Drága örökösök: a magyar arisztokrácia otthonai Buda környékén

Csak úgy emlegették: az Ördöglovas. Gróf Sándor Móric a reformkor egyik legkülöncebb urasága volt. Sándor Móric már azzal kilógott a korabeli társaságból, hogy állítólag se a szerelmi afférok, se a bor nem érdekelték. A lovaglás volt a szenvedélye. Abban viszont olyan tehetséges volt, hogy messze földön híre ment. Ördögi bravúrjaival nagy népszerűségre tett szert. Mert ki ne szeretne egy olyan ember személyes ismerőse lenni, aki lóháton sétál be palotákba, erkélyekre ugrat fel vagy éppen a budai várba vezető lépcsőkön száguldozik fel és le? Sándor Móric vakmerősége nem ismert határokat. Bajnai kastélyában sem számított ritkaságnak, hogy lóháton közlekedett a termek között. Teremből pedig akadt bőven: biliárd-, kártya- és szivarszoba, ebédlő, könyvtár, kápolna és télikert is volt itt. Az ország egyik legmodernebb és legszebb klasszicista kastélyát tudhatta magáénak a gróf és családja – ahol természetesen a lovaknak tágas, ráadásul fűthető istállója volt. Azt csak találgatni lehet, hogy mit szóltak a lovak a belső tér gazdag díszítéséhez, mindenesetre a kortársak biztosan irigykedtek. A minden szempontból különleges palota sok nehéz évtized után ismét régi fényében ragyog: az Ördöglovast is megidéző kiállítást mindenképpen érdemes megnézni!

Ezer közül is felismerni a martonvásári Brunszvik-kastély jellegzetes, kis tornyokkal, kőcsipkékkel díszített, neogótikus épületét. Az 1820-as években elkészült angolpark pedig országos viszonylatban is egyedülállóan szép. Ezt a látványt ugyan nem, de a birtok hangulatát Beethoven is élvezhette, amikor több ízben is vendégeskedett a mostani kúria barokk stílusú, földszintes elődjében. S hogy mi járatban volt itt? A hivatalos magyarázat szerint zongoraleckéket adni a Brunszvik-lányoknak. A szóbeszéd szerint viszont udvarolni járt ide. Hosszú ideig tisztázatlan volt, hogy a híres zeneszerző kit nevez leveleiben „Halhatatlan kedvesnek”, „Mindenemnek”, ám a történetkutatás végül kiderítette: a középső Brunszvik-lány, Jozefin volt a kiválasztott. Ráadásul Beethoven érzései viszonzásra találtak! Jozefinnel még a házasság gondolata is felmerült, ám végül a sors közbeszólt.

Mire az 1870-es években a mostani kastély megépült, a Beethoven-sztorira már kevesen emlékeztek, és jó húsz év múlva a Brunszvikok is elköltöztek az ősi családi fészekből. A sörgyáros Dreher Antal vásárolta fel a birtokot, és folytatta elődei hagyományait: az itt folyó gazdálkodás évszázadokon keresztül példaértékű volt. Nem véletlen tehát, hogy az 1950-es években a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete kapta meg az államosított kastélyt és a környezetét – azóta is irodák működnek az épület egy részében, a másik felében viszont a Beethoven emlékmúzeum, melyet semmiképp ne hagyjunk ki!

Az 1700-as évek legvégén készült, kézzel készült kertterveken is lenyűgöző látvány a csákvári Esterházy-kastély parkja. A korban divatos, a vadregényes természetet imitáló angolkert jellegzetes vonásait fedezhetjük fel rajtuk: dombok, erdős részek, dísztó, szökőkút és épített barlang, madár- és fácánház is szerepel a rajzokon. Látszik az is, hogy az eredetileg barokk-rokokó, majd egy földrengés-sorozat miatt, kényszerűségből átépült klasszicista kastély melléképületei sem akármilyenek voltak. A parkban színház, nagyméretű istálló, urasági pince és a vendégek fogadására alkalmas szállás is helyet kapott. S bár ez nem mindig igaz az ingatlanok esetében, de ez a palota a valóságban még szebb, mint papíron! Kórházként működik régóta a háromszáznál is több termes épület. A park szabadon bejárható, és az épületbe is be lehet menni, ha látogatási időben érkezünk. Ma is csak egy kis fantázia kell ahhoz, hogy gróf vendégeinek képzeljük magunkat, miközben az évszázados fák között sétálunk.