Ugrás a tartalomhoz

Helyszín címkék:

Szállás

Gyermekekkel a gyermekekért – ahogy a Szabadics család látja a világot

  • Francisck Réka Alíz
"Édesapám, ha látta, hogy az övénél haladóbb elmélettel álltam elő, hátralépett, teret engedve nekem. Valahogy mindig ráérzett. Én is ezt igyekszem gyakorolni a saját fiaimnál,” – mondja Szabadics Zoltán, akivel többek között generációkon átívelő értékrendről beszélgettünk, fia, ifj. Szabadics Zoltán társaságában.
"Édesapám, ha látta, hogy az övénél haladóbb elmélettel álltam elő, hátralépett, teret engedve nekem. Valahogy mindig ráérzett. Én is ezt igyekszem gyakorolni a saját fiaimnál,” – mondja Szabadics Zoltán, akivel többek között generációkon átívelő értékrendről beszélgettünk, fia, ifj. Szabadics Zoltán társaságában.

„A balatonfüredi LUA Resort tulajdonosa, a Magyar Honvédség műveleti főtisztje, a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) igazgatóságának elnöke, turisztikai szakember, filantróp – lehet még folytatni a sort?” – kérdezem Szabadics Zoltánt, aki a legnagyobb karácsonyi készülődésben ült le velünk beszélgetni. „Férj és Családapa.” – hangzik az azonnali válasz. Érezhetően nem az ünnep szelleme mondatja vele – és erre legidősebb fia, ifjabb Szabadics Zoltán is ráerősít: „Bár nem sikerül minden vasárnap együtt ebédelnie az összes családtagnak, a mi családunk együtt van jóban-rosszban, és a szereteten túl összeköt bennünket egy generációkon átívelő vállalkozás és értékrend, és sok-sok közös cél.”

Mire a legbüszkébbek?

Sz. Z..: Tulajdonképpen minden fejlesztésünk egy irányba mutat: maradandót alkotni, amitől nem csupán más, de jobb is lesz a világ. Már 25 éve is így voltunk ezzel, amikor Zalakaros közepén megnyitottuk apartman-parkunkat (Karos Garden Family Resort Családi Üdülőfalu), azok számára, akiket a Zimmer Frei nem vonzott, a kempingnél többet szerettek volna, a szálloda viszont nem volt opció. Kifejezetten családi nyaralásra kalibrálva 8 apartmant építettünk, ez a komplexum mindmáig működik. Nagyon büszkék vagyunk arra, amit Zalaszabarra álmodtunk meg: 15 éve feleségemmel, Évával közösen hívtuk életre a Holnapocska Tábort, ahol azóta is térítésmentesen nyaralnak az arra rászorulók: hátrányos helyzetű, állami gondozásban vagy nevelőszülőknél élő, s ugyanúgy beteg, vagy éppen betegségből gyógyuló gyerekek. Mintegy 7000, a legkülönbözőbb életkorú fiatal táborozott már nálunk – velünk.

A „velünk” szó szerint értendő?

ifj. Sz. Z.: Abszolút. A családunkban, amint valaki betölti a 14. életévét, eldöntheti, hová, melyik létesítménybe megy nyáron dolgozni. A besegítést követően, egyszer csak én is azon kaptam magam, hogy komplett egyhetes táborokat szervezek. A szomszédos kalandparkban ugyanúgy landolhattunk: a tábor tulajdonképp Magyarország egyik legnagyobb szórakoztató parkja, a Zobori Élménypark közepén kapott helyet.

 

Sz. Z.: Ez a projektünk is már közel tízéves múltra tekint vissza, ez idő alatt folyamatos volt a szolgáltatás- és attrakciófejlesztés, hogy valódi adrenalinbombaként, igazi élményszámba menjen az ide tett látogatás. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, valamint a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal együttműködésben szervezzük az úgynevezett Kis-Balaton Építő Táborainkat, ahol a fiatalok a nemzeti park területén végeznek hasznos munkát délelőtt, délután viszont az élményparkban kalandozhatnak – amellett, hogy kirándulnak a környéken, vagy strandolnak. Reményeink és tapasztalataink szerint, így ki tudnak szakadni a virtuális világból, ha csak egy kis időre is.

Zalaszabar ezek szerint nagy szerelem?

Sz. Z. Annyira, hogy borbirtok építésbe is fogtunk ezen a festői szépségű helyen, Baán Kálmán egykori szőlőiben, 12 évvel ezelőtt. Rabul ejtően gyönyörű a dimbes-dombos Zala ezen szeglete, ahonnan belátni a Kis-Balaton teljes vízfelületét, valamint a Balatont is a távolban felsejlő Badacsonnyal és a Keszthelyi-hegység vonulataival. A Kányaváry Borbirtok igazi szerelemprojekt, ma már sokan kóstolják a birtokon született nedűket a borteraszunkon, és pihennek meg a borpanziónkban. Igazán sikeres az ide megálmodott fesztiválunk is, a Bor-Zene-Zala, melyet 2024 augusztusában már 6. alkalommal szervezünk meg, neves fellépőkkel. A rendezvénnyel csakúgy, mint a pincészet létrejöttével, elsősorban a kincset érő zalai borvidék népszerűsítése a célunk, így nem csupán Csuka Bence borászunk, hanem 5 további remek zalai borász tételeit – többek között a zalai zászlósbort, a Hegykét – is megkóstolhatják a látogatók. Fiaink így a rendezvényszervezésbe, illetve egy borászat működésébe is bepillanthatnak. Zolit egyébként annyira megfogta a miliő, hogy a Borkollégium számos tanfolyamát – beleértve WSET (Wine & Spirit Educaton Trust) kurzusokat és a sommelier képzést is – elvégezte.

Beszippantott a vendéglátói szakma?

ifj. Sz. Z.: Egyelőre még tanulok a Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakán. A gyakorlatomat a Kempinski Hotel Corvinus Budapest ÉS bisztrójában töltöttem, valamint a balatonfüredi LUA-ban, aminek executive séfjével, Pintér Károllyal már volt szerencsém együtt dolgozni 2020-ban, a Dubai világkiállításon. Jövőre a spanyol Les Roches képzése következik.

 

Sz. Z.: Ahogy annak idején Zalaszabarba beleszerettünk, úgy Balatonfüredbe is, de hiányoltunk egy olyan vízparti luxusszállodát, ahol megfér egymás mellett a jó értelemben vett hedonizmus és a környezettudatosság, s igazi pihentető környezetet biztosít. Ezért épült fel 2022-ben a LUA Resort, amely mindmáig az északi part egyetlen ötcsillagos, felnőttbarát szállodája.

Úgy hallottam, van egy olyan napja az évnek, amikor mégis gyermekzsivajtól hangos a hotel.

Sz. Z.:Mára már hagyomány az adventi időszakban, hogy többszáz nehéz sorsú gyereket látunk itt vendégül (az őket kísérő felnőttekkel együtt), programokkal és ajándékokkal megörvendeztetve őket – ennek a szervezésében az egész családom aktívan részt vesz. Szeretnénk felhívni más gazdasági szereplők figyelmét, hogy aki megteheti, segítsen, mert a legkisebb jótétemény is számít, és sokszorosan megtérül erkölcsileg.

Mi lenne az az életreszóló jó tanács, iránymutatás, amit Édesapádtól kaptál, és szívesen megosztanál?

ifj. Sz. Z.: Az, ahogyan Ő anno dolgozott Édesapja építőipari cégében, hétvégente és ünnepekkor, miközben még a katonai főiskolára járt, példaértékű számomra. Mindig azt mondja, hogy ha mindenki a saját magától elvárható maximumot nyújtja, az a legjobb. Ennél egy lépéssel továbbmegy az a tanács, amit ő kapott egy Afganisztánt megjárt tiszttől: „Ne feledje, hogy háborúban a 2. helyezettet vesztesnek hívják!”

 

Sz. Z.: Ezért is törekszem arra, hogy lehetőleg első legyek – de persze veszíteni is tudni kell. A hibáinkból is sokat tanulhatunk. Emberek vagyunk, nem robotok, s fontos átadandó üzenetem a fiaim felé is, hogy nem csak kapni, de adni is jó.

Hogyan töltődnek, miből inspirálódnak?

Sz. Z.: Ami engem illet, engem egy szivarral eltöltött nyugodt óra idején száll meg leginkább az ihlet, akkor jönnek az ötletek. Energiát meríteni a családdal töltött közös időből is tudok, illetve a vadászat – ezt már mindkettőnk nevében mondhatom, hiszen Zoli is letette a vadászvizsgát 3 éve – szintén ilyen hatással van rám. Szeretem az erdő csendjét hallgatni – bármilyen paradox is ez.

 

ifj. Sz. Z.:  A nagypapa már pólyás koromban elvitt vadászni, a vadászat iránti rajongás, úgy tűnik, genetikusan öröklődik nálunk.

Amikor nyugdíjba megy – ha valaha bekövetkezik –, mivel szeretne foglalkozni?

Sz. Z.: Elkezdtem Kéktúrázni 8 éve, és szeretném a feleségemmel bejárni az El Camino zarándokutat. Erre egyhamar nem kerül sor, de fenn van a bakancslistán. Jó érzés látni, hogy a fiaim közül is van, aki a nyomdokomba lép.