Villásreggeli szenvedéllyel, avagy a biatorbágyi szabómester háza, szélesre tárt ajtókkal

Kriszta történetei kalandosak: elindult, hogy megvásároljon egy szép, régi szekrényt, de eladó volt az épület is. A biatorbágyi szabómester egykori háza, egy ígéretes kert közepén, hatalmas ablakokkal – mert a pontos öltésekhez kell a fény. Gyorsan megszületett a döntés: nem csak a szekrény cserél gazdát! Kriszta fejében elég hamar körvonalazódott a terv: alkalmas helyszínt látott a kis villában arra, hogy összekapcsolja a művészetet a kultúrával, a gasztronómiát a közösségépítéssel – és mindezt úgy, hogy tudatosan a helyieket hozza helyzetbe. Biatorbágy a Zsámbéki-medence kapuja, tele különleges látnivalóval, alkotó emberekkel, helyi termékekkel. Így a kávézó gondolata mellé becsatlakozott a delikátesz-ajándékbolt ötlete is, amely kimondottan a környék adta szép és finom portékákat kínálja a polcain. Az évek folyamán a kávézó bisztrósodott, a környék egyik legizgalmasabb reggelijét itt találhatjuk. Szinte észrevétlenül vált közösségi térré, ahol egyformán hangsúlyosak a termelők és fogyasztók, a helyiek és a távolabbról érkezők, és ahol a múlt és a jelen is sima, egyenletes hullámokkal mosódik egybe. Mert a szekrény mellé jött az épület többi, régi bútora, kiegészült régiségkereskedésekben vadászott vintage elemekkel, de ugyanúgy találhatóak modern megoldások is az ízlésesen és egyedi módon kialakított belső térben.

A Kisvilla étlapja első pillantásra tetszetős lehet: itt minden a vendég igényeihez és kedvéhez van szabva, mint annak idején a ruhák, amelyek méret szerint készültek a házban. Nincs két egyforma megoldás, sztenderdizált folyamatok, a lehetséges variációk száma még egy olyan egyszerűnek tűnő étel esetében is hosszú, mint a meleg szendvics vagy a tojásrántotta. „Ahogy a kedves vendég szeretné” – szól az alaptétel. Kettő vagy négy tojásból? Rezgősre vagy öregre sütve? Hagymával vagy anélkül? És még sorolhatnánk… Slow food hely, a szó szoros értelmében. Az alapanyagok nagy része környékbeli termelőktől származik, és mindenre rászánják az időt úgy a vendéglátósok, mint – ahogy a tapasztalat mutatja- a vendégek is. Előfordul, hogy ki kell várni a sorunkat, mert a Kisvilla a komótos étkezés helye, ide az emberek nem a sebes kalóriapótlásért, hanem a hangulatért, a társaságért, a kert és a belső tér látványáért jönnek. Mindenki marad, amíg kedve tartja, (és általában tartja).

A termelő, beszállítók sora is érdekesen alakult ki: a környék sonkamestere, Árpás László régi, jó barát. Az Asztalka nevű kézműves cukrászda szintén nagyon népszerű: a tulajdonosa biatorbágyi származású, aki egy vasárnap délután beállított a tortáival és felajánlotta, hogy kóstolják meg. Nem csak megkóstolták, azonnal meg is állapodtak, hogy ezentúl a Kisvillának is ő süti a finomságokat. Ugyanígy alakult a sajtokkal-tejtermékekkel és a környékbeli, kovászos pékek termékeivel is. A konyha alig nagyobb annál, amit egy átlagos családi házban megszoktunk, mégis, minden megvalósítható benne. A személyzet sokoldalú, szinte mindenki mindent csinál, időnként Krisztát is látni a pult mögött vagy akár mosogatni.

Mintha összemosódna a vendég és a vendéglátó közti határvonal, a hangulat kifejezetten családias. Ismerősek a beszállítók, a helyi művészek, - akiknek az alkotásai megvásárolhatóak a Kisvillában - és a vendégek közt is egyre több a visszatérő. Kriszta nem találkozott a vendéglátás post-COVID tüneteivel: az elvándorlással és a munkaerőhiánnyal. Stabilan kötődő stáb dolgozik együtt nála. Nagy hangsúlyt helyeznek a fenntarthatóságra, a szezonalitásra, az újrahasznosításra és a Zsámbéki-medence környékén élőknek szívesen adnak bemutatkozási lehetőséget. Kriszta kimondottan értéket, közösséget szeretett volna teremteni – és a Kisvilla árnyas fái, hangulatos falai közt ez meg is született.

A szabómester leszármazottai közül egy idős, Japánban élő hölgy a Kisvilla egyik leglelkesebb rajongója. Pontosan érti, hogy a tulajdonos számára mennyire fontos volt az eredeti hangulat, értékek hű megőrzése és továbbadása, és nagyon tetszik neki, ami az épülettel és a hellyel történt. Rendszeresen ír és érdeklődik, követi a Kisvilla történéseit – amiből mindig akad kellően érdekes. Új kiállítás, író-olvasó találkozó, családi esemény, esküvői dekoráció, átfestett, antik bútorok, nyíló virágok, mindenmentes kínálat, bővülő süteményválaszték. Itt hátteret és helyet (no és finom falatokat) biztosítanak a családok-baráti társaságok legmeghittebb pillanatainak. Ha a sváb szabómester visszatérhetne, és belépne egykor volt házába, valószínűleg elégedetten kortyolgatná kiváló kávéját: az örökösök szép munkát végeztek, sikerült megőrizniük a hely eredeti szellemiségét.