Helyszín címkék:
„Isten hangját követjük, és nagyon szeretünk csak tőle függve élni”
Szabó Sára
Az ember nincs harmóniában a természettel. Egyre inkább nincs. Hogy tud erre az elidegenedésre hatékonyan reagálni az építészet?
Az ember azért nincs harmóniában a természettel, mert nincs harmóniában Istennel. Először ezt a kapcsolatot kell helyreállítanunk, csak akkor tudunk egységbe kerülni a természettel. Kizsigereljük, tönkretesszük és mértéktelenül kiszipolyozzuk azt, ami Isten a gondjainkra bízott. Ez a mértéktelenség jól látható a Balaton-felvidéken is. Erre a tájra az emberek a szőlőhegyek hangulatáért, a helyi ízekért, a látványért utaznak el a fővárosból, és közben észrevétlenül elkezdik olyanná formálni, amiből menekülnek. Az építészet csak egy eszköz, a valódi változás a fejekben kezdődik.
Amit te képviselsz, az a környezet- és energiatudatos építészet. Lassan már értelmezni sem tudjuk ezeket a kifejezéseket, annyira elcsépeltek lettek. Mit jelent neked ez a felfogás?
Tíz éves korom óta szeretnék építész lenni, és már elég korán megfogalmazódott bennem, hogy a környezet- és energiatudatos vonalat szeretném képviselni. Olyan házakat szerettem volna tervezni, amelyek nem terhelik a környezetet, hanem összhangban tudnak létezni vele. Amikor egyetemre jártam, akkor a zöldépítészetnek még híre, hamva sem volt, az oktatók sokszor megmosolyogták a törekvéseimet. Azóta szerencsére egyre nagyobb teret nyer a megújuló energia, és a környezetbarát építőanyagok, de hiányzik sokszor az a megváltozott gondolkodás, amire szükség van a hitelességhez. Számomra egy ház, akkor igazán „zöld”, ha független a hálózatoktól, azaz önellátó (ami valójában azt jelenti, hogy ellátása a természettől, vagyis Istentől függ), építőanyagai a környezetet nem terhelik, a benne lakók pedig nem felejtenék el azt, hogy az ökotudatosság nem a falaknál kezdődik, hanem a szemléletmódban.
Hiába van ökoháza valakinek, ha beül a városi terepjárójába, hogy leugorjon a plázába kesudióért, ásványvízért és tálcás almáért. Az egész értelmét veszti.
Mesélj erről az életmódról, és autonóm házatokról.
A házunk a Balaton-felvidék egy csodálatos, védett területén, Pécsely felett található, a szőlőhegyen, az erdő szélén, autóval nehezen megközelíthető ponton. Napelemmel termeljük meg a szükséges áramot, amelyet akkumulátorokban tárolunk. Az esővizet ciszternákba gyűjtjük, amely megfelelő tisztítás után érkezik be a házba. Ezt mind a természet adja, vagyis a mindennapjainkat erősen meghatározza az időjárás. Ha nem süt a nap, akkor jóval kevesebb áramot fogyasztunk, a vízre pedig kincsként tekintünk az utóbbi, aszályos időkben.
Komfortérzés. Sokan vélekednek úgy, hogy ebből kell lejjebb adni, ha közművek nélkül kellene élni. Ez így van?
Mindenkinek más jelenti a komfortot. Mi úgy érezzük, hogy luxus körülmények között élünk, míg másoknak ez az életmód elviselhetetlen nehézséget jelentene: fát kell behordani, figyelni kell a vízszintet, takarékoskodni kell télen az árammal, ami a szürke napokon sokszor egyáltalán nincs.
A házatok szomszédságában van egy igazi kézműves pékségetek, a Hét kenyér zarándokpékség, ahol a férjed, Bodor István süti a kovászos, burgonyás kenyereket, és van egy vendégházatok is, a Hét kenyér ökovendégház. Hogy zajlik egy napotok?
Minden napunk máshogy alakul, és erős befolyással van ránk az időjárás is. A hét első napjain az építészeti munkákon van a hangsúly, illetve a mezőgazdasági teendőket végezzük, ami időszakos. A szőlőművelés, gyümölcsfa ültetés-metszés-locsolás, mélymulcsos kiskert kialakítása, gondozása, a megtermelt zöldségek feldolgozása a feladatunk, illetve mindeközben a vendégház igazgatása, a vendégek kiszolgálása. Ha jut idő rá, akkor örömmel készítünk szappanokat, gyűjtjük a gyógynövényeket, amiket széles körben használunk fel. Kenyeret pénteken sütünk, illetve szombatonként, jó időben van nyitva pékségünk terasza, ilyenkor csak ezzel foglalkozunk. Lehetőség van részt venni kenyérsütő tanfolyamokon, rendezünk alkalmakat, ahol a gyakorlatban mutatjuk be a közműmentes életmódot, és mindeközben két kisgyermekünket neveljük, ami talán a legnagyobb feladat.
Van hova fejlődni még innen?
Igen, Isten mindig mutatja a következő lépést: reményeink szerint tavasszal jönnek az állatok, lesznek kecskéink, ezáltal kecsketejből készült termékek, de szeretnénk a tojást is magunk előállítani.