vadászat” keretében leshetjük meg a rovarok násztáncát. Ezeken az eseményeken nemcsak a különleges jelenségről tudhatunk meg érdekességeket, de bepillantást nyerhetünk a térség természeti és kulturális értékeibe is. Az Alcsúti Arborétumban immár 15 éve szerveznek családias hangulatú sétákat, de lesznek túrák többek között Pécsett is a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség jóvoltából, Pannonhalmán a Soroksári Botanikus Kertben, az Eplényi Libegőnél, valamint a Zirci Arborétumban is. Az esti szakvezetésekért érdemes a Mécsbogár Fesztivál Facebook oldalt lesni, illetve a bogarmester.hu oldalon tájékozódni. Természetesen érdemes szerencsét próbálni néha egyedül is, hátha szerencsével járunk!