Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

„Isten hangját követjük, és nagyon szeretünk csak tőle függve élni”

0:00
0:00

Szabó Sára

Az építészet egy kétélű eszköz az önmagunk által vívott csatában, a tét pedig a természettel való kapcsolatunk. Ügyesen sáfárkodunk a gondjainkra bízott földdel, és megpróbálunk harmóniában élni a környezetünkkel, vagy teret adunk az egyre gyorsuló és mérgező urbanizációnak. Kazinczy Gyöngyvér, építész és családja, Balaton-felvidéki autonóm házával reflektál a mértéktelen fogyasztásra, és életükkel hitelesen bizonyítják, hogy lehet közművek nélkül élni. Ez az élet talán nem is jár annyi lemondással, mint elsőre gondolnánk.
Az építészet egy kétélű eszköz az önmagunk által vívott csatában, a tét pedig a természettel való kapcsolatunk. Ügyesen sáfárkodunk a gondjainkra bízott földdel, és megpróbálunk harmóniában élni a környezetünkkel, vagy teret adunk az egyre gyorsuló és mérgező urbanizációnak. Kazinczy Gyöngyvér, építész és családja, Balaton-felvidéki autonóm házával reflektál a mértéktelen fogyasztásra, és életükkel hitelesen bizonyítják, hogy lehet közművek nélkül élni. Ez az élet talán nem is jár annyi lemondással, mint elsőre gondolnánk.

Az ember nincs harmóniában a természettel. Egyre inkább nincs. Hogy tud erre az elidegenedésre hatékonyan reagálni az építészet?

 

Az ember azért nincs harmóniában a természettel, mert nincs harmóniában Istennel. Először ezt a kapcsolatot kell helyreállítanunk, csak akkor tudunk egységbe kerülni a természettel. Kizsigereljük, tönkretesszük és mértéktelenül kiszipolyozzuk azt, ami Isten a gondjainkra bízott. Ez a mértéktelenség jól látható a Balaton-felvidéken is. Erre a tájra az emberek a szőlőhegyek hangulatáért, a helyi ízekért, a látványért utaznak el a fővárosból, és közben észrevétlenül elkezdik olyanná formálni, amiből menekülnek. Az építészet csak egy eszköz, a valódi változás a fejekben kezdődik.

 

Amit te képviselsz, az a környezet- és energiatudatos építészet. Lassan már értelmezni sem tudjuk ezeket a kifejezéseket, annyira elcsépeltek lettek. Mit jelent neked ez a felfogás?

 

Tíz éves korom óta szeretnék építész lenni, és már elég korán megfogalmazódott bennem, hogy a környezet- és energiatudatos vonalat szeretném képviselni. Olyan házakat szerettem volna tervezni, amelyek nem terhelik a környezetet, hanem összhangban tudnak létezni vele. Amikor egyetemre jártam, akkor a zöldépítészetnek még híre, hamva sem volt, az oktatók sokszor megmosolyogták a törekvéseimet. Azóta szerencsére egyre nagyobb teret nyer a megújuló energia, és a környezetbarát építőanyagok, de hiányzik sokszor az a megváltozott gondolkodás, amire szükség van a hitelességhez. Számomra egy ház, akkor igazán „zöld”, ha független a hálózatoktól, azaz önellátó (ami valójában azt jelenti, hogy ellátása a természettől, vagyis Istentől függ), építőanyagai a környezetet nem terhelik, a benne lakók pedig nem felejtenék el azt, hogy az ökotudatosság nem a falaknál kezdődik, hanem a szemléletmódban.

Hiába van ökoháza valakinek, ha beül a városi terepjárójába, hogy leugorjon a plázába kesudióért, ásványvízért és tálcás almáért. Az egész értelmét veszti.

Mesélj erről az életmódról, és autonóm házatokról.

 

A házunk a Balaton-felvidék egy csodálatos, védett területén, Pécsely felett található, a szőlőhegyen, az erdő szélén, autóval nehezen megközelíthető ponton. Napelemmel termeljük meg a szükséges áramot, amelyet akkumulátorokban tárolunk. Az esővizet ciszternákba gyűjtjük, amely megfelelő tisztítás után érkezik be a házba. Ezt mind a természet adja, vagyis a mindennapjainkat erősen meghatározza az időjárás. Ha nem süt a nap, akkor jóval kevesebb áramot fogyasztunk, a vízre pedig kincsként tekintünk az utóbbi, aszályos időkben.

 

Komfortérzés. Sokan vélekednek úgy, hogy ebből kell lejjebb adni, ha közművek nélkül kellene élni. Ez így van?

 

Mindenkinek más jelenti a komfortot. Mi úgy érezzük, hogy luxus körülmények között élünk, míg másoknak ez az életmód elviselhetetlen nehézséget jelentene: fát kell behordani, figyelni kell a vízszintet, takarékoskodni kell télen az árammal, ami a szürke napokon sokszor egyáltalán nincs.

A házatok szomszédságában van egy igazi kézműves pékségetek, a Hét kenyér zarándokpékség, ahol a férjed, Bodor István süti a kovászos, burgonyás kenyereket, és van egy vendégházatok is, a Hét kenyér ökovendégház. Hogy zajlik egy napotok?

 

Minden napunk máshogy alakul, és erős befolyással van ránk az időjárás is. A hét első napjain az építészeti munkákon van a hangsúly, illetve a mezőgazdasági teendőket végezzük, ami időszakos. A szőlőművelés, gyümölcsfa ültetés-metszés-locsolás, mélymulcsos kiskert kialakítása, gondozása, a megtermelt zöldségek feldolgozása a feladatunk, illetve mindeközben a vendégház igazgatása, a vendégek kiszolgálása. Ha jut idő rá, akkor örömmel készítünk szappanokat, gyűjtjük a gyógynövényeket, amiket széles körben használunk fel. Kenyeret pénteken sütünk, illetve szombatonként, jó időben van nyitva pékségünk terasza, ilyenkor csak ezzel foglalkozunk. Lehetőség van részt venni kenyérsütő tanfolyamokon, rendezünk alkalmakat, ahol a gyakorlatban mutatjuk be a közműmentes életmódot, és mindeközben két kisgyermekünket neveljük, ami talán a legnagyobb feladat.

 

Van hova fejlődni még innen?

 

Igen, Isten mindig mutatja a következő lépést: reményeink szerint tavasszal jönnek az állatok, lesznek kecskéink, ezáltal kecsketejből készült termékek, de szeretnénk a tojást is magunk előállítani.