Középkori templomtúra a Felső-Tisza vidéken

A szabolcsi Szűz Mária-monostor a magyar templomépítészet XI. századi csodája, a Középkori templomok útjának kapuja, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik legszebb épített egyházi öröksége. Szabolcs település története egészen a honfoglaló magyarokig vezethető vissza. A IX-X. században itt épült meg Közép-Európa egyik legnagyobb földvára, a XI. században már állt a templom, az 1092-es egyházi zsinattal és törvényhozó országgyűléssel – amelyen Szent István királyunk is részt vett – pedig örökre beírta magát a történelemkönyvekbe. A szabolcsi egyház ekkoriban az itt székelő esperes temploma volt. Az évszázadok alatt aztán többször is bővítették és átépítették, mígnem az 1970-es években megkezdett régészeti kutatásoknak, munkálatoknak köszönhetően végül visszanyerhette középkori alakját.

Az Árpád-kori falusi templomok iskolapéldájaként hivatkoznak a szakértők a csarodai templomra, amely Magyarország legismertebb középkori műemléke. A templom építésének idejéről nincsenek pontos feljegyzések, keletkezését a XIII. század végére – XIV. század elejére datálják. Tornya hegyes sisakban végződik, amelynek köszönhetően már távolról kiszúrható a messziről jövő vándor számára. A templomba belépve döbbenünk aztán csak rá igazán, hogy mekkora kincsre is bukkantunk. A belső falakat ugyanis különböző korokból származó, lenyűgöző freskók és népies motívumok díszítik – utóbbiakat a reformáció idején festették fel.

A templom keletkezéséről keveset tudunk, szakértők szerint a XIV. század elején építhették. Az idők során azonban kevés átalakítást végeztek rajta, ennek köszönhetően pedig kivételes gazdagságban maradtak fenn a vakolat alatt román, a templom falain pedig gótikus és késő reneszánsz ábrázolások is. Az épület műemléki rekonstrukciója 2008-ban fejeződött be, amely során ügyeltek a középkori és a reformátuskori műrészletek bemutatására is. Nagyon ritka hazánkban az ehhez fogható minőségben megőrzött emlékanyag, érdemes saját szemünkkel is meggyőződni róla!

A XIV. században épült templom az Alföld középkori monumentális építészetének egyetlen emléke, nyugati tornyának nyolcszögletes alaprajza pedig igazán egyedülállóvá teszi. Habár a korabeli dokumentumok szerint csak egy faépület létrehozására szólt az engedély, ismeretlen okokból kifolyólag mégis egy vakolat nélküli, vörös és fekete színű égetett téglákból épült, nagyszabású templomot hoztak létre. Belső kialakítása is igen különleges: festett kazettás deszkamennyezetét gyönyörű virágminták díszítik, amelyek a magyarság legkorábbi időszakára vezethetők vissza. A reformáció idején a csengeri templomnak jelentős egyháztörténeti szerepe volt, a település református közössége pedig ma is meghatározónak számít a térségben, ugyanis az 5000 lakosból mintegy 4000 református hitvallású.