A zamárdi Fenegyerek, aki minden tudását belepárolta pálinkáiba

Időszerű a kérdés, épp a napokban gondolkodtam azon, hogy idén nyáron se biciklizni, se golfozni nem volt időm, magyarán kimaradt a pihenés. Persze nem hiába, mert így tudom garantálni, hogy termékcsaládunk mind a 24 tétele a saját mércém szerinti kiváló minőségben kerüljön a polcokra. A kreatív alkotás folyamatához, a kísérletezéshez viszont ideális esetben ennél több szabadidőre lenne szükség. Egyfolytában tele vagyok ötletekkel, jelenleg új gyümölcs-házasításokon dolgozom.

Kora reggel felpumpálom a cefrét (az erjedt gyümölcsöt), bekapcsolom a gépet, és figyelem, ahogy főzi. Azt szoktam mondani: időnként rá kell nézni, mint a gyerekekre. A kapcsolattartás és a folyamatos informálódás miatt a gép előtt is sokat ülök, ezért ki-be mászkálok a pince és az iroda között. A vendégek bármikor bejöhetnek, megmutatom nekik a berendezést, majd kezdődhet a többlépcsős kóstolás és a legjobb rész: a sztorizgatás. A fizikai munka nagyja akkor esedékes, amikor begyűjtöm a sokféle gyümölcsöt, szortírozom és magozom őket: ezen már túl vagyunk ilyenkor szeptember végén, ennyivel most könnyebb. Sohasem végzek este 9 előtt, lényegében ez az életem.

Először is minőségi gyümölcsből kell főzni. Ha boltban nézelődünk, 5000 forint alatti fél literes kiadást nem ajánlott megvenni. Ilyen áron aligha készülhet ellenőrzött minőség. Ám sajnos a drágább címkék között is nagyok a minőségbeli eltérések, hiszen valójában nincs jó besorolási rendszer, ami iránytű lehetne. Biztosabb, ha beleszagolunk a pálinkába, az illata mindent elárul. Vagy ráismerünk a gyümölcs illatára, amiből készült, vagy kiszagoljuk a technológiai hibát. Ha például acetonos körömlakklemosóra vagy ragasztóra emlékeztet az illata, akkor előpárlatos a pálinka. Ez rendszerint a házilag főzötteknél fordul elő, és érdemes vele nagyon vigyázni,, mert a magas etil-acetát koncentráció az egészségünkre különösen ártalmas lehet. Utópárlatos a pálinka, ha főtt krumplira, vagy kukoricára emlékeztet az illata.

Csak így éri meg. Ez mind tanulható, csupán igény(esség) és kitartás kell hozzá. Van egy mondás, miszerint Magyarországon a focihoz és a pálinkához mindenki ért. Szerintem itt kezdődnek a bajok. Jómagam 2008-ban a szintén zamárdi Zimek Manufaktúrában kezdtem a szakmát, egy német úr mellett: tőle tanultam az alapvető fortélyokat és idővel átvettük a főzdéjét; egy ideig vittem is tovább, de aztán eladtuk. 2018-tól nevelgetem a saját márkámat, a Fenegyereket. Időközben nyolc évfolyamnyi tanítványomnak sikerült átadnom a felhalmozódott tudást és tapasztalatot. Jó érzés, hogy egyre többen kerülnek a pályára, akiknek jelent valamit a szakmaiság. Három út áll előttük: elindítani egy saját kereskedelmi főzdét, bérfőzdében másoknak termelni, esetleg magán célra főzni barátok örömére. Mindhárom úgy tud megvalósulni, ha szerelemprojekt, és az anyagi hátteret máshonnan teremtik meg.

A pálinkafogyasztás igen kedvelt a magyarok körében, minálunk van hagyománya, főleg vidéken. Más kérdés, hogy ki mennyit hajlandó áldozni erre. Ha rákeresünk a prémium röviditalokra a neten, még mindig a whisky, a gin, a konyak, a rum lesznek sorra a népszerű találatok, csak utána a pálinka. De ez nem is annyira lényeges, inkább a személyes találkozásokon keresztül terjeszthető sikerrel egy-egy ritkaságnak számító egyedi márka. Szerencsére rengeteg Balaton környéki vendéglátóhely értékesíti a termékeinket, ennek köszönhetően sok helybéli vagy helyben nyaraló eljut közvetlenül hozzánk is, és közülük 10-ből 8 vendég biztosan vásárol, mert hitelesnek találja, amit lát. Mellesleg - tapasztalataim szerint - a női vásárlók tudatosabbak, márkahűbbek, rájuk jobban lehet építeni.

A nagyáruházok polcain aligha van esélyünk a miénkhez képest igen mérsékelt minőségű termékekkel szemben, így a külföldi felvásárlók - akik ily módon limitált csatornákon s formában találkoznak csúcsminőséggel - bizalmatlanok. Ugyanígy, a fesztiválok az esetek nagy részében sajnos szintén kevésbé tudnak teret teremteni a kiemelkedő minőségű címkéknek. Igaz, felmerülhet a kérdés vajon ott az ínyenc kóstolóké-e a terep. Hozzáteszem, rajtunk is múlik. Az országban hat érdekvédelmi szervezet kampányol hatféle pálinka népszerűsítő programmal. Az első lépés lenne, meglehet létrehozni egy új közös platformot, ahonnan tisztábban lehetne kommunikálni a javaslatainkat, úgy talán erősebb hátszéllel indulhatnánk neki a világnak. Mindenestre én a hazai publikum edukálásában hiszek.

A magyar pálinka 2004, vagyis az uniós csatlakozás óta eredetvédett termék, azaz kizárólag Magyarország területén állítható elő pálinka nevezetű töményital. Azzal szoktam viccelődni, hogy miután különféle versenyeken háromszor választottak az ország legjobb pálinkafőzőjének, én tulajdonképpen háromszoros világbajnok vagyok. Ettől függetlenül a környező országokban is készülnek jó minőségű gyümölcspárlatok, német nyelvterületen a miénknél fejlettebb erjesztési technológiával. Sőt, ezekhez a gyümölcsöt sokszor tőlünk szerzik be, majd gond nélkül értékesítik italaikat csak náluk többszörös áron. Míg nálunk 2010-ben 2000 regisztrált lepárló berendezés volt, addig Ausztriában 68 ezer, Németországban 400 ezer. Amiben mégis labdába rúghatunk velük szemben, az a főzéshez felhasznált gyümölcsök széles választéka. A világon egyedülálló minőségű és választékú gyümölcsfajtákból dolgozhatunk. Ha megértjük és megbecsüljük ezt a kivételes adottságot, akkor rájöttünk a jó pálinka titkára.