A levendula bűvkörében: hova menj érte, mit csinálj vele?

A sokoldalú levendula az ókor óta népszerű virág, amit hosszú évszázadok óta alkalmaznak a gyógyászatban, a szépségápolásban és a gasztronómiában. A levendula használatát 2500 éve dokumentálják. Az ókori rómaiak főzéshez, fürdéshez és a levegő illatosítására vetették be, a középkorban pedig a mosónők a ruhák tisztításánál levendulavirágot alkalmaztak, majd a tisztára mosott textileket levendulabokrokon szárították. A korszak nagy gyógyítója, Szent Hildegárd is levendulából készült orvosságokkal – alkoholos, vizes és mézes kivonatokkal – gondoskodott betegei gyógyulásáról. A mediterrán levendula fertőtlenítő, sebgyógyító és nyugtató hatása mindig is a köztudatban tartotta ezt az értékes és illatos gyógynövényt.

A lila virágzatú növény őshazája a Földközi-tenger melléke, ahol a hosszú, napsütötte nyarak, a meszes talaj és a déli fekvésű lankák igazán kedveznek neki. A dél-európai országokban a levendula, mint vadon termő növény is elterjedt, 1000 méter tengerszintfeletti magasságban is gyakori. Annak, aki szép, erős és illatanyagokban gazdag levendulát szeretne nevelni, hasonló környezetet kell biztosítania, mint ahonnan a növény származik. Az első levendulafajták az 1600-as években jelentek meg, azonban a nagy nemesítési hullám egészen a 1930-as évekig váratott magára. Ettől kezdve az olyan nagy termesztő országok, mint Franciaország, Olaszország és Bulgária számos változatot kínáltak, a sötétlila virágzatún keresztül, a fehéren át, egészen a rózsaszín levenduláig. A virágszínek mellett olyan tulajdonságokban is eltérést mutatnak a különböző fajták, mint az illóolaj mennyisége és minősége, a növekedési erély és a virágzás ideje. Ma Franciaországot tartják az egyik legjelentősebb levendulatermesztő országnak, ahol a végtelennek tűnő lila ültetvények több fajtából állnak, így biztosítva a legkiválóbb minőségű illóolajat.

Hazánk első levendulaültetvényét Bittera Gyula gyógynövénykutató és vegyészmérnök telepítette 1920-ban a Tihanyi félszigeten. Előtte csak olyan kolostorkertekből volt ismert ez a gyógynövény, mint például Majk vagy Pannonhalma. Az első, ipari céllal beültetett terület szaporítóanyagát a francia levendula adta. Az ötlet és a helyszín megválasztása kiválónak bizonyult, hiszen a félszigeten betakarított gyógynövény illóolajtartalma magasabb volt, mint francia változaté. A sikereken felbuzdulva közel 100 hektáron kezdtek el levendulát termeszteni, így nemcsak a Provence-i hagyományok vertek gyökeret a Balaton északi partján, hanem a tihanyi levendula világhírűvé vált. 1936-ban ellátogatott ide az akkori idők egyik legjelentősebb illóolaj kereskedője, Ernest Guenther is, akinek később megjelent The Essential Oils című munkája a mai napig a szakemberek egyik fontos kézikönyve. A ’60-as években azonban az ültetvény enyészetnek indult. A terület nagy részét beszántották, a maradék 20 hektáron a levendula teljesen elvadult. A rendszerváltás közeledtével a levendulatermesztés hagyományát, beleértve a régi ültetvény rendbetételét, igyekeztek újjáéleszteni.

A kétezres években valóságos levendula láz tört ki hazánkban. A levendulaültetvények gomba módjára kezdtek el szaporodni az ország különböző pontjain. Mi több, híres borászatok, méhészetek, kézműves manufaktúrák és séfek kezdték el bevonni munkájukba a levendula édes és pikáns aromáját. A lila virágok átlépték a Provence-i fűszerkeverék szűkös korlátait, és zavartalanul kerültek fel az étlapok kínálatára, elindítva ezzel egy új hullámot a vendéglátásban. A merész párosítások olyan izgalmas ételeket és italokat szültek, mint a levendulával fűszerezett lekvárok, grillezett húsok, desszertek, jegeskávék vagy sokak nyári kedvence, a levendulás rozéfröccs. A mediterrán fűszernövény megjelenése a gasztronómiában az elmúlt években egyre jelentősebb. Azoknak, akik szeretik a nyarat és rajonganak az illatos virágokért, nem hiányozhat a konyhájukból a levendula. Ismeretlen ízekkel és új élményekkel gazdagítja az étkezés élményét. Olyan, akár egy falat nyár. A nektár édessége és a szirmok savanykás-kesernyés zamata varázslatos harmóniát alkotnak az italokban és az ételekben. A hazai termelők által szervezett fesztiválok és ’szedd magad’ események keretein belül ízelítőt kaphatunk a dél-francia életérzésből.