A gyűjteményes kertek varázslatos világa

Történeti kertjeink egy különleges csoportját alkotják a gyűjteményes kertek. A 19. században egyre nagyobb számban létesültek kisebb-nagyobb kastélykertek, amelyeknek a gyűjteményes korszaka máig meghatározó látványt és élményt nyújt. A növények iránt fogékony tulajdonosok egyre több, távoli tájakról származó különleges növényt, úgynevezett „egzótákat” ültettek. Megjelentek az üvegházak a kastélyparkokban, ami lehetővé tette olyan növények behozatalát is, amelyek nem élhettek volna meg klímánkon.

A vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert ma is őrzi eredeti pompáját. A csaknem 200 éves szentimentális tájképi kert mára csaknem 12 ezer fajt és fajtát foglal magába. A műemlék- és természetvédelem alatt álló tudományos élőnövény-gyűjtemény a hazai gyűjteményes kertek zászlóshajója. A kert jelentős gyarapítása az 1870-es években gróf Vigyázó Sándor nevéhez fűződik, aki ötven évig élvezte és fejlesztette a rátóti kertet. A széles látókörű, nagy műveltségű Vigyázó Sándor nagyon szerette a természetet, fiatalként végiglátogatta Nyugat-Európa számos jelentős parkját. Felesége, báró Podmaniczky Zsuzsanna számára szeretett volna méltó otthont biztosítani. A kert tervezését a kor szakmailag talán legismertebb alakja, a Margitszigeti parkot és az alcsúti kertet is tervező Jámbor Vilmos jegyzi, főkertésze pedig Band Henrik volt. A parkon átfolyó Sződrákosi-patakból festői tórendszert hoztak létre vízesésekkel, zuhogókkal. A patak partján vízimalom épült. 

A kor divatjának, valamint az akkori kertépítési szokásoknak megfelelően a ma is látható műrom díszítette a parkot az Iker-tó közepén kialakított szigeten, amire hidak vezettek. Különleges látványt nyújtanak a természeti képeket utánzó sziklacsoportok és a magas sziklafal vadregényes szurdokai. Méretes sziklatömbökből alagutat építettek, amely a vízimalom szomszédságában ma is látható, hangulatos eleme a kertnek. A park legidősebb növényállományának jelentős részét a természetes társulások fajai teszik ki, ezt az idők során fokozatosan kiegészítették egzotikus fafajtákkal is. A kert gyűjteményes jellegű átalakításakor került sok exóta a parkba. A fenyőcsoportok telepítése a különleges, hegyvidéki hangulat kialakítását szoolgálta. Az üvegházakban idegen éghajlatról származó virágos növényeket tartottak. A Vigyázó család férfi ági kihalása után, 1928-ban a lányágon örökös Bolza Marietta, Zichy Domonkos felesége kapta meg a birtokot. 1952 óta – Vigyázó Sándor és fia, Ferenc grófok végrendeletéhez visszatérve – a Magyar Tudományos Akadémia tulajdona, amelyben jelenleg az Ökológiai Kutatóintézet működik. Kertjét hazánk egyik legjelentősebb botanikus kertjeként tartják számon világszerte.

Alcsút a magyar kerttörténetben betöltött meghatározó szerepét a Habsburg-családból származó József Antal főhercegnek köszönheti, aki alig húszévesen, kertészeti tanulmányait bevégezve, 1795-ben Magyarországra költözött, miután bátyja, a király az ország nádorává nevezte ki. 1818-ban Alcsúton egy elhanyagolt, elvadult területen kezdte megvalósítani álmát. Elsőként az ország egyik legszebb klasszicista kastélya készült el, Pollack Mihály tervei alapján. Ezzel egyidőben pedig Tost Károly schönbrunni főkertész irányításával megkezdődött a kor divatjának megfelelően egy nagyvonalú tájképi kert telepítése. A nádor fia, József főherceg 1867-től vette át a birtokot, aki szenvedelmes kertész hírében állt, elismert botanikus szaktekintélynek számított. Ő hívta meg alcsúti és margitszigeti birtokára Jámbor Vilmost kertépítési munkálatok elvégzésére, ekkor indult az örökzöldek, exóták telepítése. Jámbor artézi kutat fúratott Zsigmond Vilmos irányításával, s ezzel a park vízellátását is megoldották. Az 1880-as nagyszabású építések során a tavat is bővítették. 1871–1872. között Ybl Miklós tervei szerint épült meg a hatalmas, 56 m hosszú pálmaház és szintén az ő közreműködésével jött létre az állatkerti épületegyüttes és a medveház. Noha mára az épületek nagy része elpusztult, még mindig megcsodálhatjuk azt a több ezer növényfajt és fajtát, amelyből mintegy 300 növényt még a 19. század első felében maga a nádor honosított meg. A 40 hektáros kertben fellelhetők különleges tarka levelű platánok, hatalmas fenyők, óriás tuják csakúgy, mint lombos fák több, mint 160 éves példányai: japánakácok, törökmogyorók, tulipánfák, vasfák, vérbükk, hársak, lepényfák.

Az egyik legkisebb, de annál gazdagabb és pazar kilátású arborétuma hazánknak Balaton-felvidéken, a több millió éve kihűlt vulkáni tanúhegyek szomszédságában található. Dr. Folly Gyula pécsi orvos badacsonyörsi birtokán elhatározta, hogy a szőlőn kívül egzotikus fenyőféléket nevel. A napsütötte déli lejtőn 1905-ben kezdődött el a munka. A növényeket főleg nyugat-európai faiskolákból szerezte be. A beültetett fák öntözésére szolgáló vizet kezdetben szamárháton hordták fel a Balatonból. A két világháború között szünetelt a fejlesztés, a II. Világháborút követően a birtok egy része állami tulajdon lett. Az alapító fia, Folly Gyula közgazdász folytatta a telepítéseket, 1964-ben atlaszcédrus-állományt, 1970-ben pedig európai ciprusokat ültetett. A harmadik telepítési időszak már az unoka, Folly Gyula agrármérnök nevéhez fűződik, aki a kárpótlást követően visszavásárolta a területet és tovább folytatta a fejlesztéseket. Napjainkban a Folly-család negyedik generációja, Folly Réka és családja folytatja a családi hagyományt. Az arborétum különlegességei közé tartoznak a mediterrán vidékek jellegzetes örökzöldjei. Az európai ciprusok csak védett, meleg, déli fekvésű kertekben viselik el a fagyos teleket. 

A világ mind a 25 ciprusfaja megtalálható a kertben, közülük több is egyedülálló különlegesség Magyarországon. Az arborétummal csaknem egyidős a 110 évnél is idősebb szíriai boróka, amely hazánk legtermetesebb példánya. Az észak-amerikai kontinens növényritkaságai iránt rajongók is találnak csemegéket: a Sziklás-hegységben őshonos mamutfenyő badacsonyörsi példányát egy 1967-es villámcsapás károsította ugyan, de így is tiszteletre méltó méreteket ért el. A gyűjtemény legmagasabb fái pedig a szintén észak-amerikai származású közönséges duglászfenyők. E kis ízelítőből is érzékelhető, hogy a kert a fenyőfélék specialistája, az örökzöldek lombja egész évben díszíti a domboldalt és gyantás illatuk átjárja a tüdőnket. Közben pedig egy háziszörppel vagy pohár borral a kezünkben szemlélhetjük a hullámzó Balatont és a környező szőlőbirtokok geometrikus rajzolatát.