Miért épp Martonvásáron nyílt Beethoven múzeum?

A 18. század egyik legtitokzatosabb szerelmi története kétségtelenül a szépséges Brunszvik Jozefin grófkisasszony nevéhez kapcsolódik. Belé volt fülig szerelmes Beethoven. Jozefin azonban egy Joseph Deym gróffal lépett frigyre és Bécsbe költözött. Hogy valóban volt-e szerelmi viszony Beethoven és Jozefin között, kiderülhet, ha figyelmesen végig nézzük a 2020-ban, Beethoven születésének negyedévezredes évfordulóján megújult, tematikusan felépített kiállítást. A virtuális valóság segítségével bejárhatjuk a kastély szobáit, s magával Beethovennel is találkozhatunk, miközben megismerjük a kastély és a Brunszvik-család történetét is. Beethoven medalionba zárt hajszála ugyanúgy a tárlat része, mint az a 1829-es Streicher.márkájú zongora, melyen még Liszt Ferenc is játszott 1846-ban. Izgalmas interaktív játékok segítségével megfejthetők azok a zenei üzenetek, amelyeket a zeneszerző a család tagjainak küldött – s ha megfelelően követtük a nyomokat, talán fény derül arra is, ki lehetett Beethoven Halhatatlan Kedvese (mely titulust a történészek eddig már legalább hat különböző nőnek ítéltek oda, hiszen a Beethoven halála után egy rejtett fiókból előkerülő, három részből álló levélsorozat címzés és dátumozás nélküli).

1795-ben ismerkedett meg Seeberg Anna, ifj. Brunszvik Antal gróf felesége az akkor már híres, fiatal zeneszerzővel. Felkérte, hogy adjon zeneórákat Bécsben tartózkodó lányainak. Tizenhat lecke erejéig találkoztak, aminek emlékeként megszületett a „Rád gondolok” című vers, ami látható is a múzeumban található emlékkönyvekben. A művész megismerkedett Brunszvik Ferenccel is, aki közbenjárt, hogy felléphessen a Budán rendezett várszínházi koncerten, amit Alexandra Pavlovna tiszteletére tartottak. Eme fellépés alkalmából hívták meg őt a Brunszvik kastélyba, Martonvásárra, itt mélyült el igazán a zeneszerző baráti viszonya Ferenccel és a nagyobbik lánnyal, Terézzel. Ferenc nagyban segítette a művész és a magyar színházi körök kapcsolatát, így esett, hogy Beethoven zenésítette meg az István király, avagy a magyarok első jótevője, továbbá az Athén romjai című műveket, amelyeket a magyaroknak dedikált. Ferenccel a zenetudós haláláig tartó barátságot ápoltak. Az idősebb grófnővel martonvásári látogatása után kezdett levelezésbe Beethoven – nagyra becsülte a grófnő magas műveltségét, zenei tudását, zongora művészi kvalitását, és társadalmi felelősségvállalását. Tisztelete jeléül neki ajánlotta az Op. 78 Fisz-dúr szonátáját. Míg Terézzel baráti viszonyt ápolt a zeneszerző, addig a kisebbik grófnő, Jozefin viszont elrabolta a szívét. Bár szerelmük nem teljesedett ki végül házasságban, mégis életre szóló kapcsolat alakult ki közöttük.

A zeneszerzőt gyerekkorában erőszakkal próbálták csodagyerekké nevelni. A sikertelen udvari muzsikus édesapa veréssel ösztönözte a kis Ludwigot, hogy olyan pénzkereső lehessen ideje korán, mint Mozart volt gyerekkorában. Annak ellenére, hogy sanyarú gyerekkora volt, hamar a család eltartója lett. Bár iszákos, erőszakos apja nem, de mások hamar felfedezték a kisfiú tehetségét. Így már tizenhárom évesen pénzkeresőnek számított. Az első mecénása Christian Gottlob Neefe volt, aki segítségével anyagi javakhoz jutott a választófejedelemtől. Később Waldstein gróf támogatta. Majd csak 1795-ben mutatkozhatott be Bécsben a B-dúr zongoraverseny előadásával, ahol elsőként szerepelt, mint önálló zongoraművész. Az újabb és újabb fellépések meghozták a várva várt sikert, így további pártfogásra és kiadóra is talált. Először zongoraművészként, később zeneszerzőként vált híressé. Bécs környékén sokat koncertezett. Később művészi körútjai megcsappantak erősen romló egészségügyi állapota miatt. Gyomor- és fülbántalmai okán egyre kevesebbet utazott. Végül teljesen megsüketült. Halálát a mai kutatások szerint ólommérgezés okozta. Haydn és Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszika harmadik legnagyobb zeneszerzőjének, ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is képviseli. Halála után számos zeneszerző pályájának meghatározó példaképe lett a zenetörténelemben.