Helyszín címkék:
Gyermekekkel a gyermekekért – ahogy a Szabadics család látja a világot
Francisck Réka Alíz
„A balatonfüredi LUA Resort tulajdonosa, a Magyar Honvédség műveleti főtisztje, a Balatoni Hajózási Zrt. (BAHART) igazgatóságának elnöke, turisztikai szakember, filantróp – lehet még folytatni a sort?” – kérdezem Szabadics Zoltánt, aki a legnagyobb karácsonyi készülődésben ült le velünk beszélgetni. „Férj és Családapa.” – hangzik az azonnali válasz. Érezhetően nem az ünnep szelleme mondatja vele – és erre legidősebb fia, ifjabb Szabadics Zoltán is ráerősít: „Bár nem sikerül minden vasárnap együtt ebédelnie az összes családtagnak, a mi családunk együtt van jóban-rosszban, és a szereteten túl összeköt bennünket egy generációkon átívelő vállalkozás és értékrend, és sok-sok közös cél.”
Mire a legbüszkébbek?
Sz. Z..: Tulajdonképpen minden fejlesztésünk egy irányba mutat: maradandót alkotni, amitől nem csupán más, de jobb is lesz a világ. Már 25 éve is így voltunk ezzel, amikor Zalakaros közepén megnyitottuk apartman-parkunkat (Karos Garden Family Resort Családi Üdülőfalu), azok számára, akiket a Zimmer Frei nem vonzott, a kempingnél többet szerettek volna, a szálloda viszont nem volt opció. Kifejezetten családi nyaralásra kalibrálva 8 apartmant építettünk, ez a komplexum mindmáig működik. Nagyon büszkék vagyunk arra, amit Zalaszabarra álmodtunk meg: 15 éve feleségemmel, Évával közösen hívtuk életre a Holnapocska Tábort, ahol azóta is térítésmentesen nyaralnak az arra rászorulók: hátrányos helyzetű, állami gondozásban vagy nevelőszülőknél élő, s ugyanúgy beteg, vagy éppen betegségből gyógyuló gyerekek. Mintegy 7000, a legkülönbözőbb életkorú fiatal táborozott már nálunk – velünk.
A „velünk” szó szerint értendő?
ifj. Sz. Z.: Abszolút. A családunkban, amint valaki betölti a 14. életévét, eldöntheti, hová, melyik létesítménybe megy nyáron dolgozni. A besegítést követően, egyszer csak én is azon kaptam magam, hogy komplett egyhetes táborokat szervezek. A szomszédos kalandparkban ugyanúgy landolhattunk: a tábor tulajdonképp Magyarország egyik legnagyobb szórakoztató parkja, a Zobori Élménypark közepén kapott helyet.
Sz. Z.: Ez a projektünk is már közel tízéves múltra tekint vissza, ez idő alatt folyamatos volt a szolgáltatás- és attrakciófejlesztés, hogy valódi adrenalinbombaként, igazi élményszámba menjen az ide tett látogatás. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal, valamint a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatósággal együttműködésben szervezzük az úgynevezett Kis-Balaton Építő Táborainkat, ahol a fiatalok a nemzeti park területén végeznek hasznos munkát délelőtt, délután viszont az élményparkban kalandozhatnak – amellett, hogy kirándulnak a környéken, vagy strandolnak. Reményeink és tapasztalataink szerint, így ki tudnak szakadni a virtuális világból, ha csak egy kis időre is.
Zalaszabar ezek szerint nagy szerelem?
Sz. Z. Annyira, hogy borbirtok építésbe is fogtunk ezen a festői szépségű helyen, Baán Kálmán egykori szőlőiben, 12 évvel ezelőtt. Rabul ejtően gyönyörű a dimbes-dombos Zala ezen szeglete, ahonnan belátni a Kis-Balaton teljes vízfelületét, valamint a Balatont is a távolban felsejlő Badacsonnyal és a Keszthelyi-hegység vonulataival. A Kányaváry Borbirtok igazi szerelemprojekt, ma már sokan kóstolják a birtokon született nedűket a borteraszunkon, és pihennek meg a borpanziónkban. Igazán sikeres az ide megálmodott fesztiválunk is, a Bor-Zene-Zala, melyet 2024 augusztusában már 6. alkalommal szervezünk meg, neves fellépőkkel. A rendezvénnyel csakúgy, mint a pincészet létrejöttével, elsősorban a kincset érő zalai borvidék népszerűsítése a célunk, így nem csupán Csuka Bence borászunk, hanem 5 további remek zalai borász tételeit – többek között a zalai zászlósbort, a Hegykét – is megkóstolhatják a látogatók. Fiaink így a rendezvényszervezésbe, illetve egy borászat működésébe is bepillanthatnak. Zolit egyébként annyira megfogta a miliő, hogy a Borkollégium számos tanfolyamát – beleértve WSET (Wine & Spirit Educaton Trust) kurzusokat és a sommelier képzést is – elvégezte.
