Barátok titkai, avagy amit eddig nem tudtál a majki remeteségről

Mintha Franciaország egyik szegletébe csöppennénk, olyan érzés megérkezni Majkra. Különleges ez a helyszín, nincs párja az országban, hiszen az a szerzetesrend, amely az 1700-as évek végén itt építkezett, nem volt nagy lélekszámú mifelénk. Összesen négy helyszínen telepedtek meg a bencésekből kialakult kamalduli rend tagjai, akik szigorított regulákat követő, némasági fogadalmat tevő barátok voltak. A mai Magyarország területén csak ez a hely őrzi emléküket.

A majki remeteség nemcsak a hosszú évtizedeken át épülő, remekbeszabott – többek között Fellner Jakab építőmester zsenijét is dicsérő – barokk központi épület, vagy a valamikori templom romantikus csonkatornya miatt annyira egyedi, hanem az egymás mellett sorakozó barátlakások látványának köszönhetően is. Ezekben laktak a magányosságot fogadó testvérek, akik egész napjukat imával, elmélkedéssel, kertészkedéssel töltötték – a házakhoz tartozó takaros kiskertek szinte minden szükséges élelmet megteremtek a számukra. Nem voltak sokan: nagyjából 15 olyan barát élt itt, akik évente csupán néhány alkalommal beszélhettek egymással. A főépületben persze laktak még kevésbé szigorú szabályok szerint élő rendtagok, akiknek a feladata a környék híveinek pasztorálása, betegek gondozása volt.

Ám a majki remeteség alig több mint tíz évig működött az eredeti tervek szerint. Mire II. József 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendeket, szimbolikusan már recsegtek-ropogtak az intézmény falai. Az adományokból élő barátok ugyanis – az emlékezet szerint – nem teljesítették az elvárt kötelességüket: nem miséztek, nem oktatták a hittant kellő mértékben. Így aztán a katolikus egyház nem is nagyon kardoskodott mellettük, amikor a rendeket kiűzték az országból. Az elhagyott kolostor később az Esterházy család birtoka lett, először vadászkastélyként, majd nyári lakként használták, és ez így is volt egészen a második világháborúig. A későbbi hányattatott évtizedek után egy jó ideje már kiállítóhelyként, rendezvénytérként működik a remeteség, és hamarosan új funkciókkal is bővül a néma barátok egykori lakhelye, melyről most 5 1 kevésbé ismert dolgot is elárulunk!

1. A kamalduli szerzetesek szigorú hústilalom szerint éltek, így a remeteség alatt meghúzódó Majki-tó – mely bővelkedett a halakban – volt az egyik legfőbb élelemforrásuk, hiszen halat fogyaszthattak.
 

2. A szerzetesrend feloszlatása után egészen az 1800-as évek közepéig – még az Esterházy család is bérbe adta egy ideig nekik az épületeket – pokrócgyár működött Majkon, mely nagy hasznot hozott: az időszak állandó háborúit szolgálta ki vászonnal, pokrócokkal.
 

3. A legenda szerint Vitány vára és a kamalduli remeteség között föld alatti folyosó futott, és a barátok gyakran jártak vigadni a falakon kívülre. Ez valószínűtlen ugyan, ám az tény, hogy az 1980-as években a díszkút feltárásakor valóban találtak egy föld alatti folyosórendszert, mely a cellaházakat kötötte össze, és a kijárata a remeteség falain kívül volt.
 

4. A kamalduli szerzetesek hajviselete másokkal össze nem téveszthetővé tette őket: felül borotválták a hajukat, de körben és a tarkójukon rövidre vágva meghagyták, illetve hosszú szakállt növesztettek.

5. Az egykori tulajdonos, később kisemmizett családból Esterházy Margit – Esterházy Péter nagymamája – egészen haláláig, 1975-ig a 13-as cellában élte életét. Az író nyaranta sok időt töltött nála, a Harmonia Caelestis című könyvében számtalan emléket oszt meg vele kapcsolatban. 2014-ben pedig egy dokumentumfilm is készült róla.

Bónusz: Nem is olyan messze Majktól, Pusztazámoron is működött egy remeteség, melynek épülete ma is áll a temetőkertben. A minden szempontból különleges helyszín egy kolduló ferences barát számára készült el az 1700-as évek közepén, majd egy Ágoston rendi szerzetes is ide költözött. A látogatható műemlék ugyanolyan egyedülálló érdekesség, mint a majki remeteség – semmiképp ne hagyjuk ki, ha erre járunk!