Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Hegypásztorok, az oszkói pincék megmentői

0:00
0:00

Szabó Sára

Kevesen tudják, hogy az 1700-as években Vas vármegye izgalmas közösségnek adott otthont. A Vasi-Hegyháton éltek az úgynevezett hegypásztorok, akik őrizték, gondozták a szőlőhegyeket – ha kellett, fegyverrel védték meg a tőkéket a betolakodók ellen. A 18. századig visszavezethető életforma kulturális hagyatékaként a jellegzetes, zsúpfedeles présházak máig megtekinthetőek. Mindennek központja Oszkó, és egy lelkes, fiatalokból álló csapat, az immár 40 éves Hegypásztor Kör.
Kevesen tudják, hogy az 1700-as években Vas vármegye izgalmas közösségnek adott otthont. A Vasi-Hegyháton éltek az úgynevezett hegypásztorok, akik őrizték, gondozták a szőlőhegyeket – ha kellett, fegyverrel védték meg a tőkéket a betolakodók ellen. A 18. századig visszavezethető életforma kulturális hagyatékaként a jellegzetes, zsúpfedeles présházak máig megtekinthetőek. Mindennek központja Oszkó, és egy lelkes, fiatalokból álló csapat, az immár 40 éves Hegypásztor Kör.

Jellegzetes présházak a Vasi-Hegyháton

Ha hazánk borvidékeit vesszük számba, akkor lehetséges, hogy kimaradna képzeletbeli listánkból a Zalai-dombság szomszédságában fekvő Vasi-Hegyhát. Ez a kistérség 23 települést és mindössze 10.000 lelket számlál. Egykoron a szőlőtermesztés is meghatározta arculatát. A Hegyháton az 1700-as években önellátó gazdálkodást folytattak a gazdák, a dimbes-dombos vidék adottságait pedig az erdőségek közötti irtásokban telepített szőlőültetvényekkel igyekeztek kihasználni.

"Létezett a közösségben egy személy, aki a szőlő és a pincék felügyeletét végezte. Ők voltak a hegypásztorok, akik a gazdák megbízásából éltek családjukkal a szőlőhegyen, és akár fegyverrel is megvédték a területet a tolvajok és a vadak ellen" – mondja Drimmer Lászlóné, az oszkói Hegypásztor Kör tagja.

 

Ahogy a gazdálkodás kialakítását, úgy a szőlőhegy jellegzetes présházainak a keletkezését is az 1700-as évekre datálhatjuk. Az erdőirtásokat követően tölgyfagerendákból, a kaszálórészeknek köszönhetően pedig rozsszalmából tudtak építkezni, így alakultak ki a fagerendákból álló, zsúpfedeles, boronafalú présházak. Ezekben az épületekben érlelődött a helyi bor, amely a térség egyik legfontosabb kincsét jelentette. A 20. század második felében azonban az iparosodás és a mezőgazdaság modernizációja miatt a falusi közösségek fokozatosan elhagyták a hagyományos, kézi szőlőművelést. Az urbanizáció és az életmód változása pedig ráerősített arra, hogy a hegypásztorok egykori tevékenységei és szokásai lassan eltűnjenek a mindennapi gyakorlatból. A régi présházak és szőlőhegyek fenntartása munkaigényes, ezért sok helyen magukra hagyták őket.

A hegypásztor életforma a hegyközségek megszűnésével együtt ért véget az 1950-es években.

„A hegypásztorok és kulturális hagyatékuk talán teljesen feledésbe is merült volna, ha nem lép színre egy lelkes fiatal közösség, az immár 40 éve fennálló oszkói Hegypásztor Kör. A csapat közreműködésével folyamatosan állítják helyre a pincéket és népi építészeti emlékeket, szerveznek rendszeres pincelátogatásokat, rendezvényeket” – teszi hozzá Drimmer Lászlóné.

 

A Kör látogatóközpontjában, a Pincetájházban vezetett látogatás keretében ismerhetjük meg a szőlőhegyi hagyományos életmódját, a régi eszközöket, a présházak történetét és szerkezetét, valamint a borkészítés rejtelmeit. A Hegypásztor Kör területén néprajzi, népi építészeti táborokat is szerveznek, de a közelben Varga Zoltán olaszfai borász kóstolással egybekötött borászati bemutatót is szokott tartani.

Barangolás gyalog vagy két keréken, ezen a csodás vidéken!

Oszkó és környéke nemcsak a történelem és a bor szerelmeseinek kínál remek látnivalókat! A dimbes-dombos vidék gyönyörű panorámát nyújt, amelyet gyalogos és kerékpáros túraútvonalakon is felfedezhetünk. Az érintetlen természet, a színes vadvirágos rétek és az erdős területek számos kirándulási lehetőséget rejtenek. Az oszkói Pincetájháztól indul például a 3,3 kilométeres Hegypásztor-tanösvény, amely interaktív táblák segítségével vezeti végig a látogatókat a vidéken, bemutatva a helyi természeti és kulturális értékeket, a szőlőhegyi életet és az épített örökséget. Ha nagyobb túrára vágyunk, akkor kiváló választás a körülbelül 5 kilométeres Borhordó út, amely a Pincetájházat köti össze a Jeli Arborétummal. A turistajelzés mentén szőlőültetvényeket, pincéket és erdőségeket érintve érhetjük el a csodás arborétumot.

A térség további látnivalói

A közelben található a Hegyhátszentpéteri Tájház, amely autentikus módon mutatja be a 19–20. századi vidéki élet mindennapjait. Az épületben korabeli bútorok, használati tárgyak és népi eszközök segítenek felidézni a helyi paraszti kultúrát. Csehimindszenten található továbbá Mindszenty József bíboros szülőháza, amely ma emlékhelyként szolgál, megőrizve a bíboros életének és munkásságának emlékét. Az egyszerű parasztház kiállítása betekintést nyújt Mindszenty gyermekkorába, valamint bemutatja hitéleti és történelmi jelentőségét a magyar katolikus egyházban és a nemzet történetében. Végül, de nem utolsó sorban izgalmas történelmi kincset rejt az erdő Vasvár határában, amelyet a 74-es főútról lekanyarodva érhetünk el. Itt húzódik a Vasvári Sánc, amely az Árpád-korban fontos védelmi szerepet töltött be. Ma történelmi emlékhely, amely a honfoglalás és középkori várépítészet lenyomatait őrzi. Ezeket a látványosságokat akár egy több napos kirándulásra is felfűzhetjük, így, ha megpihennénk, Oszkón több szálláshely is rendelkezésre áll!

Hirdetés