Helyszín címkék:
Ökoséta, erdőfürdő és apiterápia a Vendvidéken
- Méhész Zsuzsa
Szerelem első látásra
Garantáltan első látásra beleszeretős a látvány: ahogy az erdőn keresztül vezető, egyébként is alacsony forgalmú útról letérve felkaptatunk a birtokhoz vezető, szűk utacskán. Bízunk benne, hogy senki nem jön szembe – de nincs is nagy sürgés-forgás errefelé. A szomszédság tisztes távolságban: közös jellemzője ez a vendvidéki és őrségi falvaknak, de ami az Őrségben a turizmus erősödésével már elveszni látszik, az itt még tartja magát: a hosszan tartó, zavartalan csend, az egyedüllét és privát szféra luxusa. Gyenes Csilla a budapesti belvárosból, a Veres Pálné utcából érkezett ide – igaz, volt némi előzménye a lakhely- és életmódváltásnak, korábban Nógrádban gazdálkodtak egy kisebb birtokon, mert fontosnak tartotta, hogy az ötödik kerületben is saját termesztésű biogyümölcs és zöldség kerüljön az asztalukra. A Vendvidék azonban teljes elkötelezettséget igényelt, ide nem lehet hétvégente leruccanni kertet gondozni. Csilla nem is erre vágyott, miután a tanári-tankönyvírói-szaktanácsadói munkája mellett érdeklődése egyre inkább a természetes életmód, önfenntartás és a gyógynövények felé fordult. Ma már társa, Galambos Gyula méhészkedik, míg Csilla gyógynövényeket gyűjt, teákat készít, remek ételeket főz, háziasszonykodik, és ha kell, komplex programot állít össze vendégeik számára.
Mézédes élmények
A birtok bemutatását Gyula méhész kezdi, hatalmas lelkesedéssel és tudással beszél először a méhek titkos életéről, majd a téma észrevétlenül vált: a természet és az ember viszonyát fejtegetve. Kint ülünk a kaszálón, körbevéve öreg gyümölcsfákkal – itt tudjuk meg, hogy milyen jellegzetes eleme ez a vidéknek: a kaszáló gyümölcsösökről egy tematikus tanösvényt is összeállított Csilla, melyet az Őrségi Nemzeti Parkban, Pityerszeren lehet bejárni. Az őrségi-vendvidéki porták jellegzetes velejárója ez, a hagyományos életmód tipikus, máig megmaradt eleme a kaszáló gyümölcsös: errefelé a föld nem ad sokat, így a gyümölcsfák közötti területet meghagyták az állattartáshoz elengedhetetlen kaszálónak, kialakítva ezzel egy erre a tájra jellemző, kettős hasznosítású formát. Aki azt gondolta eddig, hogy van az akácméz és a virágméz, és a kettőt a színe és az ára különbözteti meg egymástól, az a látogatást – és az alapos mézkóstolást – követően maga is egy kicsit „mézológussá” válik.
Gyula nem csak ismereteket ad át, de egyben érzékenyít is. A kóstolókanálról lecsurgó mézzel együtt nagy fokú tudatosságot is csepegtet belénk, így a kóstoló végén nem csak azt tudjuk mindannyian, melyik a kedvenc mézünk a sok közül, hanem azt is, hogy miért.
Gyógyító zümmögés
A mézélményhez az üdítő gyógyteát Csilla készíti – hozzá ő maga gyűjtötte és válogatta össze a növényeket. Szintén ő mutatja be a birtokot, melyhez a gyógyító biokerten kívül egy apiterápiás házikó és egy barátságos vendégház is kapcsolódik. A Jóisten patikája ez, a csenddel-nyugalommal övezett természet, melyhez organikus ételek, testet-lelket megtisztító séták és szertartások társulnak, igény szerint ökosétával, főzőtanfolyammal, erdőfürdővel. Egybeér itt, Magyarország legnyugatibb pontján a múlt és a jelen – és talán a jövő is. A város és a vidék, a hagyományőrzés és a hétköznapi gyakorlat. Mindaz, ami leginkább hiányzik mindennapi életünkből. Érdemes felfedezni Vadvirág Méhes- és Gyógyítókert programjait, akár pár órára – de még jobb több napra tervezve. Valóságos kiszakadást jelent, valami olyasmit, ami miatt igazán érdemes utazni. Hazafelé készülődve mi is igyekeztünk Csilláék éléskamrájából felszerelkezni: mézeket, szörpöket, lekvárokat vittünk magunkkal, hogy az ízek hazatérve is megidézhessék a náluk töltött idő édességét és hasznosságát.
Az apiterápia lényegében a különböző méhészeti termékek gyógyító célú felhasználása. A mézen kívül a virágpor, de a méhméreg, sőt, még a kaptárlevegő is gyógyíthat. A szó görög eredetű, az apis (méh) és a terapia (gyógyítás) szavak elegye.
