Helyszín címkék:
Ánizsos és szív alakú csemegeszőlővel is kísérleteznek Pécsen!
Szabó Sára
Európa második legnagyobb génbankjában sétálgatunk Pécsett, ahol több mint 350 csemegeszőlőfajtát őriznek a borszőlő-kollekció mellett. Az 5-10 tőkés parcellák olyan hihetetlen formájú, színű és ízű gyümölcsöket rejtenek, hogy csak ámulunk! Ámulunk a gyűjteményen, és a szomorú tényen, hogy jelenleg szinte teljes mértékben importra hagyatkozik a magyar csemegeszőlő-ellátás. Vezetőnk, dr. Teszlák Péter, a PTE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet kutatási igazgatója vázolja az aktuális helyzetet. Mint mondja, szezonban a boltok polcait olasz és spanyol, a téli időszakban pedig dél-afrikai, argentin, chilei, indiai és brazil import szőlők uralják. Ezen szeretnének változtatni.
A csemegeszőlő-termesztés nehezített pálya a borszőlőével szemben, mivel több vizet, és humánerőforrást igényel. Cserébe viszont nagyobb bogyóméretű, roppanósabb, húsosabb, és puhább héjú termést kapunk, épp olyat, amit szívesen falatozik az ember, ha édességre vágyik. Az elmúlt években sokat változott a közízlés: a fogyasztók igénylik a magnélküli, egyre nagyobb bogyójú, tökéletes kinézetű szőlőt, és nem árt, ha a gyümölcs „villant még valamiben”.
Első körben a hazai klimatikus viszonyokhoz jól alkalmazkodó, lehetőleg rezisztens fajtákat szelektáljuk, és azokból is a legjobbakat. A nemesítés célja, hogy valamiben – bármiben – jobbat, egyedibbet alkossunk. Legyen az aroma, méret vagy szín, a végeredmény legyen különleges
– mondja Teszlák Péter.
A pécsi génbankban fantasztikus eredményeket láthatunk és kóstolhatunk. Van itt magyar földben nemesített, a hazai klímát rendkívül kedvelő japán, grúz, ukrán, török, régi magyar, Kárpát-medencei fajta, de még Üzbegisztánból származó, ősi csemegeszőlő fajta is. A gyümölcsök a szivárvány minden színében pompáznak. Szerencsénk van megkóstolni a tearózsás aromájú Valek fajtát, és rácsodálkozunk a Smaragdra, amely akár dióméretű bogyókat is tud produkálni. A Prima Ukrajnü fűszeres, parfümös aromájú, a Halhólyag pedig akár karácsonyig is eltartható hűvösebb helyen felaggatva. Nagy kedvencünk lett a görög, magvatlan Attika, de az orosz hibrid Everest is elcsavarta a fejünket.
A kísérlet nem minden – folytatjuk a beszélgetést falatozás közben – hiszen a kutatócsapat munkája nem ér véget egy izgalmas fajta „megszületésével”. Hazánkban csak olyan fajtájú szőlőt telepíthetnek a gazdák, amelyek szerepelnek a Nemzeti fajtajegyzékben. Az akár 15 évig is elhúzódó nemesítési folyamaton túl, szükség van egy fajtaminősítési vizsgálatra is, hogy államilag elfogadott legyen az eredmény. Ez utóbbi egy 5 éves folyamat, amely során már ideiglenes szaporítási engedélyt kaphat a fajta, és elkezdődhet a termelés.
Bár hosszú, generációkon átívelő munka ez, Teszlák Péter felhívja a figyelmet, hogy a csemegeszőlőnek több végfelhasználása is lehet: szánhatják a gazdák friss fogyasztásra, mazsolának, vagy gyümölcslének is, ezért csak bátorítani tudják a gazdákat: vágjanak bele a csemegeszőlő-termesztésbe! Az új fajták kiválasztásánál és termesztésbe vonásánál legfontosabb szempontként a termésbiztonság kérdését emelte ki a szakember.
Évtizedekkel ezelőtt sokkal nagyobb szerepe volt a magyar családok étrendjében a csemegeszőlőnek, amelyet ma élelmiszer-biztonsági szempontból előnytelenebb, külföldi import helyettesít. Nincs ez így jól, de a változás már a küszöbön van a pécsi kutató szerint. Alig várjuk az eredményt, mert amit az intézet birtokán éltek át ízlelőbimbóink, azt mindenkinek kívánnánk.
