A kertek zöld sztárjai

Alcsútdobozon található hazánk egyik legeredetibb tájképi kertje. József nádor 1819-ben adott megbízást Pollack Mihálynak az alcsúti majorsági mintagazdaság birtokközpontjában az egyik legszebb klasszicizáló stílusú magyar kastély felépítésére. Körülötte 1825-től folyamatosan épült a tájképi park, népesült be nemes fafajokkal az uradalom területe, fasorokkal a birtok úthálózata – először Tost Károly, schönbrunni főkertész irányításával. A nádor a platán egyik legnagyobb népszerűsítője volt. A legenda szerint itt található a hazánkban számos helyen fellelhető platánok ősatyja. József nádorhoz hasonlóanszámos főúri kertben ültettek a termetével lenyűgöző, ősszel különleges színekben pompázó, a fák királyának is nevezett egyedekből. Alcsúton járva érdemes megnézni az ország legszebb kettős platánsorának tartott, etyeki utat szegélyező platánsort, majd az azt folytató, még különlegesebb összefüggő feketediófasort. A nádor fia, József főherceg 1867-től vette át a birtokot. Szenvedélyes kertész hírében állt, elismert botanikus szaktekintélynek számított. Ő hívta meg alcsúti és margitszigeti birtokára Jámbor Vilmost főkertésznek. A 40 hektáros kertben ma már több ezer növényfajt csodálhatunk meg. Lombos fák több mint 160 éves példányai – japánakácok, törökmogyorók, tulipánfák, vasfák, vérbükk, hársak, lepényfák – alatt sétálhatunk az év minden szakában. Az arborétumként működő történeti kert másik látványossága az óriás tuja, de egyedülálló értéket képvisel a kert szomszédságában lévő Csaplári erdőben található 170 éves libanoni cédrus is. 

Európa egyik legszebb hársfasora, egyben a magyar növénykultúra csodája a nagycenki hársfa-allé. A kettős hársfasort 1754-ben telepítette Széchenyi Antal és felesége, Barkóczy Zsuzsanna. A kastély tengelyében, a Fertő-tó irányába 2,5 km hosszú és 24 m széles fasorban a csemetéket 7 méteres távolságra ültették egymástól. A hársfasor kialakításával egy monumentális, természetközeli „élő műemléket" kívántak létrehozni, amely egyaránt reprezentálja a természet és az ember harmonikus együttélését. A napjainkban ott álló 450 db 16 méter magas hársfa törzsátmérője 1 méter. A hársfasor a Széchenyi-kastély kapujától Erdődy Hanna sírjához vezet. Széchenyi Béla 1870-ben vette feleségül Erdődy Lajos gróf leányát, Hannát, aki második gyermekük születése után, 1872-ben gyermekágyi lázban elhunyt. A 26 évesen meghalt Hannának az volt a kívánsága, hogy a híres hársfasor végében, az egykori remeteség helyén temessék el. A szarkofág alakú síremlék vörös gránitból készült, amelyet Kundmann Károly bécsi szobrász bronz domborművei díszítenek. Feleségének halála után Széchenyi Béla búskomorságba esett. Az ázsiai körútjáról hozott kaukázusi fenyőmagvakat a sír köré ültette, amelyek azóta hatalmas fákként hirdetik az el nem múló szerelmet. 

A magyar tájképi kertek egyik legkorábbi és egyben egyik legjelentősebb kastélyegyüttesébe látogathatunk el Héderváron. Noha az épület jelenleg nem látogatható, a több évszázados múltra visszatekintő kastély parkjában az épített elemeken kívül festői facsoportokban és ligetekben gyönyörködhetünk. Az épület közvetlen közelében óriási platánok állnak, a kastély mögötti füves területet pedig évszázados faóriások szegélyezik: hatalmas juharok, fenyők, tiszafák, nyárak és hársak. Az igazán különleges látnivalóért azonban ki kell lépnünk a kertből: a Boldogasszony-kápolna mellett áll ugyanis hazánk legöregebb fája. A legenda szerint a fa törzsén található nyomokat Árpád vezér lovának kötőféke hagyta 907-ben, amikor a fejedelem seregével itt pihent meg és ült hadi tanácsot a pozsonyi csatába készülődve. A kutatók ennél fiatalabbra, „mindössze” 700-800 évesre becsülik. Ez mit sem von le értékéből: akik megpihennek a fa tövében, maguk is időutazás részeivé válhatnak egy nagy időutazó társaságában.  

A történeti kertjeinket alkotó dendrológiai különlegességek közé tartozik a mocsárciprus. Különlegességét a terebélyes, kúpos alakú, ősszel vörösbarnán lehulló, puha tűlevelű lombkoronája mellett a vizes élőhelyekhez alkalmazkodó megjelenése adja. Az országot járva két különleges tulajdonságát is megcsodálhatjuk. A Szarvasi Arborétumot, vagy közismertebb nevén Pepi-kertet szegélyező Holt-Körös vízében álló mocsárciprus liget a trópusi erdők hangulatát idézi, az itt álló ciprusokok rendkívül különlegesek stabilitást fokozó, trapéz alakú törzseiknek köszönhetően. A tájképi stílusban épült kertben további mocsárciprusokat is találunk, ezernél több fafaj társaságában. Amennyiben a mocsárciprus nem a vízben, hanem a vízparton nő, a talaj nem biztosít a gyökereknek elegendő levegőt, amit a fák hosszú évtizedek alatt a felszín fölé emelkedő, szinte szobor-szerű légző gyökereken (ún. ciprus-babákon) keresztül pótolnak, lenyűgöző látványt nyújtva ezzel a szemlélőknek. Ezt a jellegzetességét felismerve ültették a tájkertészek számos hazai tájképi kertbe, ahol manapság gyönyörűen kifejlett példányokat és változatos légzőgyökér formációkat láthatunk. Megcsodálhatjuk a többi között a vácrátóti botanikus kertben és az alcsúti arborétumban, valamint a martonvásári Brunszvik-kastély kertjében. A mocsárciprus zsenge zöld lombfakadása tavasszal, vörösbarna lombja ősszel, ciprus-baba telepei pedig egész évben lenyűgözőek.