A zöld manna útja a teremtéstől a fagylaltig

Hazánk erdeiben a medvehagyma nem „újdonság”, mindig is jelen volt. És ahogy a gyógynövényeket is újra fel kellett fedeznie a modern embernek, úgy nőtt a hype a medvehagyma körül is. Így esett meg, hogy pár éve a magyar gasztronómia erősen el kezdett udvarolni a jellegzetes fűszernövénynek. Az ínyencek pedig halált megvető bátorsággal teszik bele ma már nagyjából mindenbe. De erről később.

A medvehagyma az üde lombos erdőkben, főként a bükkösökben érzi magát jól. A hegyek középső és magasabb régióiban, valamint a hűvösebb északi oldalakon, völgyekben fordul elő. A nedves, savanyú, vagy semleges kémhatású talajt kedveli, így ahol az élőhely jellemzői megfelelők, ott biztosan felbukkannak levélkéi. Hazánkban a Mecsekben van a legtöbb, de dombsági és középhegységi lombos erdőkben, Somogyban, Zalában, illetve a Bakonyban is kiterjedt termőterületei vannak. Ha a keresésére indulnánk, elég, ha csak beleszimatolunk a tavaszi levegőbe: a zamatos, fokhagymás illat az orrunknál fogva fog vezetni.

Szezonban csak úgy burjánzik a medvehagyma, mintha a Jóisten leterített volna magának egy egybefüggő medvehagymaszőnyeget, hogy azon leheveredjen. Ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül nekieshetünk a szüretnek, komoly szabályozások vonatkoznak a szedésre. 

Magántulajdonban lévő erdőben a gyűjtéshez a tulajdonos engedélyét kell kérnünk. Állami tulajdonban lévő, nem védett természeti területen szabadon gyűjthetünk, fejenként maximum két kilót, naponta. Ennél nagyobb mennyiségben csak az erdőgazdálkodó engedélyével (a Mecsekben a Mecsekerdő Zrt.) szedhetünk. Nem kell kétségbeesnünk, két kiló fejenként iszonyatos mennyiség, medve legyen a mancsán, aki ennyi hagymát elfogyaszt egy nap. A védett természeti területeteken még nagyobb a szigor, itt minden esetben engedélyt kell kérnünk a behagymázásra. Ezekben az erdőrészekben a természetvédelmi hatóság nem csak a medvehagymát védi a korlátozással, hanem a vele együtt nyíló, illetve azonos helyen tenyésző növényeket is a tömeges taposástól.

A medvehagyma olyan növény, amelynek két levele van, ezekkel készíti el a táplálékát. Ha szedjük, akkor tövenként csak az egyik levelét szedjük le, így a növény életben marad és a következő évben is ki tud hajtani. Nagyon fontos az is, hogy az erdőjáráskor ne gázoljunk bokáig a medvehagymában, jusson eszünkbe, hogy ezzel árthatunk az erdő többi lakójának.

Fun fact, hogy ahol az életfeltételek megfelelők számára, ott elég gyorsan elszaporodik. Ezért, ha nem elégszünk meg a szürettel, átköltöztethetünk a kertünkbe egy tő medvék kedvencét, hátha!

A medvehagyma igazi csodanövény, hisz erősíti a bél-és immunrendszert, baktérium- és gombaölő hatású, magas a vas és a K-vitamintartalma, és még sorolhatnánk. De a fő érv a fogyasztására: ISTENI FINOM! Nem véletlenül esküdött fel rá a magyar gasztronómia: bárhogyan zsonglőrködünk a hozzávalókkal, egyedi és markáns ízvilágával a medvehagyma dominálni fog. Épp emiatt, a medvehagyma-hype kezdetén még óvatosak voltunk. Pogácsába tettük, maximum a krémlevesig merészkedtünk el, hogy ne legyen belőle túl sok. De ma már nincs fék a medvehagyma vonaton: a pesztó csak a belépőkártya, belekerül rakottkrumpliba, lángosba, tésztára, de még a fagyiba is! Felsorolni is nehéz, mibe érdemes beletenni. A szabály az, hogy amihez illik a fokhagymás íz, abba mehet a medvehagyma is. Vagy felejtsünk el mindent, amit eddig olvastunk, dobjuk a lovak közé a gyeplőt, és kísérletezzünk határok nélkül. Medvehagymázásra fel!