5 érdekesség a hóról és 3 étterem, ahol jó átmelegedni egy téli kirándulás után

Ha valaha is tüzetesebben szemügyre vettük a hópelyheket, észrevehettük, hogy nem egyformák: szakértők szerint legalább 35 különböző formájú hópehely létezik. Van, ami leginkább egy csillagra hasonlít, és akad, aminek a formája egy páfrány levelét idézi, de találhatunk üreges, prizma és tűszerű hódarabkákat is. Elgondolkodhatunk; vajon mi áll emögött. A formát elsősorban a hőmérséklet befolyásolja: azt mondják, hogy a mínusz 15 fok a legideálisabb a tökéletesen szimmetrikus hópihékhez.

A hópelyheknek, legyen bármilyen a formájuk, mindig hat oldala van, ugyanis a jégkristályban lévő hidrogén és oxigén molekulák minden alkalommal hexagonális (=hatszögletű) szerkezetben kapcsolódnak egymáshoz.

Ha egy jeges, téli napon épp Parád környékén tennénk próbára a túrabakancsunkat, s a hópelyhek vizsgálata közepette megéheznénk, érdemes lehet kipróbálnunk a Parádi Kisvendéglő konyháját! A Mátra és környéke is csodálatos úticél; igen, télen is. Ha úgy találjuk eleget trappoltunk a hóban, és Mátrafüred környékén tartózkodunk, a 4 Évszak Palóc Bistorant konyháját is érdemes ízteszt alá vetni!

Ősrégi a vicc, ami arról szól, hogy ne együk meg a sárga havat… Azt azonban csak kevesen tudják, hogy a hó bizony nem szükségszerűen fehér. Legtöbbször persze annak látjuk, mivel a fagyott – és eredetileg áttetsző – vízrészecskék fehérnek tűnnek attól, hogy visszaverődik róluk a Nap fénye. A környezeti hatások azonban nem mindig egyformák, így előfordulhat, hogy a havat nem fehérnek, hanem színesnek látjuk. A gleccserek közelében, ahol sok vörös pigmentet tartalmazó alga él, gyakori a halványrózsaszínű hó. Sőt, ha mélyen leásunk a hóba, és belekukkantunk az üregbe, akkor a fagyott vízkristályokat kékes árnyalatúnak érzékeljük, mivel a fénynek relatíve nagyobb utat kell megtennie, hogy elérje a havat, és így másként verődik vissza róla. 

1887-ben egy montanai férfi azt állította, hogy közel 40 centi átmérőjű hópelyhek potyogtak az égből. A szakértők egy hangyányit kételkednek az úriember szavában, lévén, hogy azóta sem láttak ekkora hókristályt – 15 centiméter méretűt azonban igen. 

A lappoknál akár 300 különböző szót is találhatunk, amely a hó és a jég különböző állapotaira utal. Őket az eszkimók legalább egy pisze orrhosszal beelőzik, méghozzá a poliszintetikus nyelvhasználatuk miatt, ami azt jelenti, hogy egy nagyon hosszú mondatot is képesek egy szóvá lerövidíteni. Ennek köszönhetően gyakorlatilag végtelen számú módon tudják megfogalmazni havas eszmefuttatásaikat, például azt is el tudják mondani egy szóval, hogy “reggel nem vettem észre a hó alatt a befagyott pocsolyát, beszakadt alattam, és vizes lett a nadrágom.”

S ha már eszkimókról szóltunk, szóljunk igluról is: a Balaton északi partján, a Tölgyes Kúria teraszán például épült egy szép, ahová télen is beülhetünk, melegedni, természetesen egy kis gasztrokalandozással egybekötve felfedezőutunkat.