Három elbűvölő falu a Bakonyban, ahol gyógyító levegő vár

Sokan talán nem is sejtik, hogy a Déli-Bakonyban fekvő Úrkúton az egyik utca végében egy, a maga nemében egyedülálló természetvédelmi terület, az úgynevezett úrkúti vagy csárda-hegyi őskarszt található. Az 1951-ben védetté nyilvánított terület hosszú évmilliók fejlődésének eredménye: a karsztosodás akkor kezdődött, amikor a területen még sekély tenger hullámzott. Ma olyan különleges, függőleges, csipkés karsztformák vannak itt, amelyekhez hasonlóak csak Kína vagy Kuba trópusi karsztvidékein találhatóak. Először „csak” a csodálatos látvány tárul elénk, majd ahogy ereszkedünk le a húsz-huszonöt méteres mélyedésbe, magas sziklatornyok, kúp- és toronykarsztok, gödrök, sziklák és kődarabok mellett haladunk el. Mindeközben pedig szinte teljesen elhalkul a világ, az őskarszt alján gyakorlatilag teljes csöndben és nyugalomban élvezhetjük a fenséges tájat. A gazdag és változatos formavilág mellett pedig a kövek színkavalkádjára, az itt megbúvó virágokra, növényekre is érdemes odafigyelni. Végül, de nem utolsó sorban, nyáron a hőmérséklet is sokkal kellemesebb odalent, a karszt hűsítő kövei között.

A Bakonyban fekvő, párszáz lelket számláló Farkasgyepűt sűrű erdő és óriási fák ölelik körbe, kis utak és csörgedező patakok keresztezik. Mindez, a tengerszint feletti 402 méteres magassággal párosulva szubalpin klímát, és különösen jó, gyógyító hatású levegőt eredményez. Éppen ezért az 1920-as évek végén erdei gyerekiskolát építettek ide, ahol nehéz sorsú és beteg gyermekek kaptak lehetőséget arra, hogy pár héten át gyógyulhassanak – az egykori iskola fél évszázada már egészségügyi intézményként, manapság Veszprém Megyei Tüdőgyógyintézet néven működik. Kirándulásra azonban még ma is mindenki számára nagyszerű lehetőséget nyújt a környék, a községből kiindulva több sétát, hosszabb-rövidebb túrát tehetünk. Az egyik lehetséges útvonalon a Bitva-forrást és a Pisztrángos tavat láthatjuk, míg a másik, hosszabb, és talán még szebb túrán avar sírok érintésével juthatunk el a Köves-patak völgyébe és a varázslatos Csurgó-kút vízeséséhez, ahol meg is pihenhetünk. A helyben bányászott terméskőből készült, 1909-ben felszentelt Sarlós Boldogasszony-templomot is érdemes megnézni, amelynek tiszteletére minden év július 2-án búcsút tartanak.

A Csurgó-kút már Magyarpolány határában van, ahová szintén érdemes betérni. A település régi szerkezetét idéző Petőfi utcát 1968-ban népi építészeti műemlékké nyilvánították. Az itt található házakat még azok a német családok építették, akik a tizennyolcadik század közepén települtek ide. A műemléket széles utca, nagy kertek, illetve a bakonyi népi építkezésre jellemző tornácos, mellvédes, oszlopos házak alkotják. 1989-ben egy ilyen házban hozták létre Tájházat, illetve szintén a Petőfi utcába költözött az erdélyi származású Diénes Attila szobrászművész. Műemlékeinek megőrzéséért és ápolásáért a magyarpolányi közösséget 1993-ban Europa Nostra-díjjal jutalmazták. A copf stílusú Szent László templom (1761–63 között épült), illetve az 1780 körül épült késő barokk kálvária is műemlék. Utóbbi minden pihenőjénél egy-egy fából készült szobrok által illusztrált stációt láthatunk. A Kálvária-domb tetején található az 1910-ben felszentelt, neogótikus stílusban épült Fájdalmas Szűz kápolnája. Ugyanakkor innen a falu és a környező táj is elénk tárul. Mindezen túl pedig 1993 óta minden évben itt rendezik meg a Magyarpolányi Passiót, melyen már két évtizede a falu lakói adják elő a passiójátékot.