Beszippantott a vendéglátói szakma?
ifj. Sz. Z.: Egyelőre még tanulok a Budapesti Gazdasági Egyetem turizmus-vendéglátás szakán. A gyakorlatomat a Kempinski Hotel Corvinus Budapest ÉS bisztrójában töltöttem, valamint a balatonfüredi LUA-ban, aminek executive séfjével, Pintér Károllyal már volt szerencsém együtt dolgozni 2020-ban, a Dubai világkiállításon. Jövőre a spanyol Les Roches képzése következik.
Sz. Z.: Ahogy annak idején Zalaszabarba beleszerettünk, úgy Balatonfüredbe is, de hiányoltunk egy olyan vízparti luxusszállodát, ahol megfér egymás mellett a jó értelemben vett hedonizmus és a környezettudatosság, s igazi pihentető környezetet biztosít. Ezért épült fel 2022-ben a LUA Resort, amely mindmáig az északi part egyetlen ötcsillagos, felnőttbarát szállodája.
Úgy hallottam, van egy olyan napja az évnek, amikor mégis gyermekzsivajtól hangos a hotel.
Sz. Z.:Mára már hagyomány az adventi időszakban, hogy többszáz nehéz sorsú gyereket látunk itt vendégül (az őket kísérő felnőttekkel együtt), programokkal és ajándékokkal megörvendeztetve őket – ennek a szervezésében az egész családom aktívan részt vesz. Szeretnénk felhívni más gazdasági szereplők figyelmét, hogy aki megteheti, segítsen, mert a legkisebb jótétemény is számít, és sokszorosan megtérül erkölcsileg.
Mi lenne az az életreszóló jó tanács, iránymutatás, amit Édesapádtól kaptál, és szívesen megosztanál?
ifj. Sz. Z.: Az, ahogyan Ő anno dolgozott Édesapja építőipari cégében, hétvégente és ünnepekkor, miközben még a katonai főiskolára járt, példaértékű számomra. Mindig azt mondja, hogy ha mindenki a saját magától elvárható maximumot nyújtja, az a legjobb. Ennél egy lépéssel továbbmegy az a tanács, amit ő kapott egy Afganisztánt megjárt tiszttől: „Ne feledje, hogy háborúban a 2. helyezettet vesztesnek hívják!”
Sz. Z.: Ezért is törekszem arra, hogy lehetőleg első legyek – de persze veszíteni is tudni kell. A hibáinkból is sokat tanulhatunk. Emberek vagyunk, nem robotok, s fontos átadandó üzenetem a fiaim felé is, hogy nem csak kapni, de adni is jó.
Hogyan töltődnek, miből inspirálódnak?
Sz. Z.: Ami engem illet, engem egy szivarral eltöltött nyugodt óra idején száll meg leginkább az ihlet, akkor jönnek az ötletek. Energiát meríteni a családdal töltött közös időből is tudok, illetve a vadászat – ezt már mindkettőnk nevében mondhatom, hiszen Zoli is letette a vadászvizsgát 3 éve – szintén ilyen hatással van rám. Szeretem az erdő csendjét hallgatni – bármilyen paradox is ez.
ifj. Sz. Z.: A nagypapa már pólyás koromban elvitt vadászni, a vadászat iránti rajongás, úgy tűnik, genetikusan öröklődik nálunk.
Amikor nyugdíjba megy – ha valaha bekövetkezik –, mivel szeretne foglalkozni?
Sz. Z.: Elkezdtem Kéktúrázni 8 éve, és szeretném a feleségemmel bejárni az El Camino zarándokutat. Erre egyhamar nem kerül sor, de fenn van a bakancslistán. Jó érzés látni, hogy a fiaim közül is van, aki a nyomdokomba lép.