A Sasbérci-kilátó és a Bujáki vár

A Cserhát legmagasabb pontja a 466 méterrel a tengerszint felett kicsúcsosodó Sasbérc, melynek kilátójából lélegzetelállító szépségű a táj. Az építtető Pappenheim Szigfrid gróf volt, aki Franz Zell müncheni építészt kérte fel, hogy egy igazán impozáns, lakhatásra és vadászati célokra is alkalmas épületet tervezzen, feleségének, gróf Károlyi Erzsébetnek. A kivitelezést Gajdóczi Lajos végezte, teljes egészében az 1910-es évek végére épült fel a toronyépület, mely szabálytalan kövekből álló, égbenyúló falával, fagerendáival és erkélyével, valamint egyedi tetőszerkezetével igen különleges látványt nyújt. Elkészültekor a gróf felesége, továbbá négy gyermekük is beköltözött. Az eltolt szintes, két részből álló építmény kettős célt szolgált. A földszinten lakott családjával a gróf erdésze, az emeleten pedig a gróf családja, vadászatok alkalmával előfordult, hogy még más vadászok is megszálltak itt. Bár a múlt század közepéig még laktak az épületben, de a harmincas évektől elkezdett amortizálódni, majd a 2000-es évekre teljesen leépült, s elhanyagolt látványt nyújtott. Felismerve a hely adottságait és az épület különlegességét, önkéntesek újították fel 2001-ben, nemzetközi összefogásban. Ezt követően újra látogathatóvá vált, ám pusztán kilátóként funkcionált. Öt éve egy teljeskörű restauráción esett át, ahol felújították a teraszt is, és a torony belső felét, illetve külső környezetét is, hogy eredeti fényében pompázhasson.

A Sasbérc-kilátó ebben az évben is áprilistól októberig tart nyitva, ingyenesen látogathatja bárki tavasztól őszig. Ha követjük a zöld tölgyfalevél túra jelet, akkor Bujákról a Kálvária-hegyen és a Bujáki váron keresztül tudunk sétálni a csodás erdőn és fennsíkon, a majdnem 500 méter magasan fekvő Sasbércre. Három irányból indíthatjuk túránkat, Buják, Szanda, vagy Bokor irányából aszfaltozott erdészeti magánúton, amelyre a kilátó nyitvatartási idejében gépjárművel, kerékpárral a 300 méterrel lejjebb található sorompóig jutunk, ahonnan könnyű gyalogszerrel tudunk felkapaszkodni a csodás kilátóba.

Festői környezetben, erdőkkel övezett hegyektől védve, egy háromszáz méter magas orom tetején találjuk a tatárjárás idején épült Bujáki vár romjait. Akármilyen romos is, megéri felkapaszkodni, mert az épen maradt rondelláról szép kilátás nyílik a környező, erdővel borított völgyre és fennsíkra, valamint az Őrhegyre. A bujáki erődöt a századok alatt kézről-kézre adták. Főként a Báthoryak birtokolták, és a végzetét mindig a török jelentette. Az első nagy csapás akkor érte, amikor 1552-ben Ali budai pasa alig öt napos ostrom után, július 19-én elfoglalta a várat, mert az őrség egy része éjszaka elmenekült. Akkor nagy károkat okozott az ostrom, amit még hellyel-közzel rendbe hoztak. De 1663-66-ban, amikor visszafoglalták, valószínűleg egy robbantás következtében majdhogynem megsemmisült a vár, s azóta áll romként a Sashegyi kilátó alatt.

2021 szeptemberében a Sasbérci kilátónál egy emlékkeresztet állítottak fel. Ennek apropóját az 52. Eucharisztikus Kongresszus szolgáltatta. A megrendezés emlékét a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. Bujáki Erdészeti Igazgatósága által emelt, öt méter magas, kocsánytalan tölgy rönkjéből készült fa emlékmű őrzi. S hogy miért épp ide került az emlékmű? Azért, mert Buják az egyik legrégebbi templommal rendelkező település az országban, s emellett hithű, hagyományápoló lakosai vannak a községnek.