Miénk a vár! Barangolás a Vértes várainál

Elég csak ránézni a térképre, és máris látszik: a Tatabánya és Székesfehérvár között húzódó Vértes hegységben egykor komoly várrendszer állt. A hegyvonulat legmagasabb pontjain rendre találunk egy-egy várromot, melyek remek kirándulóhelyszínek. Már a Vértes elnevezése is arról árulkodik, hogy a hegység lankái évszázadokon át hadszíntérnek számítottak – a hagyomány szerint ugyanis I. András idejében, az 1000-es évek derekán a német-római császár seregei vértjeiket hátrahagyva futamodtak meg a bátor magyarok elől, és az ezernyi eldobált, csillogó vért után ragadt meg ez az elnevezés. Más magyarázat szerint viszont éppen a várak sora miatt lett vértes a Vértes, hiszen ez a védelmi vonal vértként védelmezte az országot. Akárhogy is, a Vértes a Csák nemzetség felségterülete volt, akiknek csaknem háromszáz évig szolgáltak a környéken élők. Ők pedig biztos kézzel, semmilyen áldozatot nem sajnálva építették ki birtokaikat. A Vértesben máig a Csákok nyomára bukkanhatunk, hiszen Csákvár vagy Csákberény is őrzi a nemzetség nevét, ahogy a Csáki vár is, mely az Országos Kéktúra útvonalán fekszik. Mára a vár csak egy rom, köveit az évszázadok során elhordták a környék építkezéseihez – többek között a majki kolostorhoz. Így a természet mostanra többé-kevésbé visszafoglalta az egykor ék alaprajzú várat, de a szemfülesebbek észrevehetik az épület egy-egy falszakaszát a fák ölelésében. A helyet egyébként Oroszlánkőként is emlegetik, mely a Csákok címerét díszítő oroszlán után kapta a nevét, ahogyan a közeli Oroszlány városa is.

Egy 2011 óta aktív egyesületnek köszönhetően a Vértes Tatabányához közeli részén található Vitányvár viszont kezd kiszabadulni a természet fogságából. A Vitányvár Baráti Kör ugyanis rendszeresen szervez vármentő napokat, amikor előkerülnek a fűrészek, metszőollók, és az egész napos szorgos munka következtében a vár bozóttal benőtt falai egyre láthatóbbak lesznek. Nem csoda, hogy ez a fáradhatatlan csapat ilyen lelkes a várral kapcsolatban: Vitányvár még romos állapotában is megigézi az embert. A tatabányai rugógyártól mintegy fél-háromnegyed óra sétára eső magaslaton az egykor két tornyú épület kőfalai ma is látványosak, egy-egy részlet szinte teljes épségben áll, ráadásul a kilátás is pazar. A Csákok építette vár más értelemben is megdobogtatja az ember szívét: egy szerelmes legenda kapcsolódik hozzá. Mátyás idejében történt, hogy a helyi várkapitány és a szomszédos Gerencsérvár urának lánya egymásba szerettek, ám a lány apja hallani sem akart a kapcsolatról. Ahogy ilyenkor lenni szokott, szöktetés következett, majd a feldühödött apa kisebb közelharc után erőszakkal visszavitte lányát saját várába, és ott befalaztatta. Ekkor Hédervári Imre, a szerelmes kapitány Mátyás király segítségét kérte, aki azonnal elrendezte a dolgot, így végül a gerencsérvári várúr kénytelen volt lányát – akit egy bátor szolga egy résen keresztül táplált – Vitányvárra engedni. A frigy megköttetett, a két szomszédos vár pedig ezután békében élt egymás mellett.

A nemrégiben megújult Csókakői vár hasonlít legjobban egykori önmagához a többi vértesi erődítmény közül. A közeli parkolótól 10-15 perc alatt elérhető gótikus építmény valójában két részből áll: alsó és felső várból. Utóbbi épült hamarabb, itt található a háromszintes lakótorony és a hozzá csatlakozó palotaszárny, s csak a 15. században bővítették az alsó résszel, ahol a kápolna és a látványos kaputorony áll. A török időkben végvárként szolgáló erősség Székesfehérvár közelsége miatt kiemelten fontos volt hadászati szempontból, s bár a törökök végül megszerezték, nem rombolták le, hanem használták. Ha felkapaszkodunk a várhegyre, rögtön megértjük, hogy miért volt fontos védelmi helyszín Csókakő vára: falai közül nagyon messzi ellátni. Itt, a móri borvidék szépséges táját kémlelve igazi várvédőnek képzelhetjük magunkat!