7+1 bor, ami átformálta Tokajt

Ezek a borok többszöri próbálkozásra sem mentek át az országos borbíráló bizottságok szűrőjén, míg a nem ritkán hamisítással készülő lőrék simán; mondván, hogy nem elég sötét a színe, nem elég érett, diós, kesernyés az ízük, a friss citrusos, barackos gyümölcsök dominálnak, aranyszín mellett. A francia tőkével induló birtokok közül a Disznókő, a Hétszőlő, a Pajzos-Megyer számára a cél a jól iható, eladható aszúborok készítése volt, szakítva a régi iskola nehézkes stílusával. A legszebb, hogy mind a mai napig ez a csapásirány, és az aszú a legfontosabb termék számukra minden általános trend ellenére.

Szepsy István látta azt, hogy a nagyok küszködnek az aszúval, de az új stílusú szamorodnik engedélyezésével is, a korábbi közmegyezések adta negatív szembeszéllel. Ezért készített egy olyan bort, ami ugyan alacsonyabb alkoholú, mint a szamorodni, házasítással készül, de a kész bor a hegyaljai fajták erényeit ötvözi (a legenda szerint Alkonyi László borszakírónak annyira tetszett a bor furmint-komponense, hogy fiát Budáról elvitte Hegyaljára, csak hogy még a cuvée-sítés előtt megkóstolhassa és elmondhassa magáról, hogy ennek a legendás bornak külön is kóstolta furmintját). Az első Szepsy cuvée egy Master of Wine-oknak szervezett aszúkóstoló elején ellopta a showt. Komoly vitákat és hullámokat generált szakmán belül, ám később hatására többen is készítettek alternatív édes cuvée-ket a borvidéken e fiatalosabb, könnyen érthető hangolásban.

Bacsó András ugyancsak éllovasa volt a borvidéki rendszerváltásnak. Szamorodnijaik, aszúik ugyancsak radikálisan szakítottak minden korábbi rossz sztereotípiával, ami bennünk élt a tokaji keserédes ízeivel kapcsolatban. 1993 után 1999 volt az évtized másik atomvillanás jellegű évjárata: örökéletű, citrusos ízű aszúkkal. Mind a mai napig az egyik legjobb aszú, ami valaha készült…

A 100 pontos Áts Karcsi, a Belga számában ezzel a borral kapta meg a maximális értékelést a Wine and Spirits Magazin történetében először. Nem véletlen, hogy 1999-ből három tétel is bekerült ebbe a listába: az aszúborok finomhangolása tulajdonképp itt tetőzött a mai ismereteink szerint, ezután indulhatott meg a dűlőszemlélet kibontása száraz borokkal is Hegyalján, ahogy a késői szüretelésű, illetve szamorodni típusú borok újragondolása is.

A fenti folyamat legfontosabb jelensége ez a bor lett, melyet Demeter Zoltán és Szepsy készített el. A tétel aszúalapbornak készült, de nem lett végül a Királyudvarban annyi aszúszem, hogy felhasználásra kerüljön. Több szakértővel kóstolva végül kiderült, hogy a 15-os alkoholú, 6 g/l cukorral rendelkező bor (amiben azért a botrtitisz jegyei is benne vannak) önállóan is csodás. A dűlővel a címkén burgundiai mélységű üzenetet közvetíthet a világ felé: a furmint képes a terroirt száraz formában is bemutatni, de még milyen izgalmasan. A bor ma is a gyűjtők féltett kincse, és meglehet, hogy azóta sem készült ilyen szépen és hosszan érlelhető tokaji száraz bor.

A legendás Szepsy István aztán 2003-ban folytatta a száraz borok csiszolását. Megjelent egy első osztályú (grand cru) termőhely, a Szent Tamás, mely a 2000-es Úrágyához hasonlóan szépen fejlődött a palackban, köszönhetően a nagy évjáratnak a terroirnak és a fajtának. 2003 ragyogó borokat adott nekünk országszerte.

Egészen 2005-2006-ig leginkább Mád és környékének dűlői kapták a nagyobb figyelmet száraz borok terén, aztán jött egy vagány fiatal borász Debrecenből, aki egészen más stílusban villantotta meg a furmint szépségét Hegyalján. A vastag, telt mádi borokhoz képest magasabb savval, nemzetközibb stílusban készítette el Homonna Attila a Határi-dűlőből borait, és mesélnek borai a termőhelyről ma is ugyanebben a következetes és érlelhető stílusban. 

A sorban ugyan ő a legfiatalabb, mégis legalább olyan meghatározó jelenség. A szamorodni újragondolása elhúzódó folyamat volt, hisz eleinte az aszú, az ezredforduló után pedig a száraz bor kapott nagyobb fókuszt (Szepsy is csak 2007 után fordult a cuvée helyett a szamorodni felé). Cukortartalom terén a szamorodninál sincs felső határ, és szép lassan mintha egyre többen az extremitások felé mozdultak volna el. A fiatal Balassa István olyannyira messzire ment, hogy ma már nem csak a dűlőket, de a Betseken belül parcella szinten szelektálja az alapanyagot és igyekszik édes boron keresztül a legnagyobb egyediséget, a terroirt bemutatni a pohárban. Érdemes 2017-es tételeit is megvizsgálni: a tokaji csoda ott van a palackokban.