Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Észjáték a természet díszletei közt: a világ egy tájfutó szemével

0:00
0:00

Szabó Sára

Legyen valaki profi vagy amatőr, a magas szinten végzett sportnak szerves része az utazás: versenyek, edzőtáborok, továbbképzések szólítják a lelkes gyakorlókat vidéki tájakra. Ám van egy mozgásforma, amelynek nemcsak része, de epicentruma is más térségek megismerése. A tájékozódási futás erdőben, mezőkön, bozótban és városok színfalai között zajlik, olyan terepen, ahova máskülönben nem jutnánk el. Különleges találkozás ez, megmerítkezés egy vidék esszenciájában.
Legyen valaki profi vagy amatőr, a magas szinten végzett sportnak szerves része az utazás: versenyek, edzőtáborok, továbbképzések szólítják a lelkes gyakorlókat vidéki tájakra. Ám van egy mozgásforma, amelynek nemcsak része, de epicentruma is más térségek megismerése. A tájékozódási futás erdőben, mezőkön, bozótban és városok színfalai között zajlik, olyan terepen, ahova máskülönben nem jutnánk el. Különleges találkozás ez, megmerítkezés egy vidék esszenciájában.

Mi az a tájfutás?

A tájfutás – vagyis tájékozódási futás – célja, hogy adott terepviszonyok között, térkép és tájoló segítségével a futó minél gyorsabban, helyes sorrendben „begyűjtse” a megadott ellenőrző pontokat. A pontok közötti útvonalat a sportoló választja meg, így nem csupán fizikai, hanem komoly szellemi kihívás is egy-egy verseny. A terep pedig lehet erdő, mező, hegy és völgy, sűrű bozótos vagy akár épített környezet, avagy park vagy város is. Bár a tájfutáshoz szükséges érteni és olvasni a térképet, illetve használni a tájolót, alapvetően bárki lehet tájfutó, sőt, ez a „zöld” sport kifejezetten családos elfoglaltság – de erről később.

Kóger Gyula, a Pécsi Vörös Meteor Sportkör tájfutó szakosztályvezetője elmondja, hogy mind távolságban, mind a terepviszonyokat tekintve rendkívül változatosak a magyar versenyek. Hazánkban a bajnokságok erdőben és városokban is zajlanak, a rövidtávtól egészen az ultra hosszú távig, sőt, még éjszakai országos bajnokságokon is részt vehetünk.

A normális tájfutó nem normális – szoktuk mondani viccesen, hiszen mi nem törődünk sem az időjárással, sem a terepviszonyokkal, ha futásról van szó. Mondhatni, semmi sem tántorít el minket: ha verseny van, hát verseny van

– mondja a tájfutó, aki nem kevesebb, mint 55 éve sportol versenyszerűen.

A töbrös mecseki Szuadó, az alföldi ősborókás és a kőmezőkben gazdag Gerecse

A Nyugat-Mecsek Tájvédelmi Körzet egyik legérdekesebb része a Szuadó-völgy, amely Európában is egyedülálló térség. A szurdokjellegű völgy víznyelőkben, töbrökben és forrásokban gazdag terep, amely az 1920-30-as évek erdőírtásainak köszönhetően egyenletes, fiatal erdő. Majdhogynem akadálytalanul lehet futni úgy, hogy nem állja utunkat bozót – persze ez abban az esetben élvezhető leginkább, ha tájfutóként keresztül-kasul futunk a fák között. A Szuadó-völgybe pedig nemcsak az erdők szépségéért érdemes ellátogatni, hanem a barlangrendszer miatt is! a Mecsek Háza Egyesület rendszeresen szervez barlangtúrákat Orfű térségében, amelyen a legkisebbektől a legnagyobbakig bárki részt vehet. 

Kevesen tudják például, hogy az Alföld közepén van egy országos jelentőségű, védett természeti terület: a bugaci ősborókás. Ez a vidék egy igazi csoda: a Kiskunsági Nemzeti Park területén található ligetes, nyaras-borókás homokhátság igazi kihívás a futóknak, de ha éppen nem futni megyünk, remek fotótéma is a különleges borókaerdő!

Hello Hungary tipp: a bugaci Karikás Csárdától izgalmas tanösvény indul, amelyen végigsétálva nemcsak megismerhetjük a térség flójárát-faunáját, de sétálójegyünkért cserébe a Pásztormúzeumot és a háziállat-bemutatót is megtekinthetjük.

 

A laposkúpos, szabdalt metsződésekből álló, változatos Vértes bár lankásabb, de szintúgy sok meglepetést tartogat. A Bakony igazi vadon, a Gerecse kőmezőkben gazdag, a Mátra pedig mélységekben és magasságokban bővelkedik. 

 

"Nagyon szeretem továbbá Veszprémet, de közel áll a szívemhez a miskolci belváros, a debreceni Nagyerdő, a borókás Bócsa és a vadregényes kunsági erdők is. Mégis, pécsiként azt kell, hogy mondjam, hogy a Mecsek a világ egyik legszebb terepe" – mondja Kóger Gyula. 

Érdekesség, hogy nemcsak Magyarországon belül, hanem országhatáron kívül is számos verseny van, ahova érdemes elzarándokolni – teszi hozzá a tájfutó. A szenior világbajnokságokat (WMOC) például minden évben más ország szervezi: 2024-ben Turkuban, Finnországban lesz, jövőre pedig Katalóniában. Ezek a versenyek akár 5-6 ezer embert is megmozgatnak világszerte. Többször rendezett már Magyarország is vébét, Pécsett és Velencén is volt már WMOC.

Igazi családi sport

„Azt tapasztalom, hogy ha a család egyik tagja tájfutó lesz, akkor előbb vagy utóbb a többiek is belekóstolnak ebbe a sportba. Mivel gyakori a bajnokságokra való utazás, ezért jellemzően a versenyző családostul érkezik – ez pedig hosszútávon azt eredményezi, hogy a család többi tagját is beszippantja a futás. Erre természetesen megvan a lehetősége bárkinek. Mielőtt a megfelelő korcsoportban indulna valaki, megteheti, hogy az úgynevezett nyílt kategóriában, vagy szalagozott pályán (ahol előre ki van jelölve az útvonal) próbálja ki magát – teszi hozzá a szakosztályvezető. 

 

Mint mondja, a digitális nomád fiatalok, amint tájfutóvá válnak, érdekes módon elő sem veszik a telefonjukat, az idősebb korosztálynak pedig remek agy-, és izomtorna ez a sport. A pécsi egyesületben is vannak versenyzők a 8 évestől egészen a 78 évesig. Végül hozzáteszi, hogy semmiféle előképzettség nem kell a tájfutáshoz; bárki, bármikor el tudja kezdeni – de vigyázat, nem biztos, hogy abba tudja hagyni!

 

 

Hirdetés