Tujázás Szegeden: kedvcsináló a városhoz és a villamosozáshoz, sörfókusszal

Szegedről könnyű írni, de nehéz elkerülni a közhelyeket. Tényleg süt a nap, tényleg csinosak a lányok, tényleg van a levegőben déliség, a fejekben mediterrán nyitottság és szabadság, a lelkekben vad érzelmesség. A város (és lakói) különös képessége, hogy a számos és meglehetős természeti és történelmi kataklizmából végső soron jó mérleggel jöjjön ki. Az 1879-es nagy árvíz eredménye egy modern, hiperurbánus városszerkezet, de a frissiben meg- és újjáépített belváros azóta legnagyobbrészt felújított épületeivel továbbra is egy kedves, élhető délvidéki kisváros hangulatát hordozza. Trianonnak a kolozsvári egyetem idetelepülését és nagyszámú, jól képzett és szellemileg megtermékenyítően más gondolkozású új szegedi polgárt köszönhet. A délszláv polgárháborúnak pedig menekültjeiből lett vállalkozóival és (kényszer)bevásárló-turistáival gazdasági fellendülést, sok pénzt, de sokkal inkább multikulturális, mentalitásbéli és gasztronómiai sokszínűséget.

A 2000-es évek átmeneti pangása után a belváros látványos újjászületése következett. Befejeződött a Kárász utca és a Klauzál tér rekonstrukciója, a Kölcsey-Gutenberg utcák sétálóövezeti rehabilitációja. Új piac épült a Mars téren, felújítottak 17 belvárosi palotát. Elkészült az egyetemi városrész, majd a tiszaparti tájképet megszüntetve megőrző mobil partfal, a Dóm-tér rekonstrukciója, és az Oskola utca modern nagyvárosi megújítása. Azért mindeközben itt is nyílt egy pláza, a belvárosi üzletközpont kisöpörte az üzletek többségét a hagyományosan bevásárló-övezet Kárász utcából, amit az a mai napig nem hevert ki, legalábbis ebből a szempontból. Mert a belváros újra megtelt élettel, szolgáltató belvárossá, éjszakánként buliutcákká alakult. Újra pörög a nyár, egyre több a turista (évente közel 150 ezer). A ma már négy évszakos aktivitás köszönhető még néhány tényezőnek.

A rengeteg nyári esemény is a város centrumában zajlik, az arányaiban hatalmas Széchenyi-parktól a Dóm térig, 11.000 m2 területen. A város népe pedig fanatikus fesztiválozó, zúghat, zuhoghat, az utcán vannak. A kult- és gasztroprogramok elsősorban nekik szólnak, Szegednek nagyon erős a kulturális identitása. Még nem találkoztunk senkivel, aki akár itt született, akár egy napra jött vagy éppen egyetemre járt ide, ne szerette volna meg ezt a helyet. Jó hallani a lelkes szavakat, a viccelődő, de trendi „őzést” értelmiségi szájakból, a szögediség általános szeretetét.

A tujázást természetesen, mint minden rendes városban, itt is a vasútállomásról indítjuk. A nem különösebben különös épület különös ismertetőjele, hogy vasúti viszonylati zsákutca, be is mondja a hangosbeszélő mindahányszor, hogy „Szeged, végállomás, a vonat nem közlekedik tovább”. Mindemellett egy berlini S-Bahn megállóban is érezhetjük magunkat, a vágányszint ugyanis felettünk van egy emelettel, lévén, és a helyzet okaként, a Szabadkára és Temesvárra vezető sínpárok a második háborúban lebombázott, és azóta sem újraépített vasúti híd felvezetőjeként szolgáltak egykoron. A vasúti sínek hiányát ellenpontozzák a számos villamosvonalak, legújabban a tram-trail megoldású, hódmezővásárhelyi célzatú nóvum. De mielőtt felszállunk a legfontosabbra, az egyeskettesre, vegyünk egy napijegyet – és szabadon tujázhazunk fel-le -, és nyissuk meg a tökéletes szegedi napot a délvidékiség jegyében egy húsos-hagymás, vagy sós-túrós burekkel a szemben lévő albán jellegű Csiga Pékségben. Aztán elindul velünk a tuja, hogy meg se álljunk a Hősök Kapujáig, a város diadalívjéig.

Egy 107 éves villamos a sétálóutcában, ami nem közlekedési múzeum, hanem sört mérnek benne. Pont azon a helyen áll, ahonnan a 7-es vonal indult Dorozsmára egykoron. Árokszállási Lászlónak (közgazdász), Dr. Óvári Juditnak (ügyvéd) és baráti családjaiknak volt egy közös álmuk, egy kávézó. Adott volt egy elhagyott villamossín és némi világlátási tapasztalás (Prága, Szabadka), tegyünk rá egy villamost. Na, de hogy lehet antik tuját venni Magyarországon?  Segítettek a műemlékvédő villamos-fanok, került egy autentikus hetes a BKV-tól, kilós áron (14 tonna). A szállítás többe került, mint a vétel, de hátra volt még a felújítás. A helyi közlekedési vállalat öreg szakijai vették kezelésbe, nagy élvezettel és lelkesedéssel állították vissza az eredeti állapotot, néminemű funkcionális átalakítással. 2006-ban már a saját lábán, sínen került a helyére. A villamos persze turisztikai attrakció is, megnézi mindenki, s ha fogyasztás nem is mindig, de buzgó fotózkodás bőven realizálódik. Nem lebecsülendő helyi tényező, hogy a város egyik legjobb hamburgere is fellelhető a közvetlen közelben, kopogásra való ráutaló magatartás következtében egy kisablakból elérhetően, stílusosan Kisablak névre hallgatóan. A Dómot pedig úgyis mindenki megnézi, szóval a következő pohár itt legyen.

A város legfontosabb előadótere, a Szegedi Szabadtéri Játékok és a nyári programok nagyszínpada közvetlen közelében, az obligát turistaprogram Dómra való rálátással. A kulcsszó a sör, a csapoltak mellett gazdag minőségi és kézműves választék, sörkert fíling, söröshordó ülőkék, sörösüveg lámpa, gyűjteményi sörösdobozokból készült elválasztó paraván, asztalra laminált söralátét. A közeg családias, a hangulat közvetlen, mindenki ismer mindenkit, olcsók és jók a fogyasztanivalók.

Szegeden is győzött a kisüzemi sörforradalom. Tüneményes, babzsákos, kockás abroszos romkert, szinte kizárólag különleges ízű, jellemzően csapolt kézműves sörökkel, egyszerű, de sörözőbe való étlappal. És mindez egy műemlékház, sőt egy működő múzeum udvarán, az utcazajtól mentve. Belső helyiség is van, izgalmasan dizájnolt kávézó.