A falu, amire Szűz Mária is vigyáz

Hogy mióta lakott a település, nem tudjuk, de a vadban, ivóvízben és fában bővelkedő régió már régóta otthont adott az embernek – annyi bizonyos, hogy Márianosztrát írásban 1262-ben említik első alkalommal. Hogy nem csak egy falu lett a sok közül, tulajdonképpen a véletlennek és Nagy Lajos királyunk hadi balszerencséinek köszönhető. A sikertelen nápolyi hadjáraton elkapott pestis, fiatal felesége halála, az Anjou Máriával tervezett új frigyének pápai megfúrása, az Aversa ostromakor szerzett sebesülése nem tett jót az uralkodónak, de a két litvánok elleni hadjárat is sokat kivett belőle. Hogy meggyötört testét és zaklatott lelkét meggyógyítsa, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnél, a pálosoknál keresett segítséget: a visegrádi vár közelében levő börzsönyi vadászterületen 1352-ben kolostort és templomot építtetett a fehér barátok számára, akik közül többen remeteként már a környéken laktak. A Szűzanyának hódolva a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére szentelték föl – innen a kolostor s a mellette kialakult falu. 

1382-ben, Lajos király uralkodásának utolsó évében innen indultak el a pálos szerzetesek a lengyelországi Chestochowába, hogy megalapítsák az ottani kolostort. Akkor még nem tudták, hogy ez a gesztus és ez a munka jelenti majd azt, hogy a fehér barátok a politikai üldöztetések ellenére visszatérhetnek majd Magyarországra és még 2022-ben is velünk lehetnek. A király kitett magáért. Nem csak földet vagy malmokat adott a pálosoknak, hanem komoly kincseket is adományozott nekik. A legendák szerint Miklós testvér, a nosztrai kolostor első perjele ezt elutasította, mondván: a gazdagnak nehéz bejutnia a Mennyek országába. Ennek ellenére valahogy mégiscsak odakerült a király ajándéka, hiszen másfél évszázaddal később komoly bűntény is kapcsolódott hozzájuk: egy megtévedt novícius kikutatta a kegytárgyak rejtekhelyét, majd egy helyi juhásszal szövetkezve ellopta azokat. A tekintélyes vagyont – akkori árfolyamon 200 márkát érő egyházi kincset – barbár módon széttörték. Az ezüst és arany kelyheket, kereszteket, a füstölőt beolvasztották. A novícius elmenekült, de a juhászt kézre kerítették: a nógrádi várnagy parancsára máglyán égették el.

Az átmeneti nyugalmat a törökök tették tönkre: Márianosztrát elpusztították, a település teljesen elnéptelenedett. A háborús idők elmúltával lengyel, szlovák és német családok költöztek be, s amint lehetett, a pálosok is visszatértek, s hozzáfogtak a kolostor újjáépítéséhez. Jelenlétük sok-sok éven át teremtő jellegű és gazdaságilag is előnyös volt a falunak. Ennek az időszaknak 1786. február 7-én szakadt vége, mikor II. József magyar király hamis indokkal feloszlatta a magyar pálos rendet. Előbb katonai kórház, majd börtön lett a falak között – ez az intézmény a mai napig működik, a huszadik században számos politikai rab is sínylődött az épületben. Ezekről az időkről is tanulhatunk a színvonalas börtönmúzeumban.

Egykor két erődítmény is volt a falu közelségében. Ugyan sem a Bíber-, sem a Zuvári-vár nem élte túl a zavaros időket, de maradványaik megvannak, remek lehetőséget kínálnak egy-egy könnyű gyalogtúrára. A Faluházban a paraszti építészet hagyományaira csodálkozhatunk rá, de a bányászat emlékei, a régi börzsönyi vízimalmok izgalmas világa is megér egy látogatást. Az egyik legkedveltebb túra a kisvasút vonalán, a Szob felé vezető aszfaltút mellett található Mária-kút felkeresése, ahol a huszadik században több csodát is feljegyeztek. Aki nem csak a hűsítő vízre vágyik, nézzen kicsit körül, nézzen kicsit magába: a negyvenes években Mindszenty József bíboros megszentelte forrást – aki abból iszik, részesül áldásában.