Remek horgásztavak Hatvan környékén

Ezek a tavak Hatvan határában terülnek el. Az elmúlt évtizedekben a város közvetlen közelében található nagy kiterjedésű kavicsréteg bányászata során keletkeztek. A Hatvani Horgászegyesület két tavat kezel: Az "A Beton" vagy Sóderos-tó és a Görbeéri, vagy régi nevén „TSZ-tó”. A meder elég változatos. Az átlagos mélység 1,5 és 6 méter között alakulhat. Kora tavasszal a sekélyebb részeken indulnak a kapások, de áprilisban már a tavak minden pontján fogható hal. A telepítés körülbelül 3 havonta történik, de kapitális pontyok és amurok is foghatók a 2-3 kilósok mellett. Mivel a tó pontyokban bővelkedik, ezért a legtöbben a bojlis horgászatnak hódolnak, amiről nem túlzás azt állítani, hogy a leggyorsabban fejlődő horgászmódszernek számít.

Minden évszakban várja a horgászokat a Palotási tó, ahol éjjel-nappal lehet horgászni, kivéve versenynapokon. Fajlagos tilalom nincs, lékhorgászat lehetséges. A tavon csónakok is bérelhetők, bojlizás és harcsahorgászat is megengedett, ugyanakkor a bojlizással kifogott halakat vissza kell engedni, elajándékozni vagy pontyzsákba eltenni tilos! A jegyek csak érvényes horgászengedéllyel vásárolhatók meg, a tóparti horgászboltban. Turistajeggyel is váltható napi- vagy hetijegy. Az éjszakai és hetijegyek esetében sátorállításra és bográcsozásra is van lehetőség. A tározót körbeveszi a nád és a sás, melyekbe horgászállásokat vágtak.

Ez a hűtőtó eredetileg azt a célt szolgálja, mint minden egyéb hőerőmű közeli víz, folyó és tó: hogy elvezesse a működés közben keletkezett felesleges hőmennyiséget. Felvéve azt (mármint a hőt), télen is meleg vizű horgászvízként működik – a környékbeli és a budapesti horgászok nagy örömére. A hőerőművek tavainak közös jellemzője, hogy a mederben cirkuláló víznek a kifolyó és a befolyó között le kell hűlnie ahhoz, hogy megfelelően elláthassa feladatát. Ehhez gátakra van szükség, melyek az áramló víznek adják meg az irányt. Ezek a gátak itt is megtalálhatóak, s remek horgászhelyeknek minősülnek. Csónak híján elsősorban ezekről érdemes próbálkozni.

A vízszint 1-2,5 méter magas, de meglehetősen ingadozó, hiszen a közvetlen vízutánpótlást a Zagyvából kapja a tó. Mivel e kis folyónk vízhozama nagyban függ a csapadéktól, így kis vízállás mellett nem tudja tölteni a hűtőtavat. A folyón tapasztalható szennyezések is szerepet játszanak abban, hogy mikor juthat friss víz a tóba. A tó, mint horgászvíz nem akadós. Az akadós vizeknek is vannak fokozatai, hátráltathatja a halfogást a hínár, a töklevél és a víz alatti erdő. Ezek közül is a legnagyobb kihívást a fás-bokros terep jeleni.

Az 1950-es, ’60-as években Ecséden is – mint a környéken sok helyen – lignitbányászat folyt. A kitermelés 1968-ban véget ért, ekkor kezdődött a terület rekultivációja, vagyis az eredeti talajminőség és élővilág visszaállítási kísérlete. A tónak azért „vég” a neve, mert az utolsó zárógödre volt ennek az egész folyamatnak, és így nem jutott már bele akkora mennyiségű föld, hogy teljesen feltöltődjön. A hegyekből jövő karsztvizű források – szám szerint kilenc – szépen lassan vízzel táplálták, és így alakult ki ez a csodás, egyedülálló közeg. Ezért éri el az átlagmélység a 15 métert is, legmélyebb pontja pedig 33 méter, igaz, ez csak a déli rész egy kis területén jellemző. A tó vízfelülete 34 hektár. Bányatóról lévén szó, kristálytiszta vízzel rendelkezik, amiben hosszú évek alatt elszaporodott a vándorkagyló, és ma már szinte mindenhol megtalálható. Rengeteg szúnyoglárva, apróbb csigák és rákok is élnek a tóban, de a pontyok legfőbb táplálékforrását a kagylók képzik. Ez teremti meg az ecsédi pontyhorgászat alapját. Mivel engedélyezett a csónakhasználat, lehetőségünk nyílik a meder alapos feltérképezésére és a helykeresésre is, ami ezen a tavon a legfontosabb. 2008-ban az Ecsédi-tó vize ivóvíz minősítést kapott, a tó és környéke környezetvédelmi területté vált.