A bivalyfejű gróf, avagy séta a körmendi kastélyban

A régimódi ABC-áruházakon és felújítás előtt álló iskolákban még itt-ott fellehető, elefántfüles fém-üvegajtók sejtetik: az egykori főúri kastélyban nem sikerült megőrizni az eredeti állapotokat. Eredetéről tudjuk, hogy reneszánsz kastélyként épült, és a 17. század legelején vált a Batthyány-család birtokává, akik évszázadokig bővítették-korszerűsítették, újjáépítették mindig a kor ízlésének és elvárásainak megfelelően. 1945-ben megtetszett a bevonuló orosz csapatoknak, akik nem csak beköltöztek, de sajnos a berendezést és a Batthyány-család jelentős fegyver- és műkincsgyűjteményét, könyvtárát is elpusztították. A díszlépcső melletti, nagy méretű, Mária Teréziát ábrázoló, korabeli festmény is csak amiatt maradt épségben, mert az orosz csapatok helyi tolmácsa úgy gondolta, megmentheti a képet a pusztulástól, ha azt állítja: Nagy Katalin cárnőt ábrázolja. Igaz, hogy a kép hátterében a Duna folyik, és Pozsony vára látszik, de valószínűleg emiatt a kép eredeti helyén maradhatott. Később a főépületet kollégiumként használták, diákok költöztek a patinás falak közé, és az egykori kastélykápolnába felszerelték a nyolcvanas évek diszkógömbjét. Majd védelmet – és ezzel együtt kegyelmet is – kapott a kastély, ahol ma a környék legizgalmasabb kiállítótereit láthatjuk. A kastélyt eredetileg barokk kert, majd a 19. század divatjának megfelelő angolpark övezte. Ezt a területet ma Várkertnek nevezik, melyben a növényritkaságok mellett találhatunk egy 400 éves, 35 méteres matuzsálem platánfát is.

A Batthyány-család történetével köteteket lehet megtölteni: a főépület hatalmas, rokokó dísztermében kezdődő, a „Battyhányak nemzetsége” című kiállítás is a történelmi család kiemelkedő személyiségeivel foglalkozik. A falakról díszes ruhába öltözött alakok tekintenek ránk, közülük talán a legkülönösebb a 17. században élt „bivalyfejű gróf”, Battyhány Ádám, portréja. A méretes koponyával rendelkező, nemes úr híres hazafi és törökverő hírében állt, de nem csak hadi cselekedetekben, hanem borivásban is korszakos rekordokat döntött. Nagy és indulatos természete ellentéte volt dr. Batthyány-Strattmann László hercegének, aki a huszadik század első felében élt a kastély falai között, itt rendezve be híres szemklinikáját, ahol a rászorulókat nem csak ingyen gyógyította, de még úti költségüket is megtérítette, birtokai javadalmának jelentős részét betegei gyógykezelésére fordítva. Őt 2003-ban II. János Pál boldoggá avatta. Battyhány Lajosról, az első magyar miniszterelnökről pedig a kiállításon belül egy különteremben láthatunk kapcsolódó relikviákat.

A kastély nem csak a Batthyány-család, hanem a város történetének emlékeit őrzi, kezdve a legkorábbi időkkel. Körmend városának iparosai: mészárosok, mézeskalácsosok, kékfestők, kefekötők, kovácsok és szabók munkaeszközei, céhes jelképei láthatóak az Ipar- és technikatörténeti gyűjteményben. A történeti darabok közé tartozik két velocipéd, amelyeken 1889-ben az Udvardy fivérek 17 nap alatt tekertek el Párizsig. Ha már arra jártak, hazafelé még beugrottak – szintén velocipéddel – Kossuth Lajoshoz Torinóba. Ők lettek a ma is létező Körmendi Vasparipa Egylet és a helyi biciklis hagyományok alapítói is.

Változatos tárgyakat láthatunk a bőrfeldolgozás emlékeit felsorakoztató kiállításon. Megtudhatjuk, hogy a jellegzetesen magyar lábbeliként elkönyvelt szegedi papucs bizony török eredetű, valamint hogy a csizmákat eredetileg egyformára szabták: így nem volt jobb- ás ballábas felük. Megcsodálhatjuk Erzsébet királyné, azaz Sisi magas szárú, de rendkívül kecses és hihetetlenül keskeny lábbelijét, melyre magyar társalkodónőjén keresztül tett szert a múzeum. A királyné híresen szerette a szépség érdekében sanyargatni magát: a lábfejét hasonlóan fáslizta, hogy keskeny maradjon, mint az előkelő kínai hölgyek, akiknek vitrinben őrzött lótuszcipői egy apró gyermek lábára sem illenének. A gyűjtemény egzotikus darabjai közé tartoznak a keleti fürdőkben, vagyis hamamokban használt, magas talpú, intarziaberakásos fapapucsok, az indián mokaszin vagy éppen a holland klumpa is. A cipőkészítés céhes emlékei a körmendi cipészmester műhelyének szerszámai és lábbal hajtott varrógépe is. Páratlan cipőtörténeti gyűjtemény ez.