3 különleges sétaútvonal a Zsámbéki-medence körül

A település nem véletlenül maradt meg az itt nevelkedő Vajda János emlékezetében. A költő élete végéig vágyódott a vidékre. Érdemes elolvasni A Vaáli erdőben című híres költeményét, ha ide jövünk sétálni: a környék ma is éppolyan békés, mint a versben. Nagyjából öt kilométeres kirándulásunkat a Szent István téren álló Váli Hétfájdalmú Szűz katolikus templomtól kezdjük. Korábbi templomok is álltak e helyen, ám a most láthatót – mely egyébként hazánk kilencedik legnagyobb temploma – az 1800-as évek legelején építették fel a földbirtokos kívánsága szerint. Impozáns, mégis barátságos épület, mellette pedig egy XV. századi templomtorony magasodik. Az épületek mögött fekszik a katolikus temető – erre indulunk, a kálváriadombon keresztül, hiszen az Ürményiek mauzóleumát sem szabad kihagyni. A család nyughelye különleges alaprajzával, finom díszítésével szinte belesimul a környezetébe. Tovább megyünk, a temető végéig. Itt kinyílik a táj, és a szántóföldeken találjuk magunkat. Sétáljunk a földúton jobbra indulva, nagyjából két kilométer hosszan! A megművelt földek között olykor felbukkan Vál egy darabja. Miután a gyerekek kiszaladgálták magukat, ismét néhány ház következik: az egykori szőlőhegy területére érünk. Elmegyünk a Hollósy birtok portája mellett, majd egy rövidebb erdős szakasz után a völgy lankáján bukkanunk ki ismét. Jobbra fordulva már a falu irányába folytatjuk az utat, és hamarosan a Kossuth utcában sétálunk. Ha nem a házak között szeretnénk visszamenni a templomhoz, akkor tehetünk a domboldal felé egy kis kitérőt, és választhatjuk az Ady Endre utcát a visszasétához. Csodás innen a kilátás: alattunk a falu házai, szemben a völgy másik oldala.

A Tökről induló zöld falevél jelzésen haladó útvonal is szép panorámát kínál. A nagyjából öt és fél kilométeres séta a Fő utcáról indul, a Somogyi Béla utcán. A sarkon befordulva kedves falusi miliő fogad. Kiskertek és régi házak között kapaszkodunk fel a szőlőhegyre. Az itteni meszes talaj inkább a fehérboroknak kedvez, melyet már a római idők óta készítenek errefelé, ma is több pincészet működik. A földek után a Nyakas-hegy (nem tévesztendő össze a biatorbágyi Nyakas-kővel!) erdősebb területére vezet az út – de előbb nézzünk vissza a falu és a Zsámbéki-medence felé! Jó időben hosszú időt el lehet tölteni azzal, hogy a távoli pontokat kémleljük. Innentől tíz perc alatt felérünk a hegy tetejére, ahol szintben sétálhatunk mintegy két kilométer hosszan az erdőben, mígnem elérjük az egykori kőbányát. A felhagyott bányából kikerülő mészkő a 19. század végi nagy építkezések kedvelt alapanyaga volt, a Parlamenthez is szállítottak belőle. De a természet is könnyen tudta formálni ezt a puha mészkövet, ennek izgalmas emléke a pár száz méterre eső Óriások lépcsője. Érdemes kitérőt tenni, a gyerekeknek mindig nagy élmény ugrálni a „lépcsőfokokon”. Innen aztán visszafordulhatunk, és a jelzés mentén visszacsoroghatunk a faluba. Mire leérünk, talán új erőre is kapunk, és lesz kedvünk elsétálni még ötszáz métert a Kis-Soron keresztül a töki pincékig. Ha viszont a falu felé fordulunk, a barokk református templomot érdemes útba ejteni.

Szárliget már inkább Tatabányához közel, a fővárostól nagyjából félórányi vonat- vagy autóútra fekszik. Az 1980-as években vált le Szártól, és lett önálló település; korábban Rokkanttelepnek hívták, mert az 1900-as évek elején felparcellázott területet egykor rokkant-nyugdíjasoknak és tisztviselőknek értékesítették. Csendes, békés falu. A Vértes és a Gerecse határvonalán elterülő településen áthalad az országos kék jelzés, valamint a Mária-út. Az utóbbin érdemes elindulni, és egy darabig a település házai között haladni. Célunk a közeli Zuppa-tető! A Gyöngyvirág utca végétől az út erdőben, a Cseresznyés-völgyben vezet. Ám nemsokára erős kaptató kezdődik, aztán pedig útelágazáshoz érünk, ahol több irányba is továbbmehetünk – válasszuk a jobbra tartó kék háromszöget, mert így nemcsak a Zuppa-hegy oldalának karsztbokorerdejének látványában, de az itt-ott előbukkanó, pazar panorámában is részünk lehet. Idővel (és miután találkozik a piros jelzéssel) a kék háromszög balra fordul, ahonnan már hamar elérjük a csúcsot. A 384 méter magas hegy tetején a Szentimrevárosi Egyesület által 2002-ben állított fakereszt áll. Szusszanás közben megállapíthatjuk, hogy megérte felkapaszkodnunk a hegyre: a kilátás gyönyörű, odalent Szárliget, amott pedig a Vértes vonulatai. Visszafelé indulhatunk ismét a kék háromszögön; ahol az út találkozik a piros háromszöggel, ott folytathatjuk utunkat a kék jelzésen, de mehetünk a piroson is. Hamarosan 5 és fél kilométeres túránk végére érünk – Szárligeten pedig akár meg is jutalmazhatjuk magunkat egy jó hamburgerrel vagy süteménnyel a Mezei cukrászdában.