Vendégségben a pusztai palotában: a szabadkígyósi Wenckheim-kastély

A Wenckheim-család kígyósi uradalmát az 1780-ban született Wenckheim József Antal virágoztatta fel, aki 1810 körül kis kastélyt is építtetett itt. Első két felesége halála után az idős gróf már közel hetvenedik életévéhez kezdett el udvarolni kulcsárnője 22 éves lányának, Scherz Krisztinának. 1847-ben házasodtak össze, és két évre rá megszületett egyetlen gyermekük, Wenckheim Krisztina Anna Mária Regina.

A kislány sorsa tragikusan alakult: édesanyja nem sokkal a szülés után elhunyt, édesapja pedig három év múlva követte szeretett feleségét. Krisztinára maradt az ország egyik legnagyobb uradalma; ekkoriban kezdték el „a leggazdagabb árvaként” emlegetni. 1872-ben ment férjhez unokatestvéréhez, Wenckheim Frigyeshez. Együtt kérték fel az ország legismertebb építészét, az akkoriban az Operaház kivitelezésén és a Várkert Bazár tervezésén dolgozó Ybl Miklóst, hogy tervezzen nekik új családi otthont Szabadkígyósra. Az eredmény 1879-re az ország egyik legnagyobb és leggazdagabban dekorált kastélya lett.

A Wenckheim-család 1944-ig élt a kastélyban; ekkor elmenekültek a közeledő Vörös Hadsereg elől. A háború után mezőgazdasági szakiskola költözött az épületbe. Az oktatógárda gondoskodásának köszönhetően a beépített bútorok zöme; a lámpatestek, a kápolna bútorai eredeti helyükön vészelték át az elmúlt évtizedeket. Az átfogó felújítás a Nemzeti Kastélyprogramnak köszönhetően kezdődhetett meg 2018-ban. 

A helyreállítás során az Ybl-korabeli állapot megőrzésére törekedtek – azaz ma úgy érezhetjük, hogy Krisztina és Frigyes otthonába érkeztünk. Megismerkedhetünk a vendéglátók, de az őket kiszolgáló személyzet mindennapjaival is. Egy ekkora kastélyt működtetni nem volt egyszerű feladat, még akkor sem, ha Wenckheimék a téli hónapokat általában a budapesti palotájukban töltötték (ez ma a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi fiókja), és csak a nyári időszakra költöztek le Kígyósra. 

a 19. századi anyagok, felületek, textúrák keverednek a 21. századi élményt adó elemekkel. A legmeghökkentőbb eredeti részlet talán Krisztina fürdőszobájának padlóba besüllyesztett kádja, amely a felújítások során került elő. Még a fölötte függő csillár is eredeti! Bár fürödni nem lehet, az egykori nagyebédlőben, amely mára Krisztina Kávézóvá alakult, valóban a Wenckheimek vendégeinek érezhetjük magunkat. Kötelező gasztroélmény a Wenckheim Napocska, egy mézes-mascarponés sütemény, amelyet csak itt kóstolhatunk meg az egész országban.

Az épületben izgalmas kontrasztot mutat a visszafogott, minimalista kortárs bútorzat és a korabeli enteriőr. A legfontosabb történeti terekben maradéktalan az illúzió. A legszebb belső tér az uralkodói hangulatú könyvtár, szlavón tölgyfából készült bútorzatával és mennyezetével, hatalmas kovácsoltvas csillárjával. Itt állították ki az épület eredeti alapkövét is, amelyen ma is jól olvasható Wenckheim Frigyes és Wenckheim Krisztina neve. A polcokon sorakozó, több száz kötet egy része eredetileg is itt várta az olvasókat.

A két évszázadot az utolsó szoba élménye kapcsolja össze: itt magunkra ölthetjük a 19. század jellegzetes ruhakölteményeit, és olyan sztereófotót készíttethetünk magunkról, amilyeneken Klösz György örökítette meg Magyarország mindennapjait a kastély építésének korában. Ő az egyébként, akinek köszönhetően az Ybl-kori enteriőrök közül többet is ismerünk – ezek a fényképek szolgáltak mintaként a mostani helyreállításhoz.

A kastély falai a mostani felújítással nyerték vissza eredeti, kőhöz hasonló árnyalatukat, és visszakerültek a tetőre is az eredeti díszek. A főépület emelete és a kapcsolódó konyhai szárny a rekonstrukciós munkálatok következő ütemében újul meg. A belső terek így is rengeteg élményt kínálnak – és érdemes nagy sétát tenni a kertben is, ahol visszaköszönnek immáron a háború előtti állapotot idézve a nyírt bukszusok, virágágyások és a szökőkút